Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az emlékezetes tavaszi menetelés és pontazonossággal elért ezüstérem után megdöbbentően gyenge őszt produkált a Győri ETO, amely már az első párharc után búcsúzni kényszerült a nemzetközi porondtól, a Magyar Kupából a másodosztályú Gyirmót ellen esett ki, az NB I-ben pedig kilencedik helyen tölti a téli szünetet. Horváth Ferencet egy ideiglenes edzői stáb követte a kispadon, majd érkezett Vasile Miriuta.
Az állandóságot ezúttal is Lipták Zoltán képviselte, aki minden meccsen pályára lépett. Ő és csapata is szépen zárta a rosszul sikerült félszezont, hiszen egy emlékezetes sprint után gólpasszt adott a Bp. Honvéd otthonában 2-0-ra megnyert meccsen. A harmincadik születésnapját szerdán ünneplő védő a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: ha visszautasíthatatlan ajánlatot kapna külföldről, fontolóra venné, de alapvetően már nem tervez klubváltást karrierje során.
– Néhány nap távlatából hogyan emlékszik vissza a kispesti mérkőzésre?
– Nagyon nehéz talajú pályán játszottunk, nagy játékot nem lehetett rajta kialakítani, tehát nem arról szólt, hogy focizni fogunk… Szerencsére mi jobban tudtunk alkalmazkodni ehhez a pályához, és amit az edző kért tőlünk, azt maximálisan betartottuk, ennek is köszönhető, hogy sikerült kettő-nullra győznünk – kezdte Lipták Zoltán.
– Fel voltak készülve a dagonyázásra?
– Igen, tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz a pálya talaja, mert mondták, hogy egész héten esett az eső, illetve játszottunk ott Ligakupa-meccset, és emlékeztünk, hogy már akkor is nagyon mély volt a talaj, úgyhogy maximálisan készültünk rá.
– A kispestiek részéről azt kapták, amire számítottak?
– Tudtuk, hogy vannak gyors játékosaik elöl és a szélen is, illetve képesek jó dolgokra és meglepetésekre, de maximálisan fel lettünk belőlük készítve.
– Aktív közreműködője volt a második gól előtti támadásnak. Mi motiválta a nagy sprintjét?
– A Honvédnak volt szöglete, mi védekeztünk, és éppen Rudolf Gergely elé pattant a labda, aki elkezdte vezetni. Amikor felnéztem, láttam, hogy senki nincs előttem, és senki nem zár vissza sprintben a Honvéd játékosai közül, ezért is gondoltam, hogy elindulok. Szerencsére Rudi adott egy kitűnő labdát időben, azt hittem, be is tudom vinni egyből, de sajnos olyan mély volt a talaj, hogy nem nagyon lehetett rajta vezetni a labdát, de Koltai Tamás is kísérte a támadást, odapasszoltam neki, aki szerencsére nagyon jól fejezte be.
– Bár a befejezés jól sikerült, ezt az egész őszi időszakra nem lehet elmondani…
– Az biztos! Sajnos nagyon gyengén sikerült ez az ősz. Úgy terveztük, hogy a nemzetközi és a hazai kupában, illetve a bajnokságban is sokkal eredményesebben fogunk szerepelni, de ez az ősz sajnos ilyen volt… Nem volt részünk szerencsében sem. Az olyan mérkőzéseket, amelyeket most elveszítettünk, sorra meg tudtuk nyerni tavasszal. Amit mondani szoktak, most ránk is igaz volt: a kapufáról nem befelé, hanem kifelé pattant a labda, mert tényleg nagyon sokszor domináltunk, nekünk állt a zászló, és a kezünkben tartottuk a mérkőzést. Voltak olyan szerencsétlen gólok és történések, amelyek miatt nagyon sok pontot elvesztettünk. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó felkészülés után nagyon jó tavasz fog ránk várni.
– Az új vezetőedző, Vasile Miriuta érkezésével mindenki a nulláról indul. Talán ez is a záloga lehet annak, hogy olyan tavaszt produkáljanak, mint idén?
– Bízom benne. Az új edzőnek mindenki bizonyítani akar, és tényleg mindenki tiszta lappal indult nála. Úgy tudom, azért lett két héttel az idei befejezés előtt kinevezve, hogy megismerkedjen a játékosokkal, és eldönthesse, kire számít és kire nem. Minden edző más, neki is más elképzelései vannak. Biztos vagyok benne, hogy kemény lesz a felkészülés, mert mondta, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektet az erőnléti állapotunkra, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok a tavaszt illetően.
– Hogyan viszonyul a harmincas számhoz?
– Sokan kérdezték, de nem élem meg rosszul. Előbb-utóbb mindenki megöregszik, előbb-utóbb mindenki eléri ezt a kort. Én most belekerülök ebbe, de remélem, nem a korom alapján fognak megítélni. Fura kimondani, hogy harmincéves leszek, de nem érzem magam annyinak.
– Az eddigi pályafutása címszavakban: Újpest, Videoton, Győr, külföld, válogatott, két bajnoki cím. Elégedett, ha visszatekint?
– Komolynak nem mondanám, de magyar szinten elég jónak számít. Van négy ezüstérmem, Ligakupa- és Szuperkupa-győzelmem. Ahonnan indultam és ahol elkezdtem focizni, ahhoz képest nagyon sokra jutottam. Míg mások az akadémiákon edződnek tizenöt éves korukban, én a salakon focizgattam, ezért óriási dolognak tartom ezt.
– Mik a tervei csütörtöktől, harminc után?
– Megpróbálom folytatni, amit eddig csináltam. Szeretnék minél eredményesebben szerepelni a Győr ETO-val, és még nem mondtam le arról, hogy ismét bajnokok legyünk. Lehet, hogy nem ebben az évben, de a következő évben mindenképpen újabb aranyérmeket szeretnék ünnepelni a csapattal.
– A külföldi szereplésnek van még realitása a pályafutása hátralévő éveiben?
– Talán nem… Jól érzem magamat az ETO-ban, nem nagyon készülök váltani. Még két és fél évig érvényes a szerződésem. Ha kapnék olyan ajánlatot, ami visszautasíthatatlan lenne, természetesen fontolóra venném, de ebben a korban már nagyon ritka az ilyen lehetőség külföldről. Talán a keleti országokból igen, ami csak pénzügyileg érné meg, de nem hiszem, hogy né váltain szeretnék. Szerintem nincs aktualitása.
