NB I

„Miket beszél ez? És miért pont ő van ott?”

A televíziós futballszakértő lassan külön szakma lesz, de még nem mindig látszik, hogy ezzel tisztában vannak a hazai sportadókon. Mitől jó vagy borzalmas egy szakértő?

Nemrégiben egy vitriolos, nagy sikert arató írás jelent meg az alapvetően angol futballal foglalkozó Britannia-blogon. A futballbarátok azon része, akik egy-egy tévés közvetítés előtt-alatt-után folyamatosan kommunikálnak egymással is a neten, remekül szórakoztak az M4 csatorna első BL-közvetítésének stúdióadását pellengérre állító íráson. Minek kerteljünk: a szerző a feladatukra szerinte totálisan alkalmatlan válogatott futballisták, Gera Zoltán és Szabics Imre tájékozatlanságát ostorozta, meglehetősen nagy egyetértésre találva a kommentelők körében.
Az írás szerzője a Rangadó.hu által már máskor is megszólaltatott blogger, Kele János, aki gyakorló futballmániásként rengeteg meccset, közvetítést néz végig hetente itthoni és külföldi adókon. Kirohanását az M4 műsora ellen így indokolta portálunknak:
– Abban, hogy azt a posztot megírtam, benne volt az előző öt-tíz év tapasztalata is a hazai futballszakértőkkel kapcsolatban. Mondjuk úgy, a képzeletbeli pohár akkor telt be. És maga az „alapanyag” igen hálás volt: nem egyszerűen arról volt szó, hogy nem voltak elég felkészültek a szakértők, de olyan elemi hibákat vétettek, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. Például Padoin helyett Pideonnak mondták a Juventus játékosát, aki mellesleg nem is lett nevezve a BL-keretbe, mégis őt emlegették, a műsorvezető és a szerkesztő se szólt nekik.

Kelle-e egyáltalán a szakértő?

Természetesen a szakértők minősítése nem újkeletű dolog: ahogyan régen (és ma) a kommentátort szidta az ország, úgy manapság divat lett nagyon éberen lecsapni minden szakértői hibára vagy közhelyre. De létezik-e ideális futball-adás és futball-szakkommentátor? És vajon Magyarországon el tudja-e magát fogadtatni bárki ebben a szerepben, miközben a magyar foci semmilyen eredményt nem tud felmutatni az elmúlt harminc évben (tehát az alatt az idő alatt, amikor a közvetítések kultúrája lényegesen átalakult)? Egyáltalán: kinek készülnek a meccseket körítő műsorok?
– El tudom fogadni azt az álláspontot, hogy ez az egész beszélgetés nem annyira fontos, mert a nálam kevesebb futballt néző átlagfogyasztót annyira nem érdekli – de akkor meg miért kell csinálni? Ha a csatorna úgy dönt, hogy szakmai presztízsből vagy más okból fontos, hogy legyen, akkor viszont csinálják jól – szögezi le Kele János.

Monoki Lehel, a Digisport szerkesztő-riportere, aki angol bajnoki meccsek kommentátoraként és az angol focival foglalkozó adások műsorvezetőjeként is dolgozik, a Rangadó.hu érdeklődésére azt mondja, egy jó szakértőt igen nehéz „felépíteni”, de már megtalálni is.

– Nagyon nehéz kiválasztani a megfelelő embert. Nekünk jelenleg négy vagy öt szakértőnk van, szeretnénk, ha többen lennének, de nehéz jókat találni. Mert vagy nem beszél jól, vagy nem akar szerepelni – volt olyan egykori válogatott játékosunk, akit hívtunk, de el se jött a meghallgatásra. Akadnak jó választások, nekem például kifejezetten tetszik Sebők Vilmos szereplése az M4-en. De valóban nehéz olyat találni, aki hiteles is és meg is tudja fogalmazni, amit szeretne. Ilyenből nagyon kevés van a televíziókban.

