Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A bukaresti döntetlen után kedd este a Feröer-szigeteken játssza harmadik Európa-bajnoki selejtezőjét a magyar válogatott. A hazai csapatban csupán néhány profi futballozik, a többségnek polgári foglalkozása van, a keretben útépítő, asztalos, villanyszerelő és óvóbácsi is szerepel. Bozsik Péter korábbi szövetségi kapitány a DigiSport televízió kedd reggeli műsorában értékelte a Románia elleni döntetlent, és elemezte a mienk játékét.
– Mi az értéke a bukaresti döntetlennek?
– Kétféle értéke van ennek, tizenöt millió magyarnak jó érzést adott, hogy kicsit megfricskázhattuk a románokat, tehát ebből a szempontból mindenképpen pozitív. A sportértéke majd ma este dől el, mert ennek akkor lesz majd értéke, ha ma tudunk nyerni Feröer ellen – kezdte Bozsik Péter.
– Dárdai Pál taktikailag mit tett hozzá a románok ellen korábban látottakhoz?
– Talán egy picit szervezettebbek, szűkebbek és jó értelemben agresszívebbek voltunk. A védekezésünk bátrabb volt, feljebb toltuk a pálya középső részére. Ennek ellenére, ha reálisan nézzük, akkor az első félidőben eldőlhetett volna a meccs a románok javára. Talán ez mutatja a csapat erejét, hogy nagyon rosszkor kaptuk a gólt, és mégsem estünk össze, sőt bátran mentünk ki a második félidőre, és még feljebb toltuk a játékot. A második játékrész nagy része a román térfélen zajlott. Ez azt sugározta nekem, hogy mentálisan erősebb, koncentráltabb a válogatott, amit Dárdaitól várni is lehetett.
– Követett el taktikai hibát a román szövetségi kapitány, vagy elfárasztotta őket az első félidő?
– Nem éreztem, hogy ők annyira kifutották volna magukat. Viszonylag szűk területre korlátozódott a játék, egész konkrétan a magyar térfélre, tehát nem volt olyan lüktető a játék, ez olyan sokat nem vehetett ki belőlük. Szerintem mentálisan kezelték rosszul a helyzetet. Amiben mi erősek voltunk, abban voltak ők gyengék. Az első félidő utolsó percében gólt szereztek, és azt várták, hogy a magyar csapat össze fog esni, és a másodikban rúgnak majd még egyet. Szerencsére ezt nem adtuk meg nekik. Nem láttam komoly profitot abból, hogy visszaálltak. Nem tudtak kontrát vezetni, gyakorlatilag nem volt helyzetük a második félidőben. Ez minket is dicsér, mert annak dacára, hogy feljebb toltuk a védekezést, nagyon jól levédtük a mögöttes területeket, és megakadályoztuk a kontralehetőségeiket.
– Az első félidőben is lehetett látni, hogy a levegőben nem volt sok esélye a románoknak, de a laposan, üres területre belőtt labdákkal bajban voltunk…
– Azt tudni kell, hogy a két szélső védőpozícióban egyik játékosunk sem kifejezetten szélső védő, szükségmegoldás volt. A szélén tudtak minket megbontani, ott tudtak mögénk kerülni. Jobb helyezkedéssel, több koncentrációval lehet ezen javítani, de valószínűleg ezek a játékosok maradnak a továbbiakban is. Taktika, vagy ellenfél függvényében a baloldali védő posztján Korhut számításba jöhet, aki tényleg balhátvéd, de a jobboldalon nem látom egyelőre az alternatívát.
– A magyar válogatottnak ez mindenképp hiányposztja lesz a következő időszakban…
– Én is úgy érzem, hogy van két-három hiányposzt. Gera Zoltán a mérkőzés egyik legjobbja volt, de úgy gondolom, hogy azért ő sem védekező középpályás. Nagyon más megoldás nem maradt azonban úgy, hogy Korcsmárt vissza kellett vinni a védelembe. A két szélső védő és a védekező középpályás poszton vagyunk talán lyukasak, de csak megoldjuk.
– A csoportellenfeleink eredményeit is látva mondhatjuk, hogy innen azért tovább lehet jutni?
– Nem tudok okosat mondani, ezt majd az idő eldönti. Nem biztos, hogy jó az, hogy ennyire körbeverjük egymást, mert egy-egy pontnak óriási jelentősége lesz. Lehet, hogy jobb lett volna, ha a görögök egyértelműen kiemelkednek a csoportból, aztán mi és a többiek lejátsszuk egymás között a második-harmadik helyért a selejtezőt. Attól tartok, hogy a görögök össze fogják kapni magukat, és a végére ki fognak egyenesedni. Ha az erőviszonyokból indulunk ki, akkor ez várható. Egyelőre egy picit zavaros a kép.
