Bár teljes fordulót rendeztek az NB I-ben, a legnagyobb médiafigyelem nem a meccsekre, hanem egy klubváltásra irányult a hétvégén. Honlapunk írta meg elsőként, hogy a Mol Vidi odavert a Fradinak azzal, hogy a szezont a Sahtar Donyeck kölcsönjátékosaként az Üllői úton töltő Ivan Petrjakot a nyártól átcsábította Fehérvárra. A felek szombat este már alá is írták a megállapodást.
A szombat esti derbi (Ferencváros-Újpest 2-1) előtt kirobbanó ügy miatt a szélső idén már biztosan nem lép pályára a bajnok Ferencvárosban, hiszen az M4Sport kamerája már a találkozó előtt megmutatta a zöld szigetelőszalaggal áthúzott korábbi Petrjak-szekrényt.
Ki ez a srác, aki döntésével belepiszkított a Fradi bajnoki ünneplésébe?
Ivan Petrjak tavaly nyáron, alig néhány nappal a Maccabi Tel-Aviv elleni Európa Liga-selejtezőt megelőzően került a Ferencvároshoz. Kölcsönbe érkezett, a Sahtar Donyeck csapatától. Az ukrán klub 2016 nyarán igazolta le a Zorja Luhanszk együttesétől, majd azzal a lendülettel kölcsön is adta nekik még egy szezonra. 2016-2017-ben a szélső így szerepelhetett az Európa Liga csoportkörében is – többek között az Manchester United elleni meccseken, amelyek közül mindkét találkozót végig is játszotta.
A következő szezont már a Sahtarnál kezdte, de a donyecki csapatba nem tudta végleg beverekedni magát: 17 mérkőzésen mindössze 716 játékpercnyi lehetőséget kapott a bányászoknál, így nem csoda, ha fejlődése érdekében újra a kölcsönadás került előtérbe, mint lehetséges opció. Így 2018 nyarán ingyen csapott le rá a Ferencváros (értsd; csak a fizetését kellett állnia az immár harmincszoros bajnokcsapatnak), ahol stabil játéklehetőséget remélt, anyaklubja pedig azt, hogy egy jó szezonnal a játékos eladja magát valahová a régióban.
Érdemes megnézni, mit veszített a Fradi, összességében mennyiért vesz és milyen játékost az újabb Európa Liga főtábláról álmodó fehérvári klub?
Az ukrán szélső Magyarországon összesen 28 bajnoki meccsen kapott lehetőséget, ezeken 2471 percet töltött a pályán. Hat gól mellett 11 gólpassz került a neve mellé az OTP Bank Ligában – utóbbi mutató az NB I legjobbja. Az összesített kanadai táblán Petrjak jelenleg – Stefan Drazsiccsal (Mezőkövesd) holtversenyben – a harmadik, csak két klubtársa, Varga Roland (11+7) és Davide Lanzafame (15+7) előzi meg őt a rangsorban.
Titkos pénzügyek
Utóbbi körülmény már elég jól megvilágítja Petrjak helyzetének kettősségét: miközben az ukrán vitán felül a liga egyik legjobb, leghatékonyabb támadója, saját klubján belül messze nem ő a legveszélyesebb fegyver az ellenfél kapuja előtt. Következésképp,
Petrjak ügynöke nyilatkozott honlapunknak. Ugyan nem mondott konkrét összeget, de két dolgot érzékeltetett, ami alapján következtetni lehet a játékos fehérvári bérére;
- havonta nagyságrendileg kicsit több mint a felét fogja keresni Székesfehérváron, mint a Fradi legjobban fizetett labdarúgója, a brazil Isael,
- de ez az összeg is sokkal kevesebb annál, amit szerinte valójában megérdemelne.
Ha hinni lehet a kiszivárgó híradásoknak, a Fradi brazil légiósa havi nettó (!) 50 ezer eurót keres. Az ukrán bére tehát igen magas, de az NB I-ben messze nem a legtöbb, hovatovább egészen biztos, hogy nem ő a Vidi legmagasabban fizetéssel rendelkező labdarúgója.
De a Vidi esetében nem csak a fizetés a költség, ehhez még hozzá kell csapni azt az állítólagos másfél millió eurót is, amelyet a Sahtar számlájára utal át a Vidi. És akkor az ügynöki jutalékról még nem is beszéltünk, márpedig ez a hármas csomag már igen komoly beruházást sejtet. Simán elfogadható üzletpolitika, hogy a Fradi ugyan értékesnek gondolta Petrjak játékjogát, de ennyit mégsem volt hajlandó áldozni érte. Főleg, mert a statisztikák nagy többsége is azt mutatja:
Fradiban Petrjak nélkül is sok a jó szélső
A zöldek télen pont a szélső posztot erősítették meg kér remek labdarúgóval. A Varga Roland, Bőle Lukács, Petrjak trió mellé érkezett a brazil Isael, és a kenyai-norvég Tokmac Nguen (és akkor a szintén téli szerzemény Szerető Krisztoferről – még csak 19 éves– még nem is beszéltünk).
