Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mint ismert, szeptember végén vette át az NB II Keleti-csoportjában szereplő Kazincbarcikai BSC irányítását Kiprich József. A korábbi válogatott labdarúgó előzőleg a Kecskemét, a Győri ETO, a Diósgyőr, a Pápa, a Gyirmót és a Tatabánya edzője is volt. A szakember egyéves szerződést kötött a tabella végén kullogó együttessel. Nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen kinevezése óta mindössze két bajnoki mérkőzésen tudták győztesen elhagyni a pályát. A holland Feyenoord egykori kiváló csatára a Rangadó.hu érdeklődésére kommunikációs problémákról is mesélt.
– Van munka bőven, dolgozunk keményen – kezdte a helyzetjelentést Kiprich József. – Igazából a kommunikáció hiányzik a csapaton belül. Vannak itt spanyol, portugál, brazil és szlovák játékosok is, tehát nagyon nehéz összegyúrni egy ilyen nemzetközi brigádot. Soha nem vernek minket agyon, mindig egy góllal kapunk ki. Hangsúlyozom, hogy kommunikáció szinte nincs is, ez mindenképpen sokat számít. Fontos még, hogy ez nagyon fiatal gárda, többnyire fiatal gyerekek lépnek pályára hétről hétre. Óriási kihívás ez nekem. Most még pár pontot kellene szereznünk, és akkor egy jó felkészüléssel és néhány erősítéssel helyre lehetne rakni ezt a társaságot.
– Sereghajtóként milyen céljai vannak jelenleg a csapatnak?
– A cél az, hogy jövőre is az NB II-ben szerepeljen az együttes. Az, hogy ehhez hányadik hely lesz elég, azt még nem tudjuk, hiszen akár még a tízedik helyezett is játszhat osztályozót.
– Hétvégén a DVSC-DEAC gárdáját fogadják, mire számít?
– Nekünk már nincs más választásunk, át kell szaladnunk rajta, bárki is az ellenfelünk. Bármi áron, de csakis a győzelem elfogadható a számunkra.
Forrongó lélek
A Rangadó.hu megkereste a szeptemberben menesztett vezetőedzőt, Szabó Jánost is. A korábbi tréner megköszönte az érdeklődést, és készségesen elmesélte, hogy jelenleg a kazincbarcikai utánpótlásban tevékenykedik.
– Nem szakadtam el a labdarúgástól, ugyanazt a tevékenységet folytatom, mint a felnőtt edzősködésem előtt, tehát az utánpótlás szakág szakmai munkáját rendezgetem. A szerződésem december 31-ig szól, de nyilván nem ezt nézegetem. A feladatomra koncentrálok, az a fontos. Ez pedig ugye adott, hiszen minden héten az összes korosztályos csapatunk pályán van. Szívesen és örömmel teszem a dolgaim, ugyanúgy a klubot szolgálom.
– Utólag visszatekintve hogyan látja azt az időszakot, amikor ön állt a felnőtt csapat élén?
– Jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy vezetőedzőként dolgozhattam a klubnál. Nyilván az én jó érzésem és az eredménytelenség az egy külön kategória, sajnos ez megosztja mind a szurkolókat, mind azokat, akik az én munkámat belülről ismerték. A produktum, amit kivittünk pályára, sajnos nem volt olyan a legutóbbi félév során, amire büszke lehetnék.
– Úgy tűnik azonban, hogy az ön menesztésével sem ért véget a gárda eredménytelensége. Ilyen esetben felvetődhet a kérdés, hogy biztosan az edző volt a hibás?
– Egyetértek! Egyáltalán nem biztos, hogy edzőkérdés volt, illetve van. Nem szeretnék véleményt alkotni a jelenlegi edző munkájáról, főleg nem kritizálni. Azért az én lelkem is forrongott az elmúlt időszakban kicsit, mindössze a legutóbbi két mérkőzését láttam a felnőtt csapatnak, nem igazán jó érzéssel látogattam ki. Eddig inkább távolmaradtam a meccsektől. Nehéz úgy összegezni, hogy én azt éreztem, hogy néhány játékos – aki korábban meghatározó volt a klubnál – tehetett volna többet. Illetve a játékosok, akik érkeztek, rajtuk sem éreztem, hogy mindent beleadnak, mert az előző csapataikban jobban bizonyították, hogy mire is képesek valójában. Rendkívül összetett a probléma, amivel jelenleg a Kiprich József is szembenéz. Ez egy új fejezet, és nagyon remélem, hogy sikerül kiharcolni az NB II-es tagságot.
– Van valami, amit esetleg a korábbiakhoz képest másképp csinálna?
– Kimondottan büszke vagyok a tavaly őszi szereplésünkre, illetve az azt megelőző szezonban is az én irányításommal maradt benn a csapat a másodosztályban. Ez egy igazán kiváló időszak volt. Persze, az utána lévő vesszőfutásunkban is megvan az én felelősségem, de a játékosoké is. Amiben talán hibáztam, és a jövőben is másképp kell csinálnom, hogy egy picit letértem a saját nevelésű játékosok szerepeltetéséről. A sikereket annak idején talán annak is köszönhettem, hogy csatasorba tudtam állítani a tizenhat éves kortól felfelé lévő fiataljainkat, megadtam számukra a lehetőséget. Nyilván sok mindent másképp csinálna az ember, de úgy gondolom, hogy ez formálja az edzőt. A bukások, az új kihívások és lehetőségek, amik megérintenek. Maradok ugyanaz, aki voltam, most a háttérben dolgozom a kazincbarcikai utánpótlásért, és képzem magam tovább. Rendezgetem a szakmai anyagaimat, és készülök az előttem álló feladatokra.
