NB I

Szakmailag már nem érzett kihívást

A visszavonuló Szabics Imre elégedett a pályafutásával, és büszke arra, amit labdarúgóként elért.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Múlt pénteken sajtótájékoztató keretében jelentették be a Sturm Graz együttesénél, hogy Szabics Imre visszavonul, és a jövőben játékos-megfigyelőként tevékenykedik. A 32 éves támadó két időszakban futballozott az osztrák klubban. A Ferencváros után ez volt az első külföldi csapata 1999 és 2003 között, majd Németországba igazolt. Legszebb éveit a Stuttgartban töltötte, amelynek színeiben góllal és gólpasszal járult hozzá a Manchester United legyőzéséhez a Bajnokok Ligájában. Ennek éppen kedden lesz tíz éve. Később megfordult a Kölnben, a Mainzban és az Augsburgban is, 2010-ben pedig visszatért az osztrák csapathoz. A magyar válogatottban összesen 36 alkalommal lépett pályára, és 13 gólt szerzett. A Rangadó.hu megkereste a rutinos csatárt, akit először aktív pályafutása lezárásának okairól kérdeztünk.

– Jövő nyáron terveztem a visszavonulást. Ezt az évet még végig szerettem volna csinálni, és a klub is így tervezte, azonban nagyon rosszul kezdtük a szezont. Jövő nyártól így is, úgy is a Sturm Graz alkalmazásában maradtam volna, a karrierem befejezése után is mindenképp itt dolgoztam volna. Úgy terveztem, hogy ezt az évet még végigcsinálom, mint labdarúgó, de azáltal, hogy rosszul kezdtük a bajnokságot, a klub egy évvel előrehozta azt a lépését, hogy átépíti a csapatot, és a fiataloknak adja meg a lehetőséget. Tulajdonképpen nem tudunk a nemzetközi helyekért játszani, ezért úgy döntöttek, nem várnak egy évet ezzel a lépéssel. Azt mondták, emiatt én kevesebbet fogok játszani, és megkérdezték, mit szeretnék csinálni. Felvetődött, hogy esetleg elmegyek egy évet még valahova focizni, de én azt mondtam, mivel jövőre amúgy is be szerettem volna fejezni, ezért hozzuk ezt az egészet egy évvel előre. Szakmailag nem láttam már azt a kihívást, ami számomra azt jelentené, hogy mindenképp tovább focizzak. Nekem ebben a korban már nem a labdarúgó-karrieremet kell továbbépítenem, hanem a civil életemet kell elkezdenem felépíteni. Ez az oka, hogy a visszavonulás mellett döntöttem. A játékosmegfigyelő-részleget a Sturm Graznál is ki kell alakítani, és ennek a vezetése lesz az én feladatom.

Szabicsot szombaton, a Wacker Innsbruck elleni bajnoki meccs előtt hivatalosan is elbúcsúztatták. A klubvezetés egy 216-os számú mezzel köszönt el a pályán a 32 éves légióstól, arra utalva, hogy 1999 és 2003, illetve 2010 és 2013 között összesen ennyi tétmeccsen lépett pályára grazi színekben. A szurkolók hosszú percekig skandálták a magyar támadó nevét.

– Nagyon szép volt, és borzasztóan jó érzés volt, hogy ennyire szeretik az embert. Csak azért nem sírtam el magam, mert a kislányom velem volt a pályán, és kicsit elvonta a figyelmemet. Nagyon elérzékenyültem, mert nagyon hosszú ideig futballoztam, és úgy érzem, szép karriert zártam le.

Szabics Imre játékos-pályafutása alatt rengeteg szép élménnyel gazdagodott, de számára a legkedvesebb emlék mindig a Sturm Grazzal elért osztrák bajnoki aranyérem marad.

– Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam, de természetesen negatív emlékek is vannak – folytatta a szegedi születésű játékos. – Nyilván a szépre emlékszik vissza szívesen az ember, és szakmailag a Stuttgartban eltöltött időszak nagyon szép volt. Viszont az én szívemnek, lelkemnek az a legkedvesebb élmény, amikor visszatértem Grazba, és azonnal az első évben bajnokságot nyertünk. Azért jöttem vissza, mert a négyéves szerződésem ideje alatt szerettem volna egyszer bajnokságot nyerni, az hiányzott még, hogy csapatszinten nyerjek valamit. Ez az első szezonban rögtön megadatott, és az az esztendő nagyon kedves számomra.

Emellett persze kudarcokkal is szembe kell néznie egy profi labdarúgónak, de Szabics szerint a negatív élmények kellenek ahhoz, hogy a sikereket helyén kezelje az ember.

– A negatív emlékeket sem fogom fel kudarcként, inkább azt mondanám, hogy a karrierem alatt mind a két oldalát megtapasztaltam annak, mit jelent labdarúgónak lenni. Nagyon hasznos volt az életem szempontjából, hogy átélhettem, milyen a Bajnokok Ligájában játszani és gólt lőni, illetve milyen az, amikor az Augsburg színeiben a német másodosztályban ülök a padon. Ez a két véglet, én nem is vagyok az a játékos, aki a BL-ben folyamatosan gólokat szerez, de nem is az vagyok, aki a Bundesliga 2-ben ücsörög a padon. Valahol a kettő között van az igazság, és nagyon jó, hogy mindkét oldalt átéltem. Ért kudarc is az életben, és értek nagyon szép sikerek is. Nagyon fontos, hogy utána mindenki értékelni tudja, hogy milyen az, ha valaki nagyon sikeres. Ha valaki úgy gondolja, csak sikerek érhetik, akkor az álomvilágban él.

A rutinos támadó elmondta, mindössze egyetlen dolgon változtatna, ha újrakezdhetné a karrierjét.

– Sérülten semmiképp sem váltanék csapatot. Azt tudnám tanácsolni minden futballistának, hogy csak akkor váltsanak klubot, ha teljesen egészségek. Ez az egy dolog van, amit én másképp csinálnék, Stuttgartból sérülten igazoltam Kölnbe. Ezen kívül nagyon elégedett vagyok, és büszke vagyok arra, amit labdarúgóként elértem, mert szerintem magyarként, pláne csatárként tizenöt évet külföldön focizni, arra büszke lehetne mindenki.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.