Futsal

Dáridóval ünnepelte a bronzérmet a Haladás

Gyurcsányi Zsolt számára fontosabb a Haladás harmadik helye, mint az egyik korábbi elsősége.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Hétfő este 6-5-re nyert az Aramis otthonában a Swietelsky-Haladás VSE a teremlabdarúgó NB I felsőházi rájátszásának nyolcadik fordulójában. Győzelmükkel a szombathelyiek óriási lépést tettek a harmadik hely megszerzése felé, hiszen két fordulóval a vége előtt hat ponttal vezetnek a Veszprém előtt. A bronzérmet gyakorlatilag már megszerző Haladás legrutinosabb játékosa, Gyurcsányi Zsolt a Rangadó.hu érdeklődésére értékelte a legutóbbi meccsüket és a valószínűsíthető szép eredményt.

– Kicsit félve utaztunk a mérkőzésre, mert két meghatározó játékosunk, Vidák Balázs és Horváth Péter is hiányzott – kezdte a 35 éves Gyurcsányi Zsolt, aki korábban a magyar válogatottban, a Rába ETO-ban és Cipruson is szerepelt. – Ennek ellenére nagyon jól kezdtük a találkozót, gólokat tudtunk szerezni, és már négy-egyre is vezettünk. Volt három-négy ordító helyzetünk, amelyeket viszont nem rúgtunk be, ezt pedig megbosszulta az ellenfél. Öt perc alatt három gólt rúgott az Aramis, amely így fel is zárkózott. Az utolsó néhány percben aztán lélektanilag előnybe kerültünk, remekül védekeztünk, ezáltal be tudtuk húzni a meccset, még ha egy kis szerencsével is. Azt gondolom, sokat tettünk azért, hogy meg tudjuk nyerni az összecsapást, hiszen ez már arról is szólt, hogy felálljunk a dobogóra. Matematikailag még nem biztos a harmadik hely, de hat illetve hét ponttal elléptünk az üldözők elől. Nagy gratuláció jár a csapatnak, és Marcos Angulo vezetőedzőnek, mert nélküle nem jutottunk volna idáig.

– A harmadik hely mekkora eredmény a szombathelyi csapat számára?
– Ez történelmi siker, és személy szerint nekem fontosabb ez a bronzérem, mint az egyik bajnoki címem a hét közül. Azt gondolom, a mi csapatunk nem a legerősebb a bajnokságban, de most megmutattuk, mire vagyunk képesek. Úgy érzem, Marcos Angulóval a következő évben még ennél is jobbak lehetünk.

– A hazaút nagy ünnepléssel telt?
– Megfázás miatt én sajnos betegen játszottam, úgyhogy nem nagyon tudtam bulizni a srácokkal. Hazafelé mindenhol megálltunk, volt dáridó rendesen, és a hazaérkezés után a csapat még tovább is folytatta… Sajnos nem tudtam velük tartani, de a felvételek alapján jól sikerült az ünneplés!

– Már többször említette a spanyol trénert. Ekkora szerepe volt neki ebben a szép eredményben? Mi volt a siker titka?
– Amikor Marcos Angulo idejött, akkor sokakkal nem nagyon bíztunk abban, amit ő felállított és mutatott nekünk. Aztán edzésről-edzésre, meccsről-meccsre el tudtuk hinni azt, amit ő szeretne megvalósítani. Hozzáteszem, hogy három edzésünk van egy héten, mi lenne, ha hét-nyolc gyakorlásunk lehetne? Akkor még jobbak lehetnénk… Az volt a kulcsa az egésznek, hogy elhittük azt, amit a vezetőedző szeretne mutatni taktikailag és mentálisan egyaránt. Fejben is mindig fel tudott minket készíteni, és mindig meccsben tudta tartani a csapatot. Volt, hogy belecsúsztunk egy nagy különbségű vereségbe a Berettyóújfalu ellen, de fél év alatt egyszer ki lehet kapni így is. Az a lényeg, hogy azokat a csapatokat legyőztük, amelyekkel a bronzéremért harcoltunk.

– Korábban évekig szerepelt Győrben. Mit szól hozzá, hogy a Rába ETO visszahódította a bajnoki címet?
– Szerintem az lett volna a csúnya, ha nem lettek volna bajnokok. Az ETO a bajnokság legerősebb csapata, hat külföldi, és számos magyar válogatott játékos van a keretben, szóval az lett volna a meglepő, ha nem a győriek nyerik az aranyat. Azt gondolom, ez papírforma volt, csak rajtuk múlt, mikor húzzák be, és végül nagyon hamar eldöntötték – mondta a több mint százszoros magyar válogatott Gyurcsányi Zsolt.

Olvasói sztorik