Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kiegyenlített első negyedóra után Vanczák Vilmos szerzett vezetést a magyar válogatottnak egy szép fejesgóllal a péntek esti, Románia elleni világbajnoki selejtezőn, a Puskás Stadion üres lelátói előtt. Bár a mieink védelme szinte végig rendkívül labilis volt, az ő oldala sokkal inkább állta a sarat, mint a másik. A csalódott gólszerző a 2-2-re végződő meccs után úgy vélekedett, csak saját magukat okolhatják, hogy a románok a 92. percben egyenlíteni tudtak. A svájci FC Sion 29 éves védője hozzátette, a meccs legnagyobb tanulsága, hogy az utolsó pillanatokban is harcolni kell!
– Hogy értékeli a végeredményt, a döntetlen?
– Szomorúak vagyunk, természetesen. Lehet, hogy a szurkolók az utolsó öt percen átsegítettek volna minket, de sajnos ez már múlt idő. Nincs időnk keseregni, mert kedden jön az újabb mérkőzés, és Törökországban bravúrt szeretnénk elérni – szögezte le Vanczák Vilmos.
– Mik voltak az első reakciók az öltözőben?
– Mindenki síri csendben ült és a meccs hatása alatt volt, de nyilván sokat fogunk még gondolkodni, és sokat fogunk még beszélgetni egymás között erről a mérkőzésről, szombattól viszont már a keddi mérkőzésre kell fókuszálnunk. Úgy érzem, hogy ez a román csapat egyetlen pontot sem érdemelt. Igazából nem ők nyertek egy pontot, hanem mi veszítettünk kettőt, hiszen a góljaik a mi hibáinkból születtek.
– Lesállás előzte meg a románok tizenegyese előtti szituációt, illetve a második góljukat is?
– Nem foglalkozom a játékvezető ítéleteivel. Tudtuk, hogy nehéz lesz. Ki kellett volna rugdosnunk a labdát az utolsó pillanatokban. Csak saját magunkat okolhatjuk, hogy így alakult.
– Többet várt a román csapattól?
– Előzetesen mindenképpen többet vártam, azt hittem, hogy jobb csapat. Végig uraltuk a mérkőzést, még akkor is, ha néha védekezésre kényszerítettek minket. Szinte végig vezettünk, de sajnos két pont kicsúszott a kezünkből.
– Gólt szerzett, ami mindenképpen örömteli…
– Így van, örülök neki, hogy sikerült betalálnom. Egy kis keserűség, hogy nézők nélküli stadionban, és a végén kettő-kettő lett, de az egy pont is pont. Nem szabad keseregnünk, ezen már nem tudunk változtatni, előre kell nézni.
– Érezte a hajrában, hogy baj lehet?
– Nem éreztem. Végig azt éreztem, hogy a legvégén is egységesek leszünk, és megnyerjük a mérkőzést. Abban kell előrelépnünk, hogy a legvégéig koncentrálnunk kell. Elemeztük a románokat, és tudtuk, hogy az utolsó percekben már korábban is lőttek gólokat. Ez egy figyelmetlenség volt, pedig nincs mese, amíg le nem fújja a bíró a meccset, koncentrálni kell, és nemzetközi szinten hatványozottabban igaz ez a dolog. Ez a legnagyobb tanulsága a meccsnek! Az utolsó pillanatokban is harcolni kell, ott kell lenni egymás mellett, és egy ilyen lepattanó labdát is százszázalékos koncentrációval ki kell rúgni.
