Hírek

Rossz volt a Szalai-beszéd üzenete

Szabics Imre úgy véli, a szurkolóktól nem szabad elvenni a hitet a magyar válogatottal kapcsolatban.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A közelmúltban hirtelen visszavonult a Sturm Graz és a magyar válogatott csatára, Szabics Imre, aki az osztrák klub játékos-megfigyelőjeként dolgozik tovább. A Digi Sport televízió kedd reggeli műsorában Szalai Ádám elhíresült beszédével kapcsolatban elmondta, szerinte rossz az üzenete, mert az emberektől nem szabad elvenni a hitet, hogy bízzanak a magyar csapat továbbjutásában. Éppen ezért borzasztó üzenete van annak, hogy az aktuális legjobb játékos nem a világbajnokságra való kijutásban.

– Szobabiciklizett ma reggel? Valahogy pótolja a focit?
– Muszáj egy kicsit mozogni, mert száz százalékról nem lehet mindenféle terhelés nélkül abbahagyni a profi sportot – mondta Szabics Imre.

– Milyen volt az első nap, amikor felkelt, és tudta, hogy most már nem az a ritmus van, és nincsenek edzések?
– Nagyon jól érzem magam a mostani szerepkörben, és semmiféle csalódottság nincsen bennem. Úgy gondolom, büszke lehetek arra, amit a pályán elértem, és nagyon örülök, hogy egyből ilyen lehetőséget kaptam a klubnál.

– Ez a döntés a mostani lehetőség miatt jött ilyen hirtelen?
– Ez úgy alakult, hogy nekem jövő nyárig élő szerződésem volt a Sturm Grazzal, és mivel rosszul kezdtük az idei szezont, megkérdezték, hogy hajlandó lennék-e ezt egy évvel előrehozni. Egy nagyon jó beszélgetésen voltunk túl, és megállapodtunk abban, hogy a közös munka azonnal elkezdődik. Ugyanaz a munka jött előre, amit a jövő nyári visszavonulásom után amúgy is csináltam volna.

– A gyenge szereplés miatt előrehoztak bizonyos fiatalítási terveket is?
– Jövő nyártól szerettek volna fiatalítani. Abban bíztak, hogy sikerült olyan keretet összeállítanunk, hogy most az első néhány helyért tudunk játszani. Sajnos azonban nem úgy kezdtük a bajnokságot, ezért nem akartak várni egy évet a fiatalítással.

– A döntésében az edzőváltás játszott szerepet?
– Nem. Kiváló a kapcsolatom a mostani vezetőedzővel, hiszen korábban egy csapatban játszottunk a Grazban tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt. Ennek semmiféle hatása nem volt a döntésemre.

– A játékos-megfigyelői hálózat vezetőjeként ezt most fel kell építenie? Ön hozza létre az egészet? Elkezdődött már a munka?
– A munka elkezdődött, úton vagyunk szépen. Ebben a három hétben csak én tizenhárom-tizennégy mérkőzést láttam élőben. Ki kell alakítani a jövő évi keretet, ez úgy történik, hogy a vezetőség, a vezetőedző és én összeülünk, ők megmondják, hogy melyik posztokra szeretnének erősíteni, utána pedig elkezdődik a felderítőmunka. Minden egyes játékosról dokumentáció készül, és megpróbáljuk az igényeket kielégíteni.

– Hova érdemes nyúlni? Hova jár meccseket nézni? Milyen terület és régió felé érdeklődik, amikor játékosokat keres?
– Az a feladat, hogy tizenhat éves kortól a felnőtt csapatig bezárólag tehetségeket, illetve már perspektívával az első csapatra nézve kell játékosokat találni. Mivel osztrák csapatról van szó, ezért az első számú célpont Ausztria. Ha a kérdéses posztot nem sikerült onnan megoldani, akkor nyilván külföldre is nyit a csapat.

– Mi az irány ilyenkor?
– Természetesen a környező országok, Horvátország, Szlovénia, Magyarország illetve Szlovákia. Úgy gondolom, hogy egy magyar játékosnak nagyon jó lépcsőfok lehet a Sturm Graz, és esetleg onnan a továbblépés.

