Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Meddig nyújtható egy győzelmi sorozat? És garantál-e bármit a későbbiekre nézve? A Videoton jelenleg nyolcból nyolcnál tart az NB I-ben, magabiztosan vezeti a bajnokságot – volt már ilyenre példa a múltban más csapatok esetben is, de nem mindig hozta meg a remek rajt a végső sikert.
A Vidinél kellő visszafogottsággal beszélnek a célokról, hisz még csak a bajnokság negyedénél tartunk. Jogos az óvatosság, mert például a kilencvenes évek három nagy győzelmi szériájából, amit ősszel produkált egy-egy csapat, kétszer nem lett aranyérem a végén. A Rangadó.hu most ezeknek a sorozatoknak a főszereplőit kérdezte – saját egykori menetelésükről, illetve a fehérváriak esélyeiről.
Játszva nyertek, játszva vesztettek
Éppen húsz évvel ezelőtt történt, hogy a Garami József vezette Újpest lehengerlően startolt. Nyolcból nyolc győzelem – akárcsak a Vidinél –, impozáns támadófutball, 33 rúgott gól, simán nyert meccsek. A Véber György köré épülő csapat favoritnak tűnt, végül mégis a Ferencváros lett a bajnok. A lila-fehérek akkori fiatal középpályása, Szanyó Károly most a Vasas edzőjeként dolgozik, tisztában van vele, mik lehetnek a buktatók egy sorozatban.
– Mi annak idején egy amolyan „játszó” csapat voltunk. A mai Videoton is az, csak azóta sokat változott a futball. Nagyon szimpatikus, amit a Vidi játszik, nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de a Vasasnál mi is valami hasonlót próbálunk megvalósítani az NB II-ben. Nagyon jól lépnek be a játékba, mindig van mozgásban lévő játékos és folyamatosan az alapvonal és a kapu irányába mozognak, gólokat akarnak lőni, ez jelenleg komoly gondot okoz az ellenfeleknek.
Szanyó szerint elsősorban rengeteg alázatos munka kell az ilyen sorozathoz, de természetesen a szerencsének is van benne szerepe. Ők annak idején nem tudtak a taknyukon csúszni, kíváncsian várja, a fehérváriak hogyan reagálnak majd, ha küzdeniük kell.
– A csapategység szerepét emelném ki, és azt a szemléletváltozást, amit Joan Carrillo hozott. Több magyar játékost szerepeltet, mint az elődei, ezek a játékosok pedig értik, amit kér tőlük és meg is tudják valósítani. Amikor egy csapat zsinórban több győzelmet arat, akkor természetesen nagyobb az önbizalma is. Ez az, aminek viszont nem szabad átcsapnia túlzott magabiztosságba, az edzőnek nagyon tudnia kell kezelni ezt a helyzetet. Fejben egybe kell tudnia tartania a csapatot. A futball kiszámíthatatlan dolog. Annak idején, ha jól emlékszem, az Újpesttel tizenvalahány pontos fórunk volt ősszel a bajnokság élén, végül mégis a Fradi lett a bajnok. Ebben szerintem annak volt leginkább szerepe, hogy mint említettem, a mienk egy játékos csapat volt, és amikor nem ment annyira a játék, kipukkadtunk. Nem igazán tudtunk kúszni-mászni, bocsánat a kifejezésért, a taknyunkon csúszni a győzelemért, volt, hogy sáros pályán is tiszta maradt két-három játékos meze… A Videotonnál is kíváncsian várom, hogy amikor esetleg nem gördülnek olyan folyékonyan ezek a támadások és nem megy a sokmozgásos játék, mire mennek. De eddig még a betömörülő védelmeket is át tudták törni, senki nem tudta levédekezni őket – mondta végül Szanyó Károly.
Megdönthetetlen tizenötös?
A modern magyar futball abszolút csúcstartója egy másik Garami-csapat, az MTK. Az akkoriban Várszegi Gábor által pénzelt együttes 1996 őszén megdönthetetlennek tűnő, 15-ös győzelmi sorozattal kezdett és innen „nem tudta” elveszteni a bajnokságot. Magyar szinten pazar mutatvány, amelynek egyik főszereplője a korszak emblematikus játékosa, Illés Béla volt, aki szerint azért minden jó sorozathoz kell a szerencse is:
– Az biztos, hogy nagyon nehéz egy ilyen hosszú sorozatot felépíteni, még ha jó is az adott csapat kerete – véli Illés Béla. – Ha jó passzban van egy csapat, akkor jönnek az eredmények, de az ilyesmihez mindig kell némi szerencse. Nincsenek akkora különbségek a csapatok között, hogy bárki simán le tudja futballozni a másikat. Az MTK annak idején nagyon erős kerettel rendelkezett, ezt ne feledjük el. Rengeteg válogatott játékos volt a csapatban, és amikor jöttek az eredmények, az pozitívan hatott a csapategységre, az öltözői légkörre. Minden győzelem tovább építi a csapatot, ráadásul az önbizalom is nő és ettől olyan meccseket is meg tud nyerni, amit máskor esetleg elveszítene.
