Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Klubtörténelmi sikert elérve a harmadik helyen végzett a teremlabdarúgó NB I-ben a Swietelsky-Haladás VSE. A bronzéremben elévülhetetlen érdemei voltak Marcos Angulo vezetőedzőnek, aki korábban a Rába ETO-t és a MAFC együttesét is irányította, valamint jelenleg is Szlovákia szövetségi kapitányaként tevékenykedik. A kiváló spanyol tréner a Rangadó.hu érdeklődésére értékelte a Szombathelyen töltött évet.
– Teljesen elégedett vagyok a szezonunkkal. Tavaly júniusban vettük fel a kapcsolatot a Haladás vezetőivel, és akkor a biztos bennmaradás volt az alapvető célkitűzés. A nyáron három nagyon fontos játékos távozott a csapattól, és az volt a cél, hogy megmentsük ezt az évet, de a játékosok bizonyították az egész világnak, hogy minden meccsen képesek harcolni a végsőkig. Nagyon büszke vagyok rájuk – kezdte Marcos Angulo.
– Mit gondol, mi volt a csapat legfőbb erőssége?
– A csapatunk legnagyobb erénye éppen az, hogy igazi csapat vagyunk. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Ha valami probléma van, akkor együtt leülünk és megbeszéljük. A csapaton belül kiváló arányban oszlanak el a rutinos és a fiatal játékosok. Gyurcsányi Zsolt és Németh Péter mintha a bátyjaik lennének a többieknek, néha mérgesek, néha nevetnek, de mindig a legjobbat akarják a csapatnak. Nagy kár, hogy Németh Péterrel nem tizenöt évvel ezelőtt találkoztam, egy minőségi játékos, aki idén nagyon fontos láncszemünk volt. Gyurcsányira pedig nem is találom a szavakat, a valaha volt legjobb magyar játékosok közé tartozik, és még ennyi idősen is az öt legjobb egyike. Öreglaki Norbert egy különleges játékos, aki hatalmas tehetséggel van megáldva. Ők hárman a csapat vezérei, de nem lenne korrekt, ha nem említenék meg mindenkit. A csapategység számunka a legfontosabb.
– Milyen szerepet tölt be ez a harmadik hely a karrierjében?
– Nagyon fontos számomra ez a bronzérem. Már mindent megnyertem Magyarországon, de ez az eredmény kiemelt helyen van számomra. Edzettem már egyénenként jobb játékosokat, de ez volt a legjobb társaság, amelyet életem során eddig irányíthattam. A Veszprém és az Aramis jobb játékosokból áll, de szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a nagyszerű emberekből álló csapatnak a részese lehettem, és együtt elérhettük ezt a történelmi sikert a klub életében. Kiemelném Bánfalvi Zsolt másodedzőt és Jakab Ferenc gyúrót is, akik nagyon sokat segítettek nekem. Büszke vagyok, hogy része lehetek ennek a klubnak. A vezetők is sokat segítettek, hagyták, hogy csendben dolgozhassunk. Mindig korrektek voltak és jutalmazták a játékosokat, akik keményen meg is dolgoztak ezért. Ez a siker mindenkié, a játékosoké, edzőké és a vezetőké egyaránt.
– A Haladás a harmadik magyar klubja a Rába ETO és a MAFC után. Mi a legnagyobb különbség a csapatok között?
– Elég nagy különbségek vannak. Az ETO egy vérprofi klub, és Magyarország legjobb csapata. A Győrben töltött két évem alatt mindent megnyertünk, és Európa hetedik csapata lettünk, de aztán különböző félreértések miatt nem tudtam folytatni a munkát. Az ország iránti szeretetem vezérelt abban, hogy elfogadjam a BME ajánlatát. A klub korábban mindig az utolsó helyen végzett, és egy mérkőzést sem nyert a Magyar Kupában. A tavalyi szezonban bejutottunk a felsőházba, valamint elődöntőt játszottunk a kupában, de adminisztratív problémák miatt a klub nem maradhatott az NB I-ben. Huszár Viktor elnök egy nagyszerű ember, akivel kiváló barátságot ápolunk, és megengedte, hogy a klub mellett a szlovák válogatott irányítását is átvegyem. Tavaly nyáron aztán több másik megkeresés ellenére elfogadtam a Haladás ajánlatát. Szimpatikus dolgokat vázolt fel Bokor Zsolt tulajdonos, és ő is megengedte, hogy közben a szövetségi kapitányi feladataimnak is eleget tudjak tenni. Így tudtam folytatni az álmom, hogy továbbra is Magyarországon éljek. A szombathelyi klub ebben a szezonban nagyon nagyot nőtt, és remélem, hogy tovább növekszik.
– Hogy érzi magát Szombathelyen?
– Nagyszerűen érzem magam Szombathelyen, teljesen alkalmazkodtam már a magyar élethez. Úgy tervezem, hogy veszek itt egy házat, és remélem, hogy még sokáig itt leszek Magyarországon. Elvált vagyok, és nagyon sok barátom van országszerte. Érzem a felém áradó szeretetet és a tiszteletet, bárhol is lépünk pályára. Ez a szeretet és tisztelet természetesen az én részemről is ugyanúgy megvan a magyar emberek irányába.
– Ez azt jelenti, hogy jövőre is a Haladás csapatát irányítja? Máshonnan nem kapott ajánlatot?
– A jövőmmel kapcsolatos döntést nagyon egyszerű volt meghoznom: természetesen maradok Szombathelyen. Találkoztam a tulajdonossal, és egy perc alatt megállapodtunk, kezet is ráztunk. Bokor Zsolt egy igazi úriember, akivel soha nem volt konfliktusunk, és segíteni akarok neki abban, hogy egy nagyszerű klubot építsünk fel Szombathelyen. A következő szezonról annyit elárulhatok, hogy szoros együttműködést fogunk folytatni az Illés Akadémiával. A kérdés második részére válaszolva természetesen voltak megkereséseim, és a menedzserem mindenképp külföldre akart vinni, de én nem szerettem volna elköltözni Magyarországról. Ha egy nap elhagynám ezt az országot, akkor az csakis egy nagyon előnyös külföldi ajánlat miatt lenne, de Magyarország és a magyar emberek továbbra is nagyon különlegesek maradnának számomra.
– Utolsó hazai meccsüket hétfőn játszották, hogy sikerült utána az ünneplés? Úgy hallottuk, hogy a pálinka már a pályán előkerült a mérkőzés után…
– Néhány szurkoló valóban meglepett minket, de én csak egyet ittam. Tudom, hogy nem illik visszautasítani, de a magyaros ízek még négy év után is nagyon erősek az én ízlésemnek. A mérkőzés után azonban együtt elmentünk a csapat kedvenc és szokásos helyére, a Blöff Clubba, ahol aztán elkezdődött az ünneplés…
