Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csupaszív játék, hatalmas bombagólok. Röviden így jellemezhetnénk Mracskó Mihályt, aki a kilencvenes évek magyar labdarúgásának egyik emblematikus figurája volt. Legnagyobb sikereit Békéscsabán és Győrben érte el, a viharsarki együttessel 1988-ban Magyar Kupa-győzelmet, 1994-ben pedig bajnoki bronzérmet ünnepelhetett. A korábbi huszonötszörös válogatott ikon jelenlegi életéről, korábbi csapatai esélyeiről és a válogatott szereplésről is beszélt a Rangadó.hu érdeklődésére.
– Mi a helyzet önnel mostanság? Ugye valamilyen szinten megmaradt a futball mellett?
– Természetesen, hiszen még most is játszom, nagypályán és kispályán egyaránt – kezdte az örökifjúnak tűnő Mracskó Mihály. – Van egy csapatunk, a harmincöt éven felülieknek rendezett bajnokságban mi vagyunk a bajnokok. Játékos-edzőként is tevékenykedek, de magasabb szintre nem vágyom, az nem motivál. A civil életben pedig húsnagykerben dolgozom hentesként.
– Mit szól ahhoz, hogy két korábbi csapata, a Győr és a Békéscsaba is vezeti a tabellát a maga osztályában?
– Győrben megérdemelné a város, hogy bajnok legyen a klub, ha már nekünk nem jött össze annak idején. Nagyon jó csapat jött most össze Pintér Attila irányításával, a mezőny előtt vannak, nagyon drukkolok nekik, szerintem megnyerik a bajnokságot. Békéscsabának már egy évvel korábban nyernie kellett volna, hiszen idén százéves a klub, feljutással kellett volna ünnepelni. De sebaj, egy évet csúsznak csak, ebben az idényben talán feljutnak, és jövőre idejöhetnek majd az első osztályú klubok.
– Jelen volt a jubileumi ünnepségen, Békéscsabán?
– Olyannyira, hogy megválasztottak a száz év harmadik legjobb játékosának, ami nagyon felemelő érzés. Jó volt újra találkozni a „régi nagyokkal” és nosztalgiázgatni.
– Korábban ön is pályára lépett válogatott meccsen Norvégia ellen. A mostani találkozóról mi a véleménye?
– Én nem értem, minek kellett így elszúrni ezt az egészet. A csapat felépített valamit évközben, és akkor zárásként ilyet produkál. A törökök elleni mérkőzés után sokan kezdtek bízni a magyar fociban, aztán tessék… Most megint kezdődhet majd előröl a bizalom kiépítése.
– Mit szól hozzá, hogy például az ETO honlapján még manapság is Mracskó Mihályhoz hasonlítgatják a kiemelkedően teljesítő, illetve a nagy gólt szerző játékosokat?
– Örülök, hogy rászolgálhattam erre. Igyekeztem mindig úgy futballozni pályafutásom során, hogy kiemelkedjek, akár klub-, akár válogatott szinten. Tulajdonképpen 1998-ban mi jártunk a legközelebb ahhoz, hogy a nemzeti csapattal kijussunk egy világeseményre, hiszen megszereztük a pótselejtezőt érő második helyet. Az már más kérdés, hogy sajnos megkaptuk az akkor kiváló formában lévő Jugoszláviát, és nagyon elkentek minket.
