NB I

Nyugodt telük lesz

Balázs Benjámin szerint nem elég egy-egy meccsen kiemelkedően jól teljesíteni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az őszi szezon második felére magára talált régi-új edzőjével a kispadon a Kaposvári Rákóczi csapata. Az OTP Bank Liga őszi szezonjában a somogyi együttes a nyolcadik helyet szerezte meg, hat győzelemmel és öt döntetlennel, huszonhárom pontot elérve. A csapat mind a tizenhét mérkőzésén ott volt a pályán a középpályás, Balázs Benjámin. A november hónapban a legjobb somogyi sportolónak megválasztott játékos a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, szívesen kipróbálná magát légiósként is a jövőben, de még fontosabb számára a megfelelő játéklehetőség. A csapat őszi teljesítményét értékelve hozzátette, sokat számítottak Prukner László vezetőedző pedagógiai képességei, az ő mentalitása is kellett ahhoz, hogy magára találjon a kaposvári együttes.

– Én is úgy érzem, hogy jól ment a játék novemberben – válaszolta a Rangadó.hu kérdésére Balázs Benjámin. – Nagy megtiszteltetés számomra a hónap sportolója elismerés, főleg így, hogy a kaposvári kosárlabdacsapat egyik kiválóságát, Marko Spicát előztem meg a szavazáson. Láttam őt többször is játszani, hiszen követem a kosárlabda-bajnokság eseményeit is, és tudom, hogy egy nagyon jó játékos előtt végeztem az élen.

– Mi motiválhat egy fiatal tehetséget egy középcsapatnak számító együttesnél?
– Próbálom megmutatni, hogy mit tudok. Úgy nem lehet előrelépni, ha csak egy-egy mérkőzésen nyújtok kiemelkedőt. El kell érni egy jó szintet, és azt tartani ahhoz, hogy felfigyeljenek a játékomra. Emellett persze egy-egy meccsen lehet, és kell is a megszokottnál jobbat nyújtani, extrát kiadni magunkból, de fontos, hogy összességében bizonyítsam, hogy megbízható játékos vagyok. A motivációval nincs gondom, hétéves korom óta focizok, vannak álmaim, tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy ezeket elérjem. Szeretnék előrelépni, ehhez viszont bizonyítanom kell.

– Mit ért pontosan előrelépésen? Dobogóra, bajnoki címre esélyes NB I-es csapatot, vagy egy külföldi szerződést?
– Leginkább a külföldi játéklehetőséget tartanám annak, de az is nagyon fontos szempont, hogy sok játéklehetőséget kapjak. Félre ne értse senki, nagyon sokat köszönhetek a Kaposvárnak, de mint mondtam, vannak álmaim, amiket szeretnék elérni. Ehhez pedig egy idő után tovább kell lépni. Kétszer voltam próbajátékon Olaszországban, például ezt is a csapat kapcsolatrendszerének köszönhetem, de viszonylag fiatalon, kevés rutinnal kerültem ki a Vicenzához és a Pescarához, így akkor nem jött össze a külföldi szerződés.

– Más ajánlata volt esetleg az elmúlt időszakban? Leginkább például az idei szezonban?
– A menedzseremmel mindig év végén ülünk le átbeszélni a szezont, értékeljük a teljesítményemet, és az esetleges érdeklődőkről is ekkor beszélünk. Így nem tudom megmondani még, hogy idén volt-e olyan csapat, amelynek felkeltettem volna a figyelmét.

– Hullámzóan indult a szezon, aztán belejöttek, így a nyolcadik helyen telelnek. Hogyan értékelné az elmúlt tizenhét fordulót csapat-, illetve egyéni szinten?
– Csapatszinten úgy érzem, jól sikerült az ősz, bár a kezdés elég hullámzó volt. Új edzővel kezdtük a szezont, bár sokunknak nem volt ismeretlen Prukner László, hiszen anno például én is nála kerültem fel az ifjúsági csapatból a felnőtt keretbe. Sokat beszélt velünk a csapategységről, arról, hogyan kell csapatként küzdeni egymásért. Lehet, hogy ezt a bajnokság elején kevésbé értettünk meg, ezért nem sikerült túl jól a rajt. Azonban októberre összeállt a játékunk, meglátszott a csapaton az összefogás, a mester szavainak hatása, és az utolsó két hónap eredményeinek köszönhetően nyugodtan vághatunk majd neki a tavaszi felkészülésnek. Úgy érzem, egyénileg lehetett volna jobb is az ősz. Az elején nekem sem ment a játék, de aztán magamra találtam, bátrabban futballoztam az utolsó nyolc-tíz fordulóban. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen Egervári Sándortól meghívót kaptam a ligaválogatottba. Ez lehet az első lépés az egyik nagy álmom, a felnőtt válogatottság felé.

Olvasói sztorik