Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Megnyerte a berlini csatát a Magyar Labdarúgó Szövetség, hiszen sikerült rávennie a Hertha BSC vezetőit, hogy engedjék el az utánpótlásban továbbiakban is edzősködő Dárdai Pált a magyar válogatott kispadjára. Ráadásul a megállapodás értelmében egész évre, a selejtezők végig marad a szövetségi kapitány. Dárdaival a válogatott az elmúlt három tétmérkőzésen hét pontot szerzett. A november végéig szóló megállapodás szerint a tétmeccsek előtt a kapitány felkészülési mérkőzéseken is dirigálhat. Célja változatlan, a csoport harmadik helye, stábja nem változik, vagy ha igen, akkor csak bővül. A Puskás Akadémia FC korábbi válogatott védője, Szélesi Zoltán, a DigiSport televízió reggeli műsorában értékelte a nemzeti csapat pozitív teljesítményét.
– Lehet, hogy nem Csányi Sándor volt a megoldás kulcsa, hanem Dárdai Bence?
– Igen, aki Dárdai Pált ismeri, az tudja, hogy nála a család nagyon fontos. Mondhatjuk, hogy Bence az apjára ütött, mert ő is ugyanolyan akaratos, ha van saját véleménye, azt végigviszi mindenen – kezdte Szélesi Zoltán.
– Örül a hírnek, illetve van-e egyáltalán olyan, aki nem örül ennek?
– Az újságban olvastam már, hogy egy kicsit elhúzódott ez a kérdés, de én sem gondolnám, hogy van olyan, aki ennek ne örülne, vagy így ebben a formában, vagy mint játékos, edző, szövetségi kapitány, nagyon sokan szeretik és szurkolnak neki, hogy sikeres legyen.
– Ön miért örül neki?
– Azért, mert Dárdai Pali olyan karakter, amilyennek már a fia révén felvezettem, tehát nagyon céltudatos, erős személyiség, aki tudja is, mit szeretne. Lehet valami boszorkány felmenője is, hiszen általában be is jön neki. Szoktam is neki mondani, mert ez elképesztő, más nem tudta volna véghezvinni. Most már szakmailag is alá tudja ezt támasztani. Tudjuk, hogy az A-licence megvan, a prót nyáron meg fogja szerezni. Az a tapasztalat, amit kint meg fog még szerezni, mint utánpótlásedző, illetve karrierjében, mint profi labdarúgó, nagyon nagy előnyt jelent neki, a korábbi, illetve a jelenkori magyar edzőkhöz képest.
– Sokféle edző létezik. Vannak idősebbek, megfontoltak, udvariasak, nagyszájúak, erőszakosak. Mi az, ami miatt pont ez a karakter kell a válogatottnak?
– Igazából nincs recept arra, kiből lesz jó edző és melyik játékos, melyik edzőjét, szövetségi kapitányát szereti. Palinak olyan kisugárzása van, ami egyfajta magabiztosságot kölcsönöz minden játékosa felé. Ez abból is fakad, hogy hiteles, mint játékos, mint ember, és mint családapa. Egyértelműen ő az, akit követhetnek a srácok. Az edzéseken meg tudja mutatni a gyakorlatokat, és el is tudja mutogatni a táblánál. De ha valaki nem tud esetleg egy fölpasszt, visszapasszt, vagy egy kombinációt véghezvinni, elkéri a labdát, és megmutatja személyesen. Szövegben, a pályán és kisugárzásban is komplex dolgot tud átadni a játékosainak.
– Gyakorlatilag bírja mindenki bizalmát, a miniszterelnök üzent neki, az MLSZ elnöke Berlinbe ment érte, a szurkolók és a csapat is imádja. Mi lenne, ha becsúszna egy vereség, vagy kettő? Meddig tarthat ez a türelem?
– Nyilván ő sem verhetetlen, mint szövetségi kapitány. Lehetséges, hogy be fog csúszni vereség is ebben az időszakban, amit újra elvállalt. Azt várják tőle, hogy a csapatnak továbbra is legyen az arculata. A játékosok menjenek ki, kilencven percig hajtsanak, űzzék a labdát, és a taktikai utasításokat, amiket ad, hajtsák végre. Az ő tapasztalatai, a német mentalitása a siker felé kell, hogy vezessen.
– Neki ez volt a jó döntés? Nagyon nagy nyomás volt rajta, és sokaknak meg is felelt ezzel a döntéssel. Teljesíthető cél elérésére vállalkozott? Mennyi ebben a rizikó számára?
