Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A felháborodott politikusok és szurkolók már az MLSZ vezetőit sem kímélik, indulatos viták zajlanak a Hollandia elleni, sokkhatással felérő 8-1-es vereség után a futball támogatásáról, az eddig fejlesztési stratégia helyességéről. Csank János szövetségi kapitányként világbajnoki pótselejtezőt játszhatott a magyar csapattal 1997-ben, ám a mieink előbb 7-1-re, majd 5-0-ra kikaptak Jugoszláviától. A mester a múlt pénteki, Hollandia elleni mérkőzés előtt azt mondta: „Ha gyorsan játszunk, elvesztjük a labdát, ha lassan, akkor elveszik tőlünk a hollandok.”
A Digi Sport televízió hétfő reggeli műsorában a mester kerek-perec kijelentette: aki nem volt biztos benne, hogy vereség lesz a vége az amszterdami világbajnoki selejtezőn, az nem ért a futballhoz.
– A problémánk az volt, hogy ez a magyaros felbuzdulás – hogy győznünk kell, mert úgy ki tudunk jutni, meg sorsdöntő mérkőzés – megint megtévesztette sajnos a kapitányt is. Egy ilyen meccsre elég optimistának tűnt, hogy két csatárral ment ki a csapat. De nem is az a baj, hogy két csatár, hanem ennek van egy védekezőmunkája. Ilyen szempontból ez már eleve mutatta, hogy mi tényleg elhisszük, hogy akár nyerhetünk is – vélekedett Csank János. – Természetesen komoly hibák előzték meg a gólokat, de ezek zömében abból adódtak, hogy túlpörögtek a játékosok, és eléggé majrésak voltak. Már a bukaresti mérkőzésen is voltak jelek erre. Egyébként a papírforma alapján mindkettő vesztes találkozó volt, talán a bukarestiben volt több. Csak azt tudom mondani, amit a selejtezők előbb mindig, hogy a harmadik helyet kell megcélozni, és ha megcsináljuk, akkor az már nagyon jó, és abból esetleg csinálhatunk egy bravúrt. Nálunk mindig a továbbjutás a cél, de a magyaros nagyképűség a futballban talán nem indokolt. Nálunk még mindig Puskásék a téma, ami nem véletlen, de közben annyi idő ment el, hogy aki arra gondolván célozza meg a második helyet, az egyik kicsit elrugaszkodik a valóságtól.
Csank János emlékeztetett rá, hogy a pályák és az igazolt játékosok számáról készült statisztikák alapján Európa harmadik vonalába tartozik hazánk. A rutinos edző úgy vélekedett, azok a felelősek a korszakos kudarcért, akik az irányvonalakat megszabják. Saját magát azért nem tartja felelősnek, mert mindig teljes erőbedobással dolgozott, és igyekezett átadni mindent, amit tanult, olvasott vagy tapasztalt. A jugoszlávok ellen 1-7 és a mostani, hollandok elleni 1-8 összehasonlításáról azt mondta: nem nagyon vont párhuzamot, de a körítés hasonló volt.
– Annyi volt a különbség, hogy mi egy elszántabb csapattal játszottunk, mint a holland, bár ők örömfutballt játszottak – mondta az egykori kapitány. – Nekünk sajnos hideg fejre jött az első gól a második-harmadik percben, aztán még egy. Nagyon ellenséges légkörben dolgoztunk, ami egyébként Magyarországon egyértelmű, hiszen abban a percben ellenség vagy, ahogy nem hozod az eredményeket. Ezt tudomásul kell venni. Én is magyar vagyok, ez így működik.
Csank kifejtette: bár a mostani válogatott fele évek óta idegenlégiósként szerepel, mégsem látszott a pályán a minőségi különbség.
– Nem érdekel, külföldi vagy magyar kapitány lesz-e a következő. Nem szabadna ebből a bukásból akkora tragédiát csinálni, még ha amúgy az is. Az osztrákoktól hallottam annak idején, hogy az legyen a legnagyobb probléma az országban, hogy kikapott a válogatott – mesélte Csank János. – Ha végignézzük Egervári Sándor kapitányságát: nagyon jó sorozatot csinált. Most jött két ilyen mérkőzés, és akkor ezt már mind elfejeltjük? Csúnya ez a nyolcas, de ilyenkor fel kell hajtani a zakó gallérját, és menni tovább. Nem érdemes mindent lerombolni magunk mögött. Ez férfiak játéka, bírni kell a gyűrődést, ilyen karakterekre kell alapozni. Ez azért nem az óriási nemzeti tragédiák közé tartozik.
