Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Minden tekintetben sikeres volt az NB II-es válogatott tíznapos törökországi edzőtáborozása. Egyedül az időjárás lehetett volna kegyesebb a magyarokhoz, de a pályák minőségével, az utazással, a szállással és az ellátással minden rendben volt. Négy meccs és számos edzés szerepelt a programban, ezeket ifj. Dárdai Pál vezetőedző és segítője, Kulcsár Árpád irányításával végezték a játékosok. A harmadosztályú Szentlőrinci SE trénere a Rangadó.hu érdeklődésére arról is mesélt, hogy érzelmileg feltöltődve érkezett haza a társaság, és szerencsére a sérülések is elkerülték a keretet.
– Klubcsapatának játékosai az ön távollétében is tisztességesen elvégezték az előírt feladatokat?
– Szombaton érkeztünk haza, és hétfő este találkoztam a csapatommal. Hogy mennyire voltak szófogadóak, nem tudom, de a pályaedző helyettesített, vele végezték el az előírt munkát – kezdte a Pécsi MFC egykori középpályása, a 38 éves Kulcsár Árpád. Az első héten egyébként még nem volt akkora munka, hogy komoly felügyeletre lett volna szükség, de biztos vagyok benne, hogy tisztességesen végigcsináltak mindent.
– Hogy sikerült a törökországi tíz nap?
– A játékosok szempontjából mindenképpen pozitív volt, hiszen amíg Magyarországon félméteres hó borított mindent, odakint száraz, jó minőségű pályákon edzettünk és erős ellenfelekkel játszottunk. Dárdai Pál jóvoltából bepillantást nyerhettek a német mentalitásba, mert a vezetőedző elsősorban ezt próbálta átadni nekik, de fizikálisan is megkapták azt a munkát, amit itthon, a klubcsapatuknál megkaptak volna, sőt talán még többet is, hiszen tíz nap alatt négy mérkőzést játszottak. Érzelmileg feltöltődve érkezett haza a társaság, és szerencsére sérültünk sem volt.
– A fiatalok mennyire voltak fogékonyak a közös munkára?
– Teljes mértékben próbálták végrehajtani, amit mondtunk nekik. Az elején akadozva működött a dolog, de ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább átvették azt a munkastílust és mentalitást, amit Dárdai Pál képvisel.
– Dárdai még önnek is tudott újat mondani?
– Nagyon egy hullámhosszon gondolkodunk a futballról, azzal a különbséggel, hogy én Magyarországon játszottam és dolgozom, ő pedig tizenöt éve a német profi közegben él. Nagyon sokszor beszélgetünk szakmai dolgokról is, és igen, volt, ami számomra is újdonság volt szakmailag. Abban egyébként mindketten egyetértünk, hogy a labdarúgás egy nagyon egyszerű játék, és nem kell túlbonyolítani.
– Milyen feladatok várnak tavasszal a Szentlőrinc csapatára?
– Olyan helyen szeretnénk végezni, hogy a mi kezünkben legyen a sorsunk. Az a célunk, hogy osztályozóra kerüljünk, és ha azt megnyerjük, a klub anyagi helyzetétől függően feljebb lépjünk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert egyrészt tavaly nyár óta szinte teljesen új csapatról van szó, tíz fölött van az új játékosok száma, másrészt nagy harc várható a csoportunkban.