– Úgy gondolom, a rizikó eddig volt magas, hiszen vállalta a kispadot úgy, hogy tulajdonképpen csak veszítenivalója volt. Nehéz mérkőzéseket kellett lejátszania, azzal a hírnévvel játszott, amit évek kőkemény munkája során Berlinben felépített magának, illetve a válogatott címeres mezében játszva, itt a Népstadionban, és külföldi stadionok gyepén. A kommunikáció is nehéz volt közte, a Hertha és a MLSZ között. Veszítenivalója volt, de ez a mostani etap lezárult, nyílt egy következő. Itt megint csak számolgatni kell, hogy ki ellen hogyan lehet pontokat szerezni. Összességében szerintem okos döntés volt, hogy folytatta.
– Az északírek ellen idegenben játszunk majd, a görögök ellen oda-vissza, és lesz egy amolyan helyosztó Helsinkiben. Ön szerint hány pont jöhet össze?
– Nem szeretek így számolgatni. Volt korábban egy francia edzőm, aki leosztotta a bajnokságot különféle csoportokra, hogy melyik csapat ellen hány pontot akarunk összegyűjteni. De mi van, hogyha ez borul? Úgy gondolom, minden játékosnak és az egész stábnak minden mérkőzésre úgy kell kimennie, hogy győzni szeretne. Természetesen vannak esélylatolgatások, hogy ki ellen mennyi esély van. Ezek ellen a csapatok ellen akármi előfordulhat. Én kilenc pontot tudnék elképzelni, de azt hiszem, hét ponttal is elégedettek lehetnénk.
– Van egy nagy ismeretlenje az egésznek, a görög oda-vissza. A görögök jelenleg utolsók, de közben edzőt váltottak. Alapvetően magasan jegyzett válogatott a görög, papíron a csoport legjobbja.
– Becsapós a görög válogatott. Szerencsére vannak ismerőseim, akikkel kommunikálok a görög válogatottal kapcsolatosan, és ők is értetlenül állnak előtte, hogyan létezik ez, hiszen a játékosállományuk nem rossz, mégis csapatként nem funkcionálnak olyan jól. De felszívhatják magukat, láthattuk, hogy a világversenyen is kimentek, kikaptak egy-nullra, aztán fölszívták magukat és nyertek. Halott szituációkból tudnak erőt meríteni, nem szabad őket leírni, nagyon kellemetlen ellenfél lesz a görög csapat.
– Melyek a kulcsmeccsek ön szerint?
– A román mindenféleképpen. Én a görögöt is ide tenném, ahogy már mondtam, kiszámíthatatlan, milyen erőt fognak képviselni, milyen passzban érkeznek. Ezt a két meccset mondanám.
– Dárdai azt is mondta, hogy reálisan nézve tizenhárom-tizenöt nemzetközi szintű játékosra számíthat. Egyetért ezzel?
– Igen, azt gondolom én is, hogy ez a szám reális lehet. Nehéz a variációs lehetőség, nem biztos, hogy úgy tud hozzányúlni egy-egy cserejátékoshoz egy nehéz pillanatban, mint például más nemzet szövetségi kapitánya, hogy minőségi játékost tudjon behozni. Van egy keretünk, ebből kell dolgoznia…
– Egy Szélesi Zoltán nevű játékos köztük van, köztük lehet? Ha hívnák, szívesen menne?
– A szövetségi kapitány dolga, hogy eldöntse. Természetesen szívesen mennék. Úgy élek, úgy focizom, úgy végzem az edzéseket, hogy a tudásom legjobbjával tudjam szolgálni a jelenlegi csapatomat. Ha ez elég arra, hogy a válogatottba is meghívjanak, akkor természetesen nagyon szívesen segítem a válogatottat is.
– Volt már légiós, most pedig itthon játszik. Miből adódik a különbség, a hiány azoknál, akik még nem próbálhatták ki magukat külföldi közegben, csak a magyar NB I-ben játszanak?
– A mentalitás. Nagyon fontos az is, amit a játékosoknak otthonról kellene hozniuk. A német mentalitás például olyan, hogy a játékosok kimennek, edző nélkül megcsinálják az edzést. Vérre megy náluk minden, a legegyszerűbb gyakorlattól az egymás közti játékig. Nem kell nekik hajcsár, ők tudják, mire vállalkoztak, miről szól a karrierjük. Sorban állnak a játékosok, akik szeretnék letépni róluk a mezt, hogy ők játszhassanak. Szerintem ez az első és legfontosabb szempont.