Mivel Rebrov edző híresen sokat elemez és támaszkodik a meccsstatisztikákra, nézzük az öt labdarúgó mutatóit. A szélsőként bevethető Fradi-futballisták közül Petrjak vállalja meccsenként a második legkevesebb akciót: átlagosan 56 játékhelyzetbe vonódik be 90 percenként. Ha a hatékonyságot nézzük, akkor viszont már ő vezet: ezen akciók kis híján 60 százalékát sikeresen vívja meg, ezzel Varga Rolandot (58,3%) megelőzve vezeti a házi ranglistát a posztján. (A mutatókat kissé árnyalja, hogy Tokmac és Bőle többször kapott szerepet a pálya közepén is a szezonban, ahol nyilvánvalóan többször volt alkalmuk játékba avatkozni.)
Ha azt nézzük, ki, mennyire veszélyes a kapura, Petrjak számait simán hozza Varga Roland. Az ukrán meccsenként átlagban 2,1 kapuralövéssel kísérletezik, ám ezek minősége eléggé hullámzó: az egy mérkőzésre vetített átlagos xG-értéke mindössze 0,2, azaz a helyzetei minősége alapján az ukránnak öt meccsenként kellene gólt szereznie. Varga ezzel szemben 3,25 lövést átlagol 90 percre vetítve, és az átlagos xG-je is jóval magasabb, 0,5 (azaz kétmeccsenként kellene gólt szereznie a helyzetei minősége alapján).
Ami a passzolást illeti, Petrjak hatékonysága kiváló (82,1%), és ehhez mérten viszonylag sokat is van játékban, hiszen meccsenként átlagosan majdnem 27 passzkísérlet fűződik a nevéhez. Kiemelkedően jól cselez – egy mérkőzésen átlagosan 4,59 csellel próbálkozik, ezek 75 százaléka sikeres –, miközben párharcai majdnem felét (46,7%) nyeri. Ehhez képest Varga valamivel kevesebbet cselez (3,3/meccs), igaz, ezek hatékonysága jobb (80,9%), ám a párharcokból kevesebbet vállal (13 vs. 17) és azokat is kisebb százalékban (44,8%) nyeri meg, mint az ukrán.
Petrjak igazi erősségei a megindulások
Az ukránnak a statisztikák szerint meccsenként átlagosan 2,33 olyan megindulása (progressive runs) van, amely során legalább 10 méteres előrejutáshoz segíti a csapatát azzal, hogy cselez és/vagy sikeresen cipeli a labdát az ellenfél kapujának irányába. Ezt a mutatót a Fradi többi támadó középpályása meg sem képes közelíteni: Varga 1,02-vel áll, Isael 0,96-tal, Tokmac 1,52-vel, Bőle 1,72-vel.
Íme Petrjak tavaly decemberi egyik megindulása, majd a Vidinek lőtt pazar gólja:
Az elvesztett labdák tekintetében Petrjak valamivel jobban teljesít (8,45/meccs), mint Varga (9,31/meccs), Tokmac (8,78/meccs), és sokkal jobban, mint Bőle (11,6/meccs), miközben a leginkább labdabiztos szélsőnek Isaelt (7,18 labdavesztés/meccs) mutatja a statisztika.
A visszaszerzett labdák tekintetében szintén a brazil a legjobb (4,95/meccs), megelőzve Bőlét (4,71/meccs) és Tokmac-ot (4,22/meccs), miközben Petrjak (3,39/meccs) és Varga (3,35/meccs) szinte egálban vannak. Beszédesebb viszont, ha megnézzük, ki jön vissza többet az saját térfelére: egyedül Petrjak képes a visszaszerzett labdáinak nagyobbik részét a saját kapujához közelebb összeszedni (52%) – Vargánál ugyanez az arány például mindössze 35%.
Szintén komoly különbség, hogy míg Varga meccsenként 5,09 passzt indít el a tizenhatoson belülre (52% százalékos hatékonysággal), addig Petrjak csak 1,09 átadást (58 százalékos hatásfokkal). Némi meglepetésre viszont az ukrán több labdát kap a büntetőterületen belül (3,79/meccs), mint Varga (2,81/meccs).
Konklúzió
Összességében elég jól látszik, hogy Petrjak a ferencvárosi keret legsokoldalúbban használható, védekezésben leghasznosabb szélsője, akinek a sebességében és a megindulásaiban van a legnagyobb ereje. Isael teljesen más típusú játékos (visszatámadásban hasznos, de jóval kevésbé fegyelmezett), míg Tokmac és Bőle inkább a pálya közepén érzik jól magukat – vagy Varga és Petrjak birtokában játszatta ott őket eddig Rebrov edző.
A Vidi egyértelműen nyert. A fehérváriak játékstílusába kiválóan illeszkedik az ukrán, hiszen bal szélen pont ráfér az erősítés, továbbá mivel Marko Nikolics edző a nemzetközi kupában előszeretettel alkalmazza a kontrajátékot, ott felettébb hasznos tud lenni egy európai szinten is figyelemreméltó sebességű, támadó-, védekező-, és párharcmutatóval rendelkező szélső.
(A felhasznált statisztikai mutatók mindegyike a WyScout oldaláról származik.)
