Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Van ez a téma most: a stadionok. Hálás téma, jókat lehet rajta csámcsogni. Rengeteg pénzbe kerültek, szépek és európaiak, csak a néző hiányzik belőlük. Ezt is meg lehet magyarázni: a szövetség jó szándéka ellenére a szurkolótáborok nem vevők az új stílusra, ezért nincs hangulat, mindkét félnek engednie kellene, mert a magyar futball érdeke ezt kívánná. Satöbbi, satöbbi.
Holott az egész egy borzasztóan hamis, hazug narratíva. A hazai bajnoki meccsekről nem az ultrák hiányoznak – maguknak nyilván hiányoznak, persze. Ha visszajönnének, akár kártyával, akár anélkül, legfeljebb kicsit hangosabb lenne az a néhány ezer ember, semmi más nem történne. A közös nagy hazugság ettől még továbbra is megmaradna: hogy úgy teszünk valamiről, mintha lenne, holott nincsen.
Lehet mostanában látni az FA Kupa meccseit a Sport TV-n. Nagyszerű kezdeményezés, hogy a sorozat legelejétől láthatjuk a történetet, így elutazhatunk jó kis angol harmad-, negyed-, ötödosztályú pályákra. Elég belenézni ezekbe a meccsekbe (bár sokan vannak, ha jól sejtem, akik kifejezetten szeretik végignézni őket), láthatunk sok lelkesen rohanó, olykor egész technikás focistát, kicsi pályák körül párezres közönséget. Van az egésznek egy létező atmoszférája, ami abból fakad, hogy ebben a világban mindenki tudja, hogy ő kicsoda és hol a helye.
Egy angol ötödosztályú futballista tudhatja magáról és akár még büszke is lehet rá, hogy ő az angol szövetség égisze alá tartozó angol klubfutball ötödik vonalának a tagja. Egy létező futballkultúra egyik alsó polcán áll, ott teszi a dolgát. Az angol fociról bármit gondolunk: egy valódi futballkultúra. Hozzátartozik nem csak a Chelsea-ben milliárdokat kereső külföldi profi, hanem a sokadvonalban rohangáló amatőr vagy félamatőr játékos is. Tisztában lenni vele, hogy te minek az ötödosztályában játszol: ez identitás. Ettől élvezhető a meccs, amin a közönség is pontosan érti és képviseli ezt az identitást (és ezért hűséges a csapatához). Lehet, hogy „nettóban” a pályán zajló futball nem jobb, mint egy magyar bajnoki meccs (habár…), de a különbség mégis ettől ordító.
Amikor a hazai csapatok, többnyire töküres lelátók előtt nagyon alacsony színvonalon labdát kergető játékosait nézem, akkor az identitás hiánya miatt sajnálom őket (úgy-ahogy). Mihez tartoznak ők, minek a polcán vannak? Egy valamiért mesterségesen, nagy pénzekkel fenntartott látszat-valósághoz, amit profi futballnak csúfolunk. Sem néző, sem valódi tőke, sem reális (anyagi, szellemi) befektetés nincs mögötte. Egy potemkin-bajnokság. Mégis fenntartják valakik, a magyar életszínvonalhoz mérten gőzös nagy pénzeket raknak bele (honnan, milyen pénzmozgásokkal, milyen piaci árnyalatok mentén, el se tudom képzelni, illetve azt igen, képzelni sok mindent lehet), hogy úgy tűnjön, mintha.
A szurkoló-szövetség mizéria azért szép ziccer egy publicistának, mert ennek az egész, mesterségesen fenntartott, kereslet nélküli futball-univerzumnak a mérhetetlen abszurditását csodálatosan leképezi. Filmrendezők képzelhetnének el olyan jelenetet egy metafora kifejtéséhez, mint amikor a kívül csillogó-villogó, belül majdhogynem üres stadionban zajlik a mérkőzés, miközben a szurkolók a stadionon kívül, a meccset nem is nézve „szurkolnak” a semminek. Még petárdákat is robbantgatnak közben, mintha tényleg látnák a meccset. Gyönyörű, szimbolikus jelenet.
A mögöttünk hagyott őszi szezon körülbelül erről szólt. Voltak benne hazai szinten jobb meccsek, ügyesebb megoldások, sőt külföldről érkező, és létező futballkultúrák jegyeit a csapatukra illeszteni igyekvő szakemberek – de attól, hogy egy létező futballkultúra adott szeletének vallhassa magát, továbbra is majd’ minden hazai szereplő messze van. Sajnos. És erről azok tehetnek, akik ezt az álvalóságot létrehozták, akár az elmúlt harminc évben, akár idén ősszel.
Bár lehetnénk jó kis angol ötödosztályú csapatok identitásával azonosuló lelkes szurkolók! Ámbár abba inkább nem gondolok bele, a komplett hazai élvonalban hány csapat van, amelyik speciel a pályán is alulmaradna egy FA Kupa első körben kieső kiscsapattal szemben. De ez már csak futballtudás kérdése; bárcsak ezzel lenne egyedül baj!
