Ennyi volt, srácok! Mindent megadtatok nekem és én is mindent megadtam nektek. Együtt csináltuk
– írta közösségi oldalán Gianluigi Buffon, amivel végérvényesen eldőlt, hogy többé nem áll már a kapuba.
That’s all folks!
You gave me everything.
I gave you everything.
We did it together. pic.twitter.com/bGvIDsoFsG— Gianluigi Buffon (@gianluigibuffon) August 2, 2023
A 45 éves labdarúgólegenda ennél a karakteréhez illőbben nem búcsúzhatott volna. Egyrészt megvan benne az a határozott kiállás, amit vezéregyéniségként megszokhattunk tőle, másrészt a tisztelet, amivel az ellenfelekkel, csapattársaival, vagy épp jelen esetben szurkolóival bánt. Ehhez jár még az első mondat bohémsága, a három szó, ami az itthon is jól ismert rajzfilmsorozat, a Bolondos dallamok kultikus befejező dallamához társult szlogen.
Nehéz elképzelni ennél buffonosabb csomagolást egy hírhez, de minden idők egyik legjobb kapusa akkor is önmaga maradt, amikor a befejezését jelentette be. Pont ezért szeretik a rajongói, vagy tartották ellenszenvesnek az ellendrukkerei. Egy biztos, a világklasszis kapus sosem hazudtolta meg önmagát. De Gianluigi Buffon megértéséhez legnagyobb segítséget mégis csak az évek során kiadott izgalmasabbnál izgalmasabb nyilatkozataiból kapjuk meg.
Miért épp a focikapu?
Buffon eredetileg középpályásnak készült, élvezte, hogy az események sűrűjében lehet. Egy nap az apja mégis azt tanácsolta neki, hogy próbálja ki, milyen a kapuban állni. Az UEFA-nak adott interjúban azt mondta, hogy csak egy évről lett volna szó valójában, amely után visszatért volna a mezőnybe. Erre azonban sosem került sor.
„Amikor nagy rajtam a nyomás, elég lusta vagyok. Szeretek mindenfélén agyalni egyszerre, de nincs türelmem egy témát hosszasan boncolgatni. Olyan tevékenységet választottam, ahol gyorsan kell döntést hozni összetett szituációkban. Kapusként nagyon rövid a munkaidőm, tényleg minden figyelmemet arra kell fordítanom, amit csinálok” – magyarázta a váltás okát a Cabinet magazinnak.
Villámkarrier lett belőle, hiszen 12 évesen játszott először kapust, 16 évesen már a Parmához került, egy évvel később, 1995-ben pedig az első csapatban is bemutatkozhatott. Pedig Buffon váltig állítja, hogy semmi különlegeset nem csinál.
„Játékosan tanulok, emiatt aztán nem is vagyok kiemelkedő semmiben. Ha egy dologra koncentrálnék, elszállt volna a futball vonzereje, mert ez azt jelentené, a többi aspektust el kell hanyagolnom. Egyszerre több dologra szeretek figyelni, de olyan elfoglaltságra vágytam, amely éppen annyi szabályrendszerbe szorít be, hogy kénytelen legyek összpontosítani, ne kalandozhassak el, de ne is legyen monoton, unalmas. A focival két legyet ütöttem egy csapásra!
Soha nem tanultam meg rendesen játszani, csak az utcán rugdostuk a labdát, gőzöm sincs a helyes technikáról. A gondolataim, véleményem, érzelmeim azonnal olvashatók a pályán a mozdulataimból, gesztusaimból.
Kapusként pedig ritkán fordul elő, hogy kétszer egymás után ugyanaz történne egy mérkőzésen, ráadásul minden lövés helyzetbe hozza Buffont. Ha nem reagál, biztosan gólt kap. Ez az ő motivációja, ettől lett számára ideális a poszt, sőt ez garantálta számára a játékos tanulás lehetőségét is. Ez akkor is igaz, ha később ezt mondta a posztváltásról:
„Gyerekként rúgtam csomó gólt, olyankor nincs jobb érzés a világon. Aztán felnősz, elbutulsz és beállsz a kapuba.”
