Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A Ferencváros a papírformának megfelelően kiütötte a vendég Csákvár együttesét a Magyar Kupa negyeddöntőjének első, szerdai mérkőzésén. A másodosztályban újoncként a kiesés ellen küzdő csapatnak a szépítés sem jött össze (tudósításunk ide kattintva olvasható). Az 5-0-ra végződő meccset a helyszínen tekintette meg a Rangadó.hu állandó szakértője, Vass László, az MTK játékos-megfigyelője. Elemzését az alábbiakban olvashatják:
Nagyon nagy pozitívum, hogy a Ferencváros megújult gyepszőnyeggel vágott neki a tavaszi szezonnak. Bravúros dolog a tél folyamán gyepszőnyeget cserélni, nagyon jól néz ki és jó minőségű a pálya. A mérkőzésen a Fradi abszolút könnyedén aratott papírforma-győzelmet. A gólkülönbség nagy volt, de a játék abszolút akadozott, ugyanott folytatták, ahol a Dunaújváros ellen abbahagyták, pedig ez gyengébb képességű ellenfél volt. A Csákvárnak jár a tisztelet, hogy idáig eljutott, de úgy éreztem, hogy egy kicsit a Szolnok elleni bajnoki fontosabb, mert már a sorsolás pillanatában biztos volt, hogy ebből a párharcból ki fog továbbjutni, ezért álltak fel némileg felforgatott csapattal, hiszen a Szolnok ellen nagyon komoly bajnoki meccsük lesz a hétvégén.
Mindkét csapat hasonló hadrendben, 4-1-4-1-es alapfelállásban kezdett. Természetesen a Ferencváros nagyon komoly labdabirtoklási fölényben volt, ami azonban nem hozta a helyzeteket, mert abszolút nehezen tudtak helyzetekig jutni. A klasszikus fölpassz-visszapassz-fölpassz, ami a középpályás előkészítő-játékban egy jó csapatra jellemző, a Ferencvárosnál úgy nézett ki, hogy fölpassz, visszapassz és visszapassz. Nehezen jutottak előre, ennek következtében nehezen rúgták a gólokat az első félidőben, ráadásul a kettő közül az egyiket lesgyanús szituációból érték el.
Nem voltak elmozgások, Busai és Böde egymás mellé helyezkedett, nem voltak mélységi és szélességi váltások. Annyi meglepetés volt a támadójátékban, hogy a két szélső időnként helyet cserélt, de ez nagyon könnyen levédekezhető. A Csákvár megszervezte a játékát; a Fradinak a harmincadik percben volt az első lendületes támadásvezetése, amiben láttam ritmusváltást, a többi mind monoton, egysebességű volt, ezért nem is alakult ki sok gólhelyzet.
A második periódusban sem lett jobb az összkép, de örömmel láttam, hogy Somalia nem belül, hanem a szélén játszott, de ennek következtében Varga Roland játszott kicsit szokatlan helyen. Ő tipikus szélső támadó, de most centerként szerepelt, tehát érdekesen alakul az FTC szerkezeti elosztása. Én nem nagyon veszek észre építőjellegű fejlődést, amióta Thomas Doll itt van… A hatvanadik-hetvenedik perc környékén az egyéni párharcokat a Csákvár játékosai többször elveszítették, ebből kifolyólag a Ferencváros könnyedén érte el a góljait.
A jó múltkorában az Aréna Plazában találkoztam Busai Attilával, és gratuláltam neki az őszi góljaihoz, mert mindig jókor van jó helyen. Erre a mérkőzésre is az volt a jellemző, hogy Busai jókor jó helyen volt, ezért tudott mesterhármast elérni. A vendégek maximálisan megtették a magukét, kétszer kerültek gólhelyzetbe, az első félidőben volt egy kapufájuk, de a visszapattanó labdát Dibusz fel tudta szedni az érkező játékos elől, és a második felvonásban is volt egy ígéretes szituáció, de azt sem tudták gólra váltani. Ez a párharc lefutott, de ezt már a sorsolás pillanatában is tudni lehetett.
Nagy bravúr az NB II-es csapattól, hogy idáig eljutott, főleg úgy, hogy nagyon szűk a keretük, sok-sok sérülés sújtja őket, épphogy megvannak tizenhárman-tizennégyen a bajnoki mérkőzésekre. A Ferencváros esetében kíváncsian várom, milyen játékot nyújtanak egy jó csapat ellen.
