Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Távozik az NB II-ben szereplő Mezőkövesd csapatától Szántai Levente, aki négy és fél év után hagyja el a borsodi klubot. A 32 éves kapus 2010-ben érkezett, és 95 bajnoki mérkőzéssel a háta mögött távozik. Részese volt a csapat feljutásának, az élvonalbeli szereplésnek, majd a kiesésnek is, azt azonban még nem tudja, hol folytatja pályafutását tavasszal.
A Rangadó.hu érdeklődésére Szántai elmondta, hogy a Dárdai Pál irányításával eltöltött törökországi edzőtáborozás az egyik legkedvesebb emléke, és Véber Györgyöt a legjobb magyar edzők egyikének tartja.
– Milyen érzésekkel távozik négy és fél év után Mezőkövesdről?
– Kettős érzések vannak bennem, mert a kezdettől fogva befogadtak az itteni emberek és a második otthonomként tekintek a városra, azonban az elmúlt időszak mellőzöttsége miatt váltanom kell. Még sok erő és motiváció van bennem, és a pályán szeretnék alkotni egy olyan csapatban, ahol valóban szükség van a segítségemre, mint első számú kapus – mondta Szántai Levente.
– Mennyire nehéz elhagyni a várost és a klubot?
– Az elmúlt napokban rendre azzal állítottak meg az emberek, hogy szomorúak a távozásom miatt. Az egyik főszurkolónk sírva ölelt meg búcsúzásként, a könnyek pedig nem hazudnak. Örülök, hogy majdnem száz bajnoki meccsen lehettem a matyók kapusa, nagy csodáknak lehettem részese.
– Vannak-e már ajánlatai?
– Több klubbal van tárgyalásban a segítőm, Farkas Balázs, és a héten minden bizonnyal eldől a sorsom. Az anyagiak mellett a szívemre is hallgatok, és közösen hozzuk meg a döntést a feleségemmel, mert nálam a futball mellett a család a legfontosabb.
– Milyen elképzelései vannak a folytatásról?
– Még nyolc-tíz évig profi szinten szeretnék védeni és mellette pszichológiát, majd sportpszichológiát tanulni. Úgy hiszem, a sportpályafutásom során szerzett tapasztalataimat átadva, a fiatal sportolóknak kiválóan segíthetem majd, a mentális felkészülésüket.
– Mire emlékszik vissza legszívesebben, illetve mire a legkevésbé, a Mezőkövesden eltöltött időszakából?
– Az elmúlt időszak keményen megedzett mentálisan, nehéz volt megélni, hogy ünnepelt csapatkapitányból másodhegedűssé váltam. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy ami nem öl meg, az tényleg megerősít. Hála a Jóistennek, szép emlékekből van bőven. Az első szezonomban harminc meccsen huszonegy gólt kaptunk és hatvanhárom pontot szerezve lettünk második helyezettek. A következő évben Dárdai Pál irányításával Törökországban edzőtáboroztam tíz napot az NB II-es válogatott kapusaként. Nagy szerencse, hogy ő lett a csapat edzője, ha csak arra a néhány napra is, mert így megismerhettem. Harmadik évemben feljutottunk Véber György vezetésével, akit az egyik legjobb magyar edzőnek tartok és tavaly Mezőkövesd történetének első NB I-es kapusa lettem. Ugye mondtam, hogy van bőven pozitív élményem?
– A távozása után is nyomon követi a csapat eredményeit, illetve tartja-e majd a kapcsolatot a volt csapattársakkal?
– Természetesen, de leginkább a Mezőkövesden élő kereszt-szüleimmel fogom kitárgyalni a csapat mérkőzéseit, hiszen mindketten sárga-kék szurkolók és szívükön viselik az egyesület sorsát.