– A Feröer-szigetek következik, ahol az ellenfél játékosai tegnap még a munkahelyükön dolgoztak. Kötelező a győzelem?
– Lépjünk túl azon, hogy ők dolgoznak és napidíjat kapnak, mert ez egy nagyon szervezett csapat. Ne felejtsük el, hogy a finnek ellen is hetven percig vezettek egy-nullra, és függetlenül attól, hogy az észak-írek már vezettek kettő-nullra, felálltak és tizenegyeshez jutottak. Az összefoglalók részletei alapján úgy tűnik számomra, hogy ez egy masszív, mentálisan erős csapat. Nem lesz ez egy könnyű feladat, pláne ha azt nézzük, hogy mi utaztunk, és kevés idő volt a regenerálódásra. Picit félek attól, hogy fizikálisan milyen állapotban leszünk. A játéktudás és kreativitás egyértelműen nálunk van, és elvileg jobbak vagyunk a Feröernél, de ennek nem lesz könnyű érvényt szerezni ezen a mérkőzésen.
– A feröeri kapitány azt várja, hogy több változás is lesz a mieink összeállításában. Egyetért?
– Talán ő is a fizikális dolgok miatt gondolja, és nyilván itt kreativitásra is szükség lesz. Bukarestben elég volt, hogy fegyelmezettek vagyunk, jól védekezünk és csúszunk-mászunk. Itt több futballra lesz majd szükség, és ez akár a hátsó sorokban is kényszeríthet ki változást, hiszen a támadás felépítése hátulról indul. Nem tudom, hogy hány helyen lesz változás. Az én megérzésem azért mindennel együtt az, hogy nagyon sok helyen nem lesz, mert a merítési lehetőség nem túl széles.
– Edzőként melyik a nehezebb szakmai feladat? Egy várható vereséget döntetlenre hozni, vagy egy mindenki által elvárt győzelmet behúzni?
– Megmondom őszintén, lehet, hogy a Feröer ellen nehezebb. Visszaemlékszem egy saját élményre, mi is nyertünk három-egyre a bosnyákok ellen, ami egy nem várt győzelem volt, majd elmentünk Máltára és kikaptunk. Nem lesz ez egyszerű mutatvány. A közvélemény hajlamos elkönyvelni, hogy ez egy gyenge, amatőr csapat. Mások azonban a körülmények, műfüves pálya lesz, és biztosan nagyon szervezettek lesznek a hazaiak. Rajtunk lesz egy győzelmi kényszer, ami ilyenkor gúzsba kötheti a lábakat, ha nem megfelelő a mentális felkészítés. Bízzunk abban, hogy Dárdai Pál érti a mentális felkészülés csínját-bínját, és felszabadultan fogunk tudni játszani. Azt gondolom, hogy ez a kulcsszó, koncentráltan, fegyelmezetten, de felszabadultan kell futballozni.
– Ön is azok közé tartozik, akik szerint nem lehet rávenni Dárdait a maradásra?
– Azt gondolom, hogy nem fog maradni. Világosan elmondta, hogy milyen helyzetben van, miért vállalta el, és mik az ő tervei a következő évekre. Szerintem nincs abban a helyzetben, hogy elvállalja, de persze soha nem lehet tudni.
– Várhidi Péter korábbi kapitány szerint a jövőben két válogatottat kell építeni. A mostani csapattal valahogy eljutni az Európa-bajnokságra, de párhuzamosan egy fiatal csapatot is kialakítani, amely a jövőben képes lehet olyan bravúrokra, mint most a szlovákok, a lengyelek, vagy éppen Izland…
– Nem feltétlenül erre gondolnék, ha két válogatottról beszélünk. Vannak csapatok, amelyek ellen masszívan védekeznünk kell, fegyelmezetten kell futballoznunk, és vannak válogatottak, akik ellen kreatívan kell pályára lépni. Ez lehet, hogy más-más játékosállományt igényel. Arra van az U20 és az U21, hogy a jövőt építsük. Kétségtelen tény, hogy mindenkinek az az álma, hogy odajussunk, mint az említett kis csapatok, hiszen eszméletlen eredmények vannak a selejtezők során. Valóban oda kellene eljutnunk, hogy a következő sorozatokban mi is valós eséllyel vehessük fel a harcot a létszámemeléstől függetlenül.
– Alighanem külföldi kapitánnyal…
– Azt gondolom, hogy igen. Sajnos a magyar futball valóban egy olyan helyzetben van az elmúlt húsz évnek köszönhetően, hogy szinte megégett, aki ebben a közegben dolgozott. Nagyon nehéz olyan magyar edzőt mondani, aki mögé egyértelműen oda tudna állni a szakma, közönség és a sajtó, hiszen makulátlan edző nincs Magyarországon. Aki az elmúlt húsz évben dolgozott Magyarországon, az mind bukott.