Magyar és még hiteles is…?

Ha már Sebők szóba került… A legnagyobb probléma alighanem az, hogy sok néző eleve elutasítja magában a magyar futballista-világszínvonalú meccsek „párosítást” az adást nézve, mert a mieink „eredményességével” nehéz hitelesnek lenni akkor, amikor Messit vagy Ibrahimovicot kell esetleg kritizálni. Ez létező probléma, ebben a tévés és a blogger is egyetért.

– Biztos, hogy működik az a reflex a nézőben, hogy ha meglát egy magyar futballistát szakértőként, azonnal rávágja, ez mit okoskodik, semmit nem ért el a pályán. Viszont ha az illetőnek vannak eredeti meglátásai, jó gondolatai, akkor elfogadtathatja magát. Sallói Istvánt rengetegen szidták eleinte, hogy mit keres nálunk szakértőként, de eltelt pár év és elfogadják, mert értelmes, jó észrevételei és megfelelő stílusa van. Nyilván a játékosmúltak közti különbséget nem lehet kompenzálni, egy Thierry Henryval nem lehet összehasonlítani senkit itthon, de ezzel nem lehet mit kezdeni, tudomásul kell venni – mondja Monoki Lehel. Hozzáteszi, ha túllépünk a hendikepen, amivel a hazai szakértők indulnak, elfogadhatjuk, hogy egy magyar is lehet jó a műfajban:
– Nekünk nincsenek olyan játékosaink, mint a BBC-n vagy a Sky Sporton szakértő egykori angol klasszisok, egy Alan Shearer vagy Gary Neville. De az, hogy ki milyen futballista volt, nem feltétlenül függ össze azzal, hogy milyen szakértő. Azt szoktam mondani: én sem értek a virágkötéshez, de meg tudom mondani egy csokorról, hogy szép-e vagy sem.

Kele János is egyetért ezzel és még az általa „élveboncolt” közszolgálati sportcsatorna műsorában is talált pozitív példát: – Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek prekoncepcióim a magyar futballistákkal kapcsolatban, de ezeket simán le lehet vetkőzni. Azt kell csupán belátni, hogy ez egy külön szakma. Azért, mert valaki jó edző volt, lehet borzasztóan rossz televíziós szakértő, lásd Ralf Ragnick Németországban – és fordítva: attól, hogy valaki rossz edző volt, még működhet jól a televízióban. Mert például jól le tudja egyszerűsíteni a mérkőzés kulcspontjait, tájékozott és jól kommunikál. Pozitív példákat is lehet és kell hozni, ilyen Hajnal Tamás, aki szerintem bőven tájékozottabb, mint az átlag és még értelmesen is beszél – innentől abszolút nem érdekel, hány meccset alibizett végig a válogatottban.

Neville, Klopp: akiknek bejött

Kitekintve a nemzetközi, elsősorban az angol tévés világra, Kele kiemeli, egy jó szakértő nem csak gördülékennyé teszi az adást, de akár a szurkolói, nézői felfogást is formálhatja. Persze „bukták” előfordulnak a legnagyobbak között is.
– Angliában sem mindenki jó a szerepben. Például Michael Owen vagy David James óriási baromságokat tudnak mondani. Rendszeresen témája a netes mémeknek vagy kommenteknek egy-egy elszólásuk, legutóbb James kezdte fejtegetni, hogy De Gea rosszabb kapus Romerónál, óriási nagyot futott a Twitteren vele… Ugyanakkor ott van a Sky Sportson, amely szerintem etalon a műfajban, Gary Neville és Jamie Carragher párosa. Neville megközelítése, amit a futballal kapcsolatban használ, elkezdte Angliában átállítani az emberek szemléletét. A Sky Sportson bevezették idén, hogy bizonyos csomagban mérkőzés közben átválthatnak egy úgynevezett tactical camre, amin felülnézetből az összes játékos mozgását nyomon lehet követni. Márpedig az angol futball köztudottan kissé le volt maradva taktikailag a kontinenstől, Neville szemléletének nagyon fontos szerepe lehet akár a fejlődésben is. Gombamód szaporodnak a netes blogok, rovatok, amik a témával foglalkoznak. De Németországot is mondhatnám: Jürgen Klopp pozitív megítélésének, ismertségének nagyon jót tett, amikor még a Mainz edzőjeként, a 2006-os világbajnokságon televíziós szakértőként dolgozott és nagyon élvezte mindenki a stílusát.