A Szombathelyi Haladás jelenlegi résztulajdonosa szerint még a nagyon jó csapatra is igaz, hogy ha belekerül egy rosszabb szériába, minden a visszájára fordulhat.
– Megtörténhet, hogy lefocizod az ellenfelet, kihagyod a ziccereidet, ők meg egyszer mennek el a kapuig és gólt rúgnak. Ilyenkor lesz egyre görcsösebb az ember. Az önbizalom kulcskérdés egy ilyen győzelmi sorozatnál. Amíg az megvan, minden könnyebben jön. A mostani mezőnyt látva egyértelmű, hogy a bajnoki cím legnagyobb esélyese a Videoton. Jól játszanak, látszik rajtuk, hogy nagyon egyben vannak – hogy meddig tart ki a sorozatuk, azt viszont nehéz megmondani. Minden csapat életében vannak nehezebb periódusok, ettől függetlenül jelenleg magasan ők a favoritjai ennek a bajnokságnak – mondta végül Illés Béla.
„Egyőszi” meglepetéscsapat
1997-ben az akkori viszonyokhoz mérten erős kerettel rendelkező pesti csapatok elől a fiatal Győri ETO vitte el a show-t. Reszeli Soós István csapata, Fehér Miklóssal, Vayer Gáborral a csatársorban, a szintén nem túl rutinos Stark Péterrel a védelem tengelyében mindenkit meglepett, amikor megnyerte első hét meccsét. A veretlenséget utána is őrizte egy ideig az ETO, tavasszal azonban már nem jöttek a sikerek és csak a negyedik helyre futott be a csapat. Reszeli Soós így emlékezik arra a menetelésre és a vele járó edzői feladatokra:
– Egy szinte teljesen új csapattal indultunk a bajnokságnak, más rendszert is játszottunk, mint a többi csapat, egy három-négy-hármas felállást, amivel elég komoly meglepetést okoztunk a mezőnynek. Sorra jöttek a győzelmek, a csapat és a szurkolók egymásra találtak, rengetegen jártak a meccseinkre egész ősszel – mesélte Reszeli Soós. – Nem volt nehéz megtartani szerénynek a fiatalokat, mert mindenki élvezte a győzelmeket, olyan volt, mint egy kis álom. Senki nem bízta el magát, megvolt a megfelelő ritmus. Amikor egy ilyen jó szériát kap ki egy csapat, a játékosok olyat is meg mernek csinálni, amit máskor nem. Olyan gólokat lőttünk, amiket ma is jó visszanézni. A sikerek hozzák a szép focit. Úgy látom, a Videotonnál az edzőcsere, a több magyar játékos, a jó hangulat egyszerre hozta magával, hogy szép focit játszanak és jönnek a győzelmek.
– Mi annak idején őszi bajnokok lettünk és a tizenharmadik fordulóban kaptunk ki először. Az ellenfelek elkezdtek komolyabban venni bennünket, a tavaszunk nem sikerült jól, Fehér Miki eligazolt, őt nem sikerült pótolnunk. Nyilván követtem el én is hibákat, fiatal, rutintalan edzőként – de egyszerűen az a helyzet, hogy voltak jobb, érettebb csapatok. Az Újpest nyerte a bajnokságot, tele válogatott játékosokkal, a Fradi is erős volt, nem beszélve a csúcsformában lévő Váczi Zolival felálló Vasasról. A mi berobbanásunk ősszel meglepetés volt, de akik megelőztek minket a végére, egyszerűen jobbak voltak – mondta végezetül Reszeli Soós István.
A jelenlegi NB I-s mezőnyt tekintve ez a veszély nem fenyegeti a Videotont, most úgy tűnik, aligha van erősebb állomány, mint Fehérváron. Mégis, a fentiek alapján nem árt az óvatosság, mindenesetre Juhász Roland és társai nyilván tovább nyújtanák a (klub)történelmi sorozatot. A következő alkalom erre vasárnap lesz, a Diósgyőr látogat a Sóstóra. Igazi rangadónak ígérkező mérkőzésre.