– Amikor annak idején a Ferencvároshoz került, már akkor úgy gondolta, hogy majd Nyugat-Európában kell fociznia?
– Az én karrierem a jó példa arra, hogyan lehet fokozatosan előrelépni, hiszen a Fraditól ki tudtam szerződni egy BL-ben szereplő osztrák csapatba, és amikor ott meghatározó játékos lettem, akkor egyből felfigyelt rám egy német csapat, és tovább tudtam lépni. Nem szerencsés, ha az ember kettőt lép előre, és egyet hátra. Jobb, ha fokozatos ez az előrelépés.

– Azt tanácsolja a magyar tehetségeknek, hogy viszonylag hamar hagyják el az országot?
– Szerintem ez egyénfüggő, nem lehet általánosítani. Én örülök, hogy nekem sikerült korán kimennem. Ha valakinek lehetősége van rá, hogy ki tudjon menni, akkor jó, ha meglépi az ember. Viszont az is előfordulhat, hogy ki kell nőnie valakinek a magyar bajnokságot, tehát huzamosabb ideig kell jól teljesítenie, és utána kell váltani. Ez nagyon kényes téma, nem tudnék rá szabályt mondani.

– Németországban nem érezte olyan jól magát, mint a Sturmnál? Graz lett az igazi otthona?
– Jól éreztem magam Németországban is, de igazán ismert labdarúgó nemzetközi szinten a Grazban lettem, és ott is fejeztem be a pályafutásomat, illetve töltöttem el e leghosszabb időt a karrieremből. Nagyon örülök, hogy hosszabb távon is számolnak velem.

– A Sturm Graz el is búcsúztatta. Mit tud arról, hogy a magyar válogatott készül-e hasonlóra?
– Volt róla szó, de szerintem most nem igazán volt alkalmas erre a szituáció.

– A válogatottól is elköszönni egy külön, másik nehéz érzelmi döntés volt?
– Nyilván nehéz döntés volt, és nem egyik napról a másikra született meg. Mindenki elmondja, hogy a hazájáért játszani óriási megtiszteltetés, és szerintem minden játékos szívesen jön a válogatotthoz.

– Hogyan élte meg ezt a világbajnoki selejtezős menetelést, ezzel a szomorú véggel?
– Az eredmények alapján szerintem túlteljesítette a válogatott a selejtezősorozat előtt elvárt helyet, hiszen az utolsó meccsig esély volt arra, hogy megszerezzük a második helyet. Úgy gondolom, nagyon sok mérkőzésen eltüntettük azt a különbséget, ami igazából megvan a többi csapattal szemben, és nem a mi javunkra.

– Túlzott várakozásokat is keltettek az elejétől kezdve a selejtezősorozat kapcsán?
– Nem hiszem, hogy az elején ki lett volna jelentve, hogy mi ki fogunk jutni a világbajnokságra, hiszen három nagyon erős csapat volt a csoportunkban, és ebből sikerült egyet megelőzni. Az itthoni román meccs az utolsó percben bekapott góllal megpecsételte a sorsunkat. Ha az a mérkőzés győzelemmel zárul, akkor úgy gondolom, hogy most mi lennénk a másodikok.

– Mennyire ért egyet Szalai Ádám helyzetértékelésével?
– Nekem volt Magyarországon is nagyon jó edzőm. Nagyon jóban vagyok Ádámmal. Amikor Stuttgartban voltam, akkor ő ott volt az ifiben, tehát nagyon régóta ismerjük egymást. Borzasztó rossz az üzenete annak, amit ő mondott. Az emberektől nem szabad elvenni a hitet, hogy bízzanak abban, hogy ki tudunk jutni egy világversenyre. Annak is borzasztó üzenete van, hogy az aktuális legjobb játékos nem hisz abban, hogy ki tudunk jutni.

– Jó döntésnek tartja az aktuális helyzetben, hogy külföldi kapitányban gondolkodik a szövetség?
– Ezt nem az én feladatom eldönteni. Nem szeretnék tanácsot adni.

– Edzőnek is tanul. A játékosmegfigyelés után jöhet a kispad?
– Ez is elképzelhető. Húsz évig fociztam, és ha húsz év után abbahagyja az ember azt, amit teljes erőbedobással csinált, akkor keresi a helyét. Lehet, hogy az a munkakör, amit most fogok végezni, annyira fog tetszeni, hogy életem végéig ezt akarom majd csinálni. Úgy gondolom azonban, hogy többféle úton kell tervezni, és majd meglátjuk, hogy melyik munkakör fog a legjobban tetszeni.

Olvasói sztorik