Tortával lepi meg csapattársait csütörtökön Ivancsics Gellért, hiszen a Honvéd öltözőjében ez a szokás születésnap esetén, márpedig a középpályás február 23-án a huszonötödiket ünnepli! A közelmúltban egy sérülés hátráltatta a felkészülését, bár kiderült, nincs szakadás a vádlijában, csak húzódás, egy hétig könnyített munkát kellett végeznie. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, ettől eltekintve kiválóan sikerült számára a téli felkészülési időszak, és a negyedszázados évforduló apropóján megjegyezte: korábbi forrófejű időszakában volt két rossz, hirtelen döntése, amit megbánt és visszacsinálna, de a jelennel elégedett.
– A Zlaté Moravce elleni meccs után úgy tűnt, súlyos a sérülése. Hogy van most?
– Már teljesen rendbe jött, bár eleinte én is azt hittem, hogy komolyabb lesz, de csak egy húzódásról volt szó. Nyolc napot vett igénybe a rehabilitáció, szerdán, tehát tegnap végeztem újra teljes értékű edzésmunkát.
– Ezúttal nem voltak edzőtáborban. Milyen volt a felkészülési időszak?
– Jól sikerült. Nagyon kemény, monoton, hosszú felkészülésen vagyunk túl, amely nyolc-kilenchetes volt. Az edzőtáboron kívül minden stimmelt, hellyel-közzel az eredményekkel is elégedettek lehetünk, bár azt szokták mondani, hogy az edzőmeccseken nem az eredmény számít, de nyerni mindig jó érzés. Két olyan mérkőzésünk volt, amelyen az irreális körülményekkel is meg kellett küzdenünk, a Dunaszerdahely és a Tatabánya ellen. Ezeket szerintem csak azért rendezték meg, mert eljöttek az ellenfelek, egyébként futballra alkalmatlan volt a pálya. Néhány edzés is elmaradt a rossz idő miatt. Ezért volt rossz, hogy nem tudtunk elutazni edzőtáborozni.
– Távozók és érkezők is akadtak, hogyan változott a keret? Erősödött vagy gyengült?
– Nagyon érzékeny veszteség, hogy olyan játékosok távoztak, mint a tizennégy-gólos Danilo, illetve Torghelle Sándor. Az igazolásaink nem sikerültek rosszul, Abass helyére jött Nicolas Ceolin, előre pedig Emir Hadzsics, egy bosnyák válogatott csatár, velük mindenképpen jól jártunk. A negyedik helyet szerintem tudjuk tartani, legalábbis ebben reménykedem
– A huszonötödik születésnap amolyan kisjubileum. Elégedett a pályafutása eddigi alakulásával?
– Voltak olyan döntéseim, amelyek elhamarkodottnak bizonyultak. Előfordult, hogy inkább játszani szerettem volna, mint türelmesen várni. Kétszer is forrófejű voltam, hirtelen döntöttem eddigi pályafutásom során. Utólag elmondható, hogy ez rossz volt, de hellyel-közzel, nagyjából elégedett vagyok. Bár lenne mit visszacsinálni… A jelennel természetesen elégedett vagyok, hiszen jó kis csapat voltunk ősszel is, remélem továbbra is masszívak maradunk.
