A tanácsadóként foglalkoztatott Nyilasi Tibor a norvégok elleni pótselejtezős párharc előtt távozott a válogatott szakmai stábjából. Korábban megírtuk: Bernd Storck szövetségi kapitány továbbra is számított volna Nyilasi munkájára, és ő ugyan megtisztelőnek tartotta a felkérést, de visszautasította azt, ugyanakkor elnökségi tagként dolgozik tovább a magyar labdarúgásért. Nyilasi aMagyar Lelátónak adott hosszabb interjújában beszélt távozásának okairól is.
– Hihetetlen, de ön csupán 17 éves volt, amikor legutóbb a magyar válogatott Európa-bajnokságon szerepelt. Hogyan értékeli a régóta várt sikert?
– Fantasztikusan végződött a selejtezősorozat, amely nagy örömöt szerzett nem csak a magyar futballtársadalomnak, hanem az egész országnak. A világ futballja rohamosan fejlődik és ha ehhez csatlakozni akarunk, akkor meg kell ragadni az efféle lehetőségeket, legyen az akár pótselejtező. Nehézkesen indult a sorozat, de Dárdai Pál vezérletével folyamatosan állt össze a csapat, amely visszajött a gödör széléről, hozta a pontokat, majd Bernd Storck befejezte a feladatot, a pótselejtezőn két szép mérkőzést produkált végül. Az teljesen mindegy, hogy pótselejtezőn, vagy legjobb harmadikként jutottunk ki, azt kell nézni, hogy sikerült. Most fújni kell egyet és várjuk az Eb-t. Erre a sikerre mindenképp nagy szüksége volt a magyar futballnak.
– Sallói Istvánnal és Szabics Imrével együtt Ön is távozott a stábból, nagy port kavart Bernd Storck akkori döntése…
– Nem kell senkinek összeesküvés-elméletet gyártani ezzel kapcsolatban, egyszerűen az történt, hogy a hátralévő mérkőzéseken Bernd Storck a saját csapatával kívánt dolgozni. Ez teljesen természetes, és normális, hiszen ő a német kollégákkal, német nyelvezettel és német szakmaisággal tud jól dolgozni. Amikor edző voltam én is a saját stábommal dolgoztam. Itt nem az egyéni dolgokat kell nézni, hanem hogy mi a jó a magyar futballnak és a válogatottnak.
– Több fiatal játékos is egészen kiváló teljesítménnyel rukkolt elő a pótselejtezőn, például Nagy Ádám vagy Kleinheisler László. A magyar szurkolókat némileg váratlanul érintette a berobbanásuk, Önre is igaz ez?
– Mi magyarok nem vagyunk hozzászokva, hogy akár a klubokban, akár a válogatottban fiatal játékosok játszanak. A régi időkben ez teljesen természetes volt, például Albert Flórián is már 18 évesen válogatott volt, az utóbbi időkben pedig viszont mindig azokban bíztunk akik már sok csatát megéltek. A jelenlegi válogatottra pedig már rászorult a frissítés, hiszen nem lehet elvárni tőlük, hogy még éveken keresztül cipeljék a magyar futball kínját. Ilyen szempontból tökéletes volt a két fiatal játékos beintegrálása. Van egy komoly mag, akik a tudást, rutint képviselik, amellyel levették a fiatalok válláról a terhet, így Nagy és Kleinheisler is nyugodtan játszhattak. Ők még a karrierjük első lépcsőfokain vannak, de majd szépen fokozatosan lépkednek előre, átveszik az idősebb, rutinosabb játékosok helyét. De hát ez az élet rendje, ez lenne az egészséges körforgás.
– Milyen célokat tűz ki a szövetség a válogatottnak?
– Ez majd a későbbiekben körvonalazódik és majd az elnök úr el fogja mondani. Nyilván egetverő nagy dolgokat nem kell gondolni, de tudomásul kell venni, hogy hol a helyünk az európai futballban. Sok csapatnak megkeserítettük a dolgát, többeknek megoldhatatlan feladat voltunk. Ezt kell teljesíteni majd az Eb-n is, egy nem megalkuvó, férfias játékot produkálni, hiszen egész Magyarország talpon lesz a mérkőzéseken, és egy gyönyörű nyarat lehetne szerezni mindenkinek. Ha egy-két győzelem is becsúszna, akkor mennybe repíthet mindenkit. Végre egy olyan keringésbe tud beszállni a magyar futball, amelyet az utóbbi időben csak irigyeltünk Európától és a világtól.
– Megálmodta már, hogy milyen csoportban látna minket szívesen?
– Annyi biztos, hogy nekünk minden csapat ellen 120%-ot kell majd nyújtani. A németek, spanyolokat azért elkerülném. A horvátokat és törököket szintén, hiszen nekik is nagyon erős csapatuk van. Az olaszokkal viszont élmény lenne játszani – bár majdnem lehetetlen küldetés – de talán meg tudnánk nehezíteni a dolgukat. Észak-Írországnak pedig visszavághatnánk és úgy gondolom erre képesek lehetünk, hiszen a mi csapatunk van olyan jó, mint az övék, hanem jobb. És szívesen megnéznék mondjuk egy osztrákok elleni küzdelmet, kíváncsi lennék, hogy a sógorokkal hogyan birkóznánk meg.
