Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Amikor végre Egervári Sándor is megszólalt, és elítélte Szalai Ádám beszédét, valamint a bajnokcsapat edzője, Pintér Attila is kikérte magának az ifjú csatár magyar futballedzőket is érintő kritikáit, következik egy olyan tréner, aki 1972-ben MTK-focistaként disszidált, elvégezte a kölni futballegyetemet, később Dél-Ázsia legjobb edzőjének választották, majd irányította a kontinens edzőképzését is. Kottán György a magyar szaktudás nemzetközi értékéről beszélt a Digi Sport csütörtök reggeli műsorában.
– Jelenleg itthon tartózkodik, mert lejárt egy szerződése. Hogyan tovább?
– Én is érdeklődve várom az elkövetkezendő néhány hetet, ugyanis tárgyalásban állok egy ázsiai válogatottal. Ha minden úgy alakul, ahogy én képzelem, akkor átveszem az irányítást szövetségi kapitányként, ahogy már Pakisztán és Banglades kapitánya is voltam.
– Szinten nincs már olyan európai élcsapat, ahol ne játszanának ázsiai játékosok. Egyértelműen emelkedik az ottani bajnokságok színvonala?
– Be kell határolni, hogy melyik országokban fejlődik a labdarúgás. Azokban van ez így, ahol az időjárási viszontagságok megengedik. Kezdenék Japánnal, jönnék felénk, Dél-Korea és Kína, aztán a perzsa térség és Ausztrália. A többi országban elég nehéz, mert negyvenfokos melegben nehéz terhelni a játékosokat. Nagyon korán vagy későn edzeni, ez is felborítja az egész bioritmust. Az előbb felsorolt országokban azonban lépésről lépésre erősödik a futball.
– Hazai edzőkkel történik ez, vagy jelentős a szakemberek importja?
– Egyre jobban lépnek előre a hazai edzők is.
– A magyar labdarúgást figyelemmel tudja kísérni az ottani munkája mellett?
– Kicsit mindig megkésve tudom csak követni az eseményeket. Az NB I-et nem nagyon tudom figyelemmel kísérni, de amióta itthon vagyok, láttam néhány mérkőzést. Ha egy időben megy egy másik csatornán egy német bajnoki, megmondom őszintén, inkább azt nézem. Egy baráti társasággal voltam a minap, és éppen ment a Fradi–Tatabánya Ligakupa-meccs. Régi futballistákkal csak hüledeztünk, hogy ez futball? Mi nyugdíjasok, szinte gyorsabb tempót tudnánk diktálni ennél a sétánál és gyaloglásnál, amit láttunk, de ez persze túlzás. Ezért a sétagalopp-mérkőzésért pénzt kapnak a játékosok? Ezt beszélgettük mi egymás között.
– Mi lehet ennek az oka?
– Én azt mondom, hogy a magyar edzők pedig nem is rosszak. Már a világon mindenhol ugyanazt az anyagot tanítják, amit a FIFA egyszer kitalált. Kitűnő ez az anyag, amit a magyar trénerek is tanulnak, többet nem is lehet tanulni. Alex Ferguson sem tud többet, mint egy magyar edző. Én a mentalitásban látom a hibát. Egy NB I-es edzést félgőzzel letudnak a játékosok, és az edző megdicséri őket.
– Az edző is hibás, amiért belesimul ebbe a mentalitásba. De az is lehet, ha megpróbálna többet kérni, abba beletörne a bicskája…
– Sajnos így van, mert a játékosok mentalitását megváltoztatni nagyon nehéz, azt már az óvodából kellene hozni. Az edző a szponzorok által rá van kényszerítve a gyors sikerre, és ezáltal talán ő is visszahúzódik egy kicsit, mert félti a székét. El kell kezdeni a kicsi gyerekekkel a labdarúgás fejlesztését. Magyarországon semmi nem történik az utánpótlásban. Az akadémiák nagyon jó kezdeményezések, de én még mélyebbre mennék vissza, lemennék az óvodás korig. Nagyon sok testnevelő-tanár kikerül a TF-ről, akiknek nincsen állásuk. Akik labdarúgást végeztek, őket el lehetne helyezni az óvodákban, vagy alsós általános iskolásoknál. Velük kellene kezdeni a labdarúgást, és tíz éven belül lehetne Magyarországon futballt csinálni.
– Azt mondja, a kisgyerekek mellett legyenek elkötelezett, komoly, jó pedagógusként is működő szakemberek?
– Pontosan! Ők tudnák megváltoztatni a gyerekek lötyögős mentalitását, amit fent látni egy NB I-es mérkőzésen.
– Mit ér a magyar edző ma globálisan?
– Nem tudnak külföldön a magyar edzőkről, senkiről. Az egyik probléma a sikertelenség, a másik pedig az, hogy hiányzik a nyelvtudás a magyar edzőknél.
– Ha lenne egy magyar bajnokcsapat, amelyik a BL-ben a csoportkört túléli egy magyar edzővel, aki beszél nyelvet, akkor egy szakember már elkelne külföldön?
– Így van, csak eredmény kell.
– Mit gondol Szalai Ádám megnyilvánulásáról?
– Nem találom nagyon szerencsésnek a Szalai által elmondottakat, főleg nem tőle. Ha ezt elmondja egy edző, vagy a csapatkapitány, akkor rendben van, de ne ő tegye ezt, és ne így. Nem volt teljesen igaza, nem osztom a véleményét. Az egész beszéd nem tetszett, ezért nem így vannak ezek dolgok.
– Kikéri az MLSZ a véleményét?
– Nem találkozom MLSZ-vezetőkkel, és a mostaniakat nem is ismerem.
– Ha megkérdeznék öntől, hogy merre haladjunk, vagy mit csináljunk, akkor mit felelne?
– Nagyon gyorsan el kell kezdeni gyerekekkel foglalkozni. Keményen, ne úgy, hogy itt a labda, játszatok, én addig megiszok egy fröccsöt.
– Az NB I-re akkor tíz évig legyintsünk, az már úgyis ilyen marad?
– Ott is olyan edzőket kellene alkalmazni, akiknek olyan a mentalitásuk, ha megindulok, akkor szakadjon ki alattam a fű. Ezt tanítsa a sportolóknak, ne pedig csak sétáljanak. Feltétlenül hoznék külföldről edzőket. Itt van a szövetségi kapitány kérdése is, de ez esetben nem biztos, hogy külföldi szakembert hoznék, inkább a klubokhoz. A kapitánynak van egy-két hete összeállítani a csapatot, ő nem tudja megváltoztatni a játékosok mentalitását. Érdekes a szituáció, mert a válogatott nyolcvan százaléka külföldön játszik, tehát ott rájuk kellett volna ragadnia néhány dolognak a mentalitás kérdésében. Ezt a félénk, gyáva futballt félre kell tenni, amit mutatott a magyar válogatott Romániában és Hollandiában. Nem tudom megérteni, hogy miután a magyar kapus kirúgja jó messzire a labdát, az rögtön visszajön, de a szélső hátvédek és a középpályások inkább hátat fordítanak a kapusnak, nehogy hozzá dobja ki. Bármilyen szabadrúgás volt a saját térfelünkön a javunkra, az mind előre lett ívelve. Ez nem futball, így nem lehet nyerni kétméteres hollandok ellen.
