Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Összesítésben 3-1-es győzelmet aratott a Mezei-Vill FC Berettyóújfalu a Rába ETO ellen a teremlabdarúgó NB I döntőjében. A hajdúsági együttes az első két megnyert találkozó után ugyan vereséget szenvedett Győrben, ám a negyedik meccsen ismét bravúros játékkal rukkolt elő, és 4-2-es hazai sikerével megtörte a négy éve tartó győri egyeduralmat.
Az MVFC játékosa, Lovas Norbert öt éve ünnepelhetett utoljára bajnoki címet a csapattal. A Rangadó.hu megkeresésére elmondta, a mostani elsőség csodaszámba megy, hiszen még az első győzelem után is az esélytelenek nyugalmával tekintettek a döntő további mérkőzéseire.
– Milyen érzés öt év után ismét bajnoki címet ünnepelni?
– Igazából annyira elfáradtunk a döntőben, hogy nagyon nem is tudtunk ünnepelni, nem fogtuk még fel teljesen ezt a sikert – kezdte Lovas Norbert. – Azért már kezdjük érezni, hogy mekkora bravúrt értünk el. Ez a bajnoki cím csodaszámba megy, egyáltalán nem mi voltunk a döntő esélyesei. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ennyi idő után ismét mi nyertük a bajnokságot, de egy kis idő kell még, mire teljesen felfogjuk, átérezzük ezt a tettet.
– Melyik meccset érezte a legnehezebbnek a négy közül?
– Talán a második mérkőzés volt a fordulópont. Az első meccsen lebecsült minket az ETO, nyerni tudtunk idegenben, azonban Berettyóújfaluba már úgy jött az ellenfél, hogy ha kikap, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül. Ennek ellenére büntetőkkel ott is nyerni tudtunk, ami nagy lendületet adott a csapatnak. Bár a negyedik találkozó sem volt könnyű, azt mondom, a második összecsapás volt a legnehezebb, az jelentette a fordulópontot.
– Azután hitték el, hogy bajnokok lehetnek, vagy már a párharc előtt is kacérkodtak ezzel a gondolattal?
– Reálisan néztünk a döntő elé, tudtuk, hogy az ETO az esélyese a bajnokságnak. A célunk az volt, hogy legalább egy meccset nyerjünk, amire az elmúlt évek döntőiben nem volt példa. Ez már az első összecsapáson sikerült. Onnantól mondhatni, az esélytelenek nyugalmával készültünk tovább. A második meccsen aratott győzelmünket követően viszont kezdtük hinni, hogy lehet keresnivalónk. Bár a győri meccsen hosszabbításban kikaptunk, ez nem törte meg a csapatot, nem zuhantunk össze, így sikerülhetett megnyerni a bajnokságot.
