Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar U19-válogatott szövetségi edzője, Mészöly Géza a jövő évi, hazai rendezésű Európa-bajnokságra készül csapatával. Korosztályos együttesünk az idén már többször is megmérkőzött olyan ellenfelekkel, amelyen a kontinens élvonalába tartoznak, például az olasz, a német, a spanyol, a portugál, a francia vagy a belga fiatalokkal is játszottak a mieink. Most az angolokkal folytatódik a sor, a két csapat csütörtök délután méri össze tudását Telkiben.
A SportKlub televízió Dodzsem című műsorában Mészöly Géza elmondta, bár mindenkinek más az érdeke, de a szakembereknek, a menedzsereknek és a klubvezetőknek össze kell fogniuk, hogy ez a generáció később, felnőtt válogatottként is sikeres lehessen.
– Mennyire szolgálja az angolok elleni mérkőzés az Európa-bajnoki felkészülést?
– Nagyon! Szerencsére nem az első ilyen ellenfelünk ebben az évben, nagyon örülünk neki, hogy az angolok is megtiszteltek, és elfogadták a meghívásunkat – mondta Mészöly Géza. – Gondolom, ez két dolognak köszönhető. Egyrészt jövőre Magyarországon lesz az Európa-bajnokság. Az angolok októberben továbbjutottak a selejtezőből az elitkörbe, és ha ott is sikeresen szerepelnek, akkor az Európa-bajnokságon találkozhatunk velük élesben is. Ezt a meccset is úgy tekintjük, mint egy tétmérkőzést, itt már nem beszélhetünk barátságos meccsről. Éppen ezért örvendetes, hogy ebben az évben a németekkel, a franciákkal, a belgákkal, a portugálokkal és az amerikaiakkal is össze tudtuk mérni a tudásunkat. Meggyőződésem, hogy az angolok elleni mérkőzés is nagyban segíti majd a felkészülésünket.
– Ott állt a pálya szélén, miközben a játékosai a világ legjobb korosztályos játékosaival találkoztak. Érzékelte azt az őrületes különbséget, ami a magyar és a német felnőttek között van?
– Büszkén mondhatom, hogy játékban és eredményben is fel tudtuk venni a versenyt. A kilencvenötös korosztályunkban van egy-két kilencvenhatos születésű játékos is, akik nagyon tehetségesek, és kiverekedték maguknak, hogy benne egyenek ebben a keretben. Áprilisban az olaszokat megvertük öt-kettőre, a németeket három-kettőre, a franciákat pedig három-egyre, tehát ezeken a mérkőzéseken egész jól helytálltunk már. Természetesen egy-egy vereség is becsúszott, de játékban fel tudjuk venni ezekkel a csapatokkal a versenyt.
– És erőben, hitben, önbizalomban?
– Abban is. És azt is el kell mondjam, hogy az angolok játékosai a Manchesterből és a Chelsea-ből jönnek, ráadásul a felnőtt csapatokkal edzenek, és jó néhányan már ott is játszanak. Nekünk az lesz egy nagyon fontos kérdés, hogy mennyire tudnak a játékosaink a felnőtt csapatokban játszani. Büszkén mondhatom, hogy jó néhányan már letették a névjegyüket az első osztályban is. Gondolok itt a győri Kalmár Zsoltra, a szombathelyi Németh Márióra, vagy az MTK-s Varga Szabolcsra. Nálunk is vannak olyan játékosok, akik tizennyolc éves koruk ellenére bemutatkoztak az NB I-ben. Nagyon fontos lesz, hogy a következő fél évben, az Európa-bajnokságig ezek a játékosok minél többször tudjanak szerepelni az első osztályban, illetve a felnőtt csapatokban.
– Korolovszky György azt mondta az U15-ös válogatott meccsek után, hogy erőnlétben már ott le vannak maradva a magyarok. Ön ebből semmit nem tapasztalt?
– Való igaz, nagyon fontos, hogy már időben el tudjuk kezdeni a játékosok kiválasztását. Az elmúlt két-három évben Both József vezetésével ez sikeresen működött, de ezt évről-évre meg kell tenni, hogy az utánpótlás is biztosítva legyen. Belgium, Ausztria és Svájc kis ország, mégis felépítették a futballjukat tíz évvel ezelőtt, elindultak, és mára már kint vannak a világbajnokságon, hosszú idő után, tehát érdemes befektetni, és minél többet foglalkozni az utánpótlással, a gyerekekkel. Nálunk sajnos a korábbi években nagyon az akadémiákban gondolkodtak, de a hat-tizenkét éves korosztályra kevesebb figyelem jutott.
– Ezen lehet még javítani, vagy egy bizonyos korosztály már elveszett?
– Nagyon nehéz, persze, mindig lehet fejlődni. Látjuk, hogy az előző korosztályainknak nehezebb volt, nem volt meg az a pályájuk, mint például a kilencvenötös-kilencvenhatos korosztálynak, amely három év alatt már ötvennyolc nemzetközi mérkőzést játszott. Ha jól sikerül az Európa-bajnokság, tehát a nyolc csapatból hatba kerülünk, akkor mehet a világbajnokságra a társaság, Új-Zélandra. A kétezer-tizenhatos olimpiára szintén ez a generáció kvalifikálhatja magát, tehát három olyan világverseny lehet a lábukban, amivel mondjuk két és fél év múlva az A-válogatott kapujába érhetnek, és meggyőződésem, ha ezt a pályát végig tudják járni, akkor öt-hat felnőtt válogatott játékos is kikerülhet ebből a korosztályból.
– Mi a garancia arra, hogy nem fogja őket elvinni egy-két éven belül az olasz másodosztály, a belga bajnokság, és nem fog az történni velük, ami a többiekkel történik, amikor odakerülnek?
– Ez valóban kulcskérdés. Az a legfontosabb, hogy ők arra koncentráljanak, hogy a karrierjük szépen felfelé íveljen, és úgy válasszanak klubot. Erről nagyon sokat beszélgettünk a játékosokkal is, és már most, időben kezdjük nekik elmondani, nem az számít, hogy éppen mit ajánlanak a klubok, hanem az, hogy milyen csapatban tudnak majd játszani. Nagyon fontos tényező lesz a magyar futball sikeressége érdekében, hogy a játékosok jó helyre kerüljenek, és jól döntsenek. Mi megpróbálunk minden segítséget megadni.
– Hát persze, csak jönnek a menedzserek, és el akarják őket adni százezer dollárért, hamar-hamar!
– Így van. Sajnos van előttünk példa, a Németh Krisztián és Koman Vladimir-féle nyolcvankilences korosztály. Most ugyanaz a lehetősége megvan ennek a generációnak, éppen ezért azokat a tanulságokat le kell szűrnünk nekünk, szakembereknek, és egy kicsit összefogni a menedzserekkel, a klubokkal. Persze, mindenkinek más az érdeke, mégis meg kell próbálni a legfontosabbat, hogy olyan válogatott játékosok legyenek, akik képzettek, és a későbbiekben is fel tudják venni a komoly válogatottakkal is.
