Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kovács Péter csapata, a Strömsgodset megnyerte a norvég bajnokságot. A drammeni klub 43 év után ünnepelhetett újra aranyérmet. A 35 éves játékos az előző szezonban gólkirály lett, a most zárult idényben huszonöt bajnoki meccsen lépett pályára, és hat góllal zárt. A tízszeres magyar válogatott támadó a SportKlub televízió Dodzsem című műsorában elmondta, hogy otthonra lelt Norvégiában. Az ottani bajnokságot előrébb rangsorolja a magyarnál, szerinte összességében is előrébb jár a norvég labdarúgás, mint a miénk. Elmondta, szerinte mi kell a sikerhez, egy jó magyar válogatott felépítéséhez.
Már nem csak a játékos-pályafutása, hanem a magánélete is teljes mértékben Norvégiához köti Kovács Pétert, aki az északi ország egyik legjobb női focistáját választotta párjának a bájos és gólerős Melissa Wiik személyében.
– Szoktak azon vitatkozik, hogy melyikük a jobb játékos?
– Nem igazán szoktunk, mert az ő szintjére soha nem tudok elérni. A norvég válogatottal ő szerepelt olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is. Sajnos én ezt nem élhettem át, ilyen szempontból messze vagyok tőle, viszont a gólok számában egy kicsit előrébb – mondta Kovács Péter.
– Hová helyezi a norvég bajnokságot Európában?
– Sajnos nem a topbajnokságok között tartják számon. Talán a kétezer-hét–kétezer-nyolcas év volt a legjobb, mind minőségileg, mind átlagnézőszámban, azóta egy kicsit romlott a színvonal, de remélem, hogy jövőre, illetve az évek múlásával visszatérünk oda, ahol hat-hét éve volt a norvég foci.
– Otthon van Norvégiában? Megtalálta a helyét?
– Igen, otthonra leltem, hiszen itt lakom kétezer-kettő óta, tehát lassan tizenkét éve ez az ország az otthonom. Megtaláltam itt a számításaimat, és nincs okom váltani, főleg úgy, hogy idén bajnokok lettünk, és jövőre egy igazán izgalmas év elé nézünk.
– Elmondható, hogy a norvég futball előrébb tart, mint a magyar?
– Igen, úgy érzem, a bajnokság színvonala mindenféleképpen előrébb jár. Válogatott szinten a magyar és a norvég csapatnak sem sikerült kijutnia a világbajnokságra, tehát ilyen szempontból egy szinten vannak. Hogy a közeljövőben hogy fognak szerepelni a norvégok, azt nem tudom, mert új kapitányt kaptak, és mivel a magyaroknál is új edző lesz, izgalmas, hogy a két válogatott közül melyik fog nagyobb lépést tenni.
– Régebben játszott a magyar válogatottban. Ez a történet lezárult? Nem is nagyon gondolkozik rajta?
– Nem, hiszen februárban már harminchat éves leszek. Szerintem butaság lenne, ha az új kapitány egy harminchat éves játékosra alapozná a válogatottat. Vannak nagyon jó játékosaink, csak meg kell találni a megfelelő szisztémát és taktikát. A legfontosabb, hogy egy jó válogatott felépítéséhez türelem kell, ami sajnos Magyarországon nem mindig van.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki Finnországban és Norvégiában gólkirály legyen, meg bajnok?
– Ez motivációs kérdés. Ez nem Németország, nem Spanyolország, tehát a mindennapi élet nem olyan csillogó, mint ott, sokkal másabbak a körülmények. A motiváció nagyon kell, elhivatottság minden nap, minden téren. Mi úgy mondjuk itt, Norvégiában, hogy egy focistának huszonnégy órás sportembernek kell lennie. Nem csak akkor vagy focista vagy sportember, amikor ott vagy a pályán, és edzel másfél órát, hanem előtte hogy kell felkészülni az edzésre, mit csinálsz utána, hogy pihensz, mit eszel, mit iszol? Az egész napot úgy kell felépíteni, hogy a futballról szóljon.
– Mekkora sztárok önök Norvégiában? Mennyire ünnepelték a bajnokcsapatukat?
– Én sem gondoltam, hogy Drammen városa ennyire szeret minket. Tizenöt-húszezren kijöttek a főtérre, és ott ünnepeltek. Számomra is sokkhatás volt, hogy mennyire imádnak minket, és mennyit jelentett nekik ez a bajnoki cím.
– Norvégiában képzeli a jövőjét?
– Igen, itt képzelem el a további pályafutásomat, és utána a privát életemet is.
