Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Egy debreceni kitérővel megszakított olaszországi légiós évek után hazatért az NB I-be Feczesin Róbert. A támadó részese a Videoton szárnyalásának az új edzővel, a fehérváriak vasárnap éppen Feczesin korábbi csapatát, az Újpestet győzte le. A 28 éves csatár a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a hazatéréséről és újdonsült csapatáról.
– Egyelőre tizenöt-húsz perceket játszik a Vidiben. Körülbelül így képzelte?
– Nem így képzeltem el, de később csatlakoztam a csapathoz, éppen akkor kezdődött a bajnokságba. Nagyon nehéz bekerülni egy olyan gárdába, amely hétből hét mérkőzést megnyer, hiszen az edzőnek nincs oka változtatni. Minden héten, minden nap azért harcolok, hogy egyre több lehetőséget kapjak. Szárnyal a csapat a bajnokságban, az edzőnek nincs oka változtatni, úgyhogy egyelőre ennyi idő jut – kezdte Feczesin Róbert.
– Nem bánta meg, hogy olyan csapatot választott, amelynek ilyen erős kerete van?
– Nem bántam meg, mert olyan csapatba jöttem, amilyen a céljaim között is volt, hogy bajnoki címért, sikerekért harcoljak. Most ennyi jut, de nagyon hosszú még a bajnokság, és ebből még sokkal több is lehet.
– A légiós évek után miért döntött úgy, hogy hazatér?
– Hét évet töltöttem Olaszországban, ahol nagy szokás, hogy játékosokat cserélgetnek össze-vissza. Nem akartam most belekerülni egy ilyen körforgásba, kicsit ki akartam szakadni abból a közegből. Az utolsó évemben sajnos elég sok sérülés sújtott, a csapatnak sem ment jól, ráadásul csődbe is jutott. Jött a Videoton megkeresésére, és úgy döntöttem, hogy hazajövök. Nincs ebben semmi rossz, csak Magyarországon ezt egy kicsit máshogy fogják fel. Kevesen vagyunk külföldön, és jóval nagyobb hírértéke van annak, ha valaki hazatér. Egy másik országban, ahol vannak hetven-nyolcvanan külföldön, és hazatér négy-öt játékos egy évben, annak nincs akkora hírértéke, mint nálunk, ahol húsz-huszonöten vannak külföldön, és abból három-négy hazaigazol.
– A magyar NB I-et a Serie B-vel összehasonlítva melyik erősebb?
– Azért nem lehet összehasonlítani, mert a Serie B jóval stabilabb bajnokság. Magyarországon is vannak kiugró csapatok, amelyek ott is megállnák a helyüket, csak az a kérdés, hogy hány fordulóig. Kell egy bizonyos stabilitás, mert minden egyes hétvégén, minden egyes hónapban négy-öt olyan mérkőzést kell játszani, ami meghatározza a bajnokságot, és megmutatja, hol helyezkedik el a csapat. Olaszországban ez minden hétvégén így van, mert az utolsó is megverheti az elsőt, ha beáll védekezni. Magyarországon ez jóval hullámzóbb, egyik héten erősebb mérkőzést kell játszani, a következőn pedig egy jóval gyengébbet.
– Milyen poszton szereplő fiataloknak javasolná Olaszországot?
– Nekem is volt jó és rossz évem is kint, nagyon nehéz az olasz foci, főleg a Serie B, ráadásul most egyre nehezebb is, mert a színvonal szerintem visszaesett. A küzdősebb, rakkolósabb játékosoknak ajánlanám, hogy Olaszországba igazoljanak. Az olasz csapatok hetven százaléka a stabil védekezésből próbál kiindulni, és aki azt nem teszi bele, annak nincs helye a csapatban.
– Ez a Videoton megállná a helyét a Serie A-ban? Bennmaradna?
– Ez egy folyamatossági kérdés. A magyar bajnokságban megnyertünk hétből hét mérkőzést, de játszottunk erősebb és gyengébb csapat ellen is. Ha Olaszországban megnyersz két mérkőzést, akkor a harmadikra úgy jönnek ki ellened, hogy nem akarják átlépni a félpályát, és mindenki védekezik. A taktikai részek még nem ott tartanak Magyarországon, ahol kellene.
– Az eddigi fordulókban többnyire középpályások helyére állt be, pedig az ember azt gondolná, hogy Nikolics a vetélytársa…
– Szerintem az edző próbál úgy cserélni, hogy azt hozza le, akit kicsit fáradtabbnak lát, vagy nem megy neki úgy a játék. Szerintem próbál néha Nikoliccsal együtt játszatni, mert biztosan lesz olyan alkalom, amikor ketten is a pályán leszünk.
– Az egy jó kombináció lesz?
– Mindenféleképpen azt mondom, hogy igen, mert mindkettőnkben benne van, hogy visszajövünk labdákért, nem csak ilyen fent álló ékek vagyunk.
– Mi a helyzet a válogatottal? Ott van a tervei között?
– Egyelőre nem. Még nem sikerült kiharcolnom, hogy az NB I-ben kezdő legyek, úgyhogy egyelőre nem is gondolkodok a válogatottságon.
– Érzelmileg különlegesen érdekes meccs volt az Újpest elleni?
– Az Újpest nekem mindig ott lesz a szívemben egy bizonyos ponton, hiszen ott mutatkoztam be az NB I-ben, nagyon sokat köszönhetek a klubnak. A csapat viszont annyira megváltozott, hogy már csak néhány embert ismerek onnan. A játékoskerethez nincs úgy érzelmi kötődés, de magához az Újpesthez van, hiszen ott mutatkoztam be az élvonalban, és ez sokat számít nekem.
– Mire lehet képes idén az Újpest?
– Szerintem nagyon sokat javult a tavalyi szezonhoz képest az Újpest. Nagyon stabil csapat lett, és az egyik legnehezebb meccsünket játszottuk vasárnap ellenük. Stabil és játszó csapattal találtuk szembe magunkat.
– Hogy néz ki ön szerint a bajnokságban az első három hely erősorrendje?
– Amit már megnyertünk, azt tőlünk senki nem tudja elvenni, az a három pont már a zsebünkben van. Én az Újpestet is odasorolom, nehéz ellenfél. A Fradival még nem találkoztunk, de a Győr ellen is nagyon kemény mérkőzést játszottunk. Lehet, hogy egy-két csapat gyengébben kezdte a szezont, de nagyon hosszú a bajnokság, és a játéka alapján három-négy csapatra lehet számítani, hogy majd oda fog érni a végén.
– Milyen most a hangulat? Abból a szempontból is harapósak, hogy az elmúlt szezon után ide nekünk az aranyéremmel?
– Igen, és azt látom, hogy azok a játékosok is be akarnak kerülni, akik kevesebb szerephez jutnak a bajnokságban. A Ligakupában, Magyar Kupában akarják megmutatni, hogy mit tudnak, és ez előre viszi a csapatot. Ez egy pozitív folyamat, mert az alapembernek sincs lehetőségük lazsálni vagy lazítani.
