Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nem várt vereséggel kezdte a magyar válogatott a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőit. Pintér Attila csapata a D-csoport első fordulójában a Groupama Arénában látta vendégül Észak-Írország legjobbjait, és bár a mérkőzés hajrájába érve megszerezte a vezetést, az utolsó tíz percben kapott két góllal végül 2-1-re kikapott.
A hazai pályán elhullajtott fontos három pont főleg azért fájó, mert egy olyan együttestől kaptunk ki, amely ellen alighanem minden olyan szakértő, illetve laikus hat ponttal számolt, aki úgy véli, hogy most igencsak nagy esélye lehet a válogatottnak a csoportból való továbbjutásra.
A vereség kapcsán a Rangadó.hu egy múltidéző összeállítással jelentkezik, amelyben az 1986-os világbajnoki szereplés óta elszenvedett legkellemetlenebb pofonokat idézzük fel.
Két év alatt négy pofon
A 2006–2007-es időszak több fájó sebet is ejtett a magyar labdarúgáson: 2006 októberében a Bozsik Péter vezette együttes 2-1-es vereséget szenvedett Máltán. Az Európa-bajnoki selejtezőn a Ferencvárosban is megforduló André Schembri duplájára csak Torghelle Sándor tudott válaszolni a 38. perctől emberhátrányban játszó magyar válogatottból, amely így elég hamar jelezte, kiszállt a továbbjutásért vívott harcból.
2007 tavaszán a többi között egy ciprusi barátságos mérkőzéssel kezdte az alapozást a már Várhidi Péter vezette, némileg megfiatalított együttes. A limasszoli találkozón – csakúgy, mint Máltán – 2-1-es vereségbe szaladt bele csapatunk. Nem sokkal később Montenegróba látogatott az együttes, ahol szintén 2-1-re kaptunk ki – Montenegró válogatottja első hivatalos mérkőzését játszotta, amelyen bár Priskin Tamás góljával még vezetett a magyar csapat, a második félidőben befújt két büntető a hazaiak javára fordította a meccset. A viszonylag gyászos, sok kellemetlen eredménnyel tarkított időszakot a novemberi, Moldova elleni Európa-bajnoki selejtező „koronázta meg”: a 38. percben már kettőt cserélő Várhidi-csapat sima, 3-0-s vereségbe szaladt bele.
Gyászos ősz 2003-ban is
Szinte napra pontosan 11 éve, 2003. szeptember 10-én a lettországi Rigában lépett pályára Európa-bajnoki selejtezőn a magyar válogatott. Gellei Imre csapata a Király – Lipcsei, Dragóner, Juhár, Fehér Csaba – Lisztes, Dárdai, Lőw, Gera – Szabics, Fehér Miklós kezdő tizeneggyel vágott neki a találkozónak, amelynek szünetében már 2-0-s hátrányban volt. A második félidő gyors gólváltással indult: Maris Verpakovskis góljára Lisztes Krisztián válaszolt, ám az ezt követő negyven percben már nem esett újabb gól, így 3-1-es vereség lett a vége.
Két hónappal később Észtországot láttuk vendégül az Üllői úton barátságos mérkőzésen. Gellei utolsó mérkőzése volt ez a válogatott élén, de a búcsú sem sikerült túl szépre: mintegy ötszáz néző előtt a magyar csapat 1-0-ra kapott ki.
Grúzia ellenünk szambázott
2001. szeptember 1-jén Grúziában játszott világbajnoki selejtezőt az akkor Bicskei Bertalan vezette magyar együttes. Az 1-1-es félidőt követően Grúzia megrázta magát, és mindössze 19 perc alatt újabb két gólt rámolt a hálónkba. Egy perccel a harmadik grúz gól után emberelőnybe került a magyar csapat, ám a mintegy félórányi emberelőny sem volt elég ahhoz, hogy találjunk két gólt – sőt, egyet sem sikerült, így maradt a 3-1.
A rettegett Izland
A kilencvenes évek elején a többi között Izland csapatával gyűlt meg a bajunk: az 1996-os Európa-bajnoki selejtezőkön idegenben 2-1-re kikaptunk a szigetországiaktól, míg az 1994-es világbajnokság selejtezőjében oda-vissza vertek bennünket – előbb itthon 2-1-re kapott ki a Jenei-csapat, majd idegenben a Puskás Ferenc irányította nemzeti tizenegy szenvedett 2-0-s vereséget.