Bloggerek vs. játékosok

Lehet tehát jó szakértő az is, aki nem volt a legsikeresebb a pályán – de akkor miért ne lehetne jó szakértő, vagy akár egy „felépített”, sikeres médiaszemélyiség a semmiféle aktív játékosmúlttal nem rendelkező, fiatal szakírókból, bloggerekből? Eladható.e valaki a képernyőn, ha nem köt az arcához semmilyen sportélményt a néző? A tévés szerkesztő és a netes hobbiszakíró véleménye ebben a kérdésben némileg eltér.

– Sokszor kérdezik tőlem, hogy például a bloggerek szerepeltetésének van-e létjogosultsága a sportműsorokban. Azt szoktam erre mondani: lehet, hogy ugyanazt mondja el egy blogger, mint a Sallói Pista, de ha Sallói neve alá oda van írva, hogy válogatott labdarúgó, az már jobban hitelesíti a mondandóját, mint egy bármilyen másik szakértő esetében. Ezért úgy vélem, önmagában egy-egy blogger nem állja meg a helyét, csak ha van mellette valaki más is – állítja Monoki Lehel, Kele János szerint viszont szakmai „előélet” nélkül is elfogadtathatja magát valaki:
– Egy ismeretlen blogger beazonosításához biztosan kellene néhány hét a nézőnek. Viszont ha jól választjuk meg a bloggerek szerepét, akkor igenis lehet rájuk építeni. Például egy-egy csapat bemutatásában, az általános, semmitmondó lózungokon túli taktikai ismertetésben. Nem hiszem el, hogy egy hozzáértő arc, aki a saját csapatát vagy az adott bajnokságot remekül ismeri, ne lehetne hitelesebb Prukner Lászlónál vagy Bozsik Péternél, akik aligha követik rendszeresen figyelemmel a Premier League-t.

„Kell a kis feszültség a stúdióba”

A hazai sporttelevízióknak már vannak bejáratott szakértői „csapatai”, arcok, amelyeket az adott csatornához köt a néző. A legrégebben működő Sport Tv nézői jól tudják, hogy Puhl Sándorra, Nyilasi Tiborra vagy Hajdú Attilára számíthatnak egy-egy BL-közvetítés során. A Digisport „angol szekciója” igen összeszokott csapat, Monoki Lehel legtöbbször a Sallói István, Bánki József párossal vitatja meg a pályán történteket.
De vajon mennyire érdekli egyáltalán a nézőt a körítés egy-egy meccs körül, és mitől lehet valóban tartalmas egy utólagos, vagy szünetbeli elemzés? – kérdeztük Monoki Leheltől.
– A felvezetést és a szünetet nézik, utána elkapcsolnak, ez az általános tapasztalat. Nyilván sok függ a műsorvezetőtől és a szakértőhöz való viszonyától. Magamról tudok beszélni: én szeretem, ha van egy kis feszültség köztem és a szakértő között, nem jó, ha úgymond alákérdezek az illetőnek, vagyis olyan kérdést teszek fel, amire eleve tudjuk a választ. Ehhez persze kell az összeszokottság, ami idővel kialakul. A Bánki, Sallói párossal hat éve csináljuk együtt a műsorokat, pontosan tudom, meddig mehetek el velük – válaszolta a Digisport műsorvezetője.

Olvasói sztorik