Egy másik alkalommal pedig így jellemezte a pozícióhoz szükséges személyiséget:
„Ahhoz, hogy kapus legyél, kicsit mazochistának kell lenned, mert tudod, hogy gólokat fogsz kapni, ami elszomorít. Mazochistának és egocentrikusnak is, mert te vagy a főszerepben.”
A ripacs bohóc
Ahová Buffon betette a lábát, ott folyamatosan ment az ökörködés, mintha egy nagyra nőtt gyerek járna a felnőttek között. Elég csak megnézni, mit művelt az olasz válogatott edzőtáborában 2021-ben.
Gianluigi “Master del Hakembo” Buffon.
😎👊🏼🤚🏼✌🏼 pic.twitter.com/UY1dZ3AdNP
— Marcelo Burgos (@marceloburgosf) September 30, 2021
A viccei ráadásul sosem másokon csattannak. Nagyon könnyű másoknak beszólni, másokkal összehasonlítani a teljesítményünket, különösen egy bajnoki cím, vagy világbajnoki trófea után. Buffon viszont tud magán is nevetni, sőt teljesen elfogadta a neki szánt szerepet a futballpályán.
Tisztában vagyok vele, sőt tisztelem a tudatlanságom, különben elveszne a humorérzékem is. Úgy gondolom, egy ripacs vagyok, egy bohóc, akit azzal bíztak meg, hogy szórakoztassa az embereket azzal, hogy eljátssza az ostoba szerepét. Sokan nem szeretik, hogy túlreagálok helyzeteket, vagy kiabálok, de csak azért vonom magamra a figyelmet, hogy rámutassak, a sport sem más, csak cirkusz. Ébernek kell lenni és meglátni az átlagostól eltérő ötleteket. Egy gyors válasz, egy vicc, egy trükk, bármi megfelel, ami megnevettet.
De az olasz ikon nem csak a pályára tartogatta a váratlan húzásait. Egy alkalommal például arra kérték, árulja el, hogyan készül a tizenegyespárbajokra. A válasza rövid volt, de mindenkit megnevettetett: „A hotelszobámban nem büntetőket nézegetek, hanem pajzán videókat.”
Egy másik alkalommal arra kérték, vázolja fel, hogy képzeli el pályafutása utolsó mérkőzését. Azt ugyan nem tudhatjuk, a Cagliari elleni feljutásért zajló rájátszásban megkapta-e valódi vágyát, az viszont biztos, hogy nem úgy alakult a 3-2-es vereséggel végződő meccs, ahogyan a válaszában jósolta.
„Talán úgy hagyom abba, mint Zidane, és lefejelek valakit a pályán!”
A mentális egészség hírnöke
Jürgen Klopp előszeretettel nevezi játékosait mentális szörnyetegnek. Ez az elnevezés Buffonnál is maximálisan megállja a helyét, az erejét pedig két tényező segítette. Egyrészt nem a jövőbe, vagy múltba révedős típus, a jelennek él. Ha egy kapus nem tud túllépni azon, hogy gólt kapott, lényegében keresztet is vethet a meccsre, mert újabb és újabb hibákat fog elkövetni. Buffon azonban csak az aktuális feladatra összpontosít, ami nagy segítsége volt. Másrészt viszont azon kevés sportolók egyike, aki kiállt a nyilvánosság elé és közölte, hogy depresszióban szenved.
Néhány hónapig minden értelmetlennek tűnt, mintha senkit se érdekelne, mi van velem, csak a futballista énemmel. Mindenki Buffont kérdezte, de nem érdekelte, hogy van Gigi. Csak 25 éves voltam, de pánikrohamom is volt. Nem tudtam játszani
– vallott őszintén a Vanity Fairnek 2004 tavaszáról.
„Korábban nem értettem, hogyan szenvedhet bárki depressziótól, aki normális életet él és gazdag. A pszichológusokról pedig azt gondoltam, csak kihasználják a bizonytalan embereket. Aztán hirtelen én sem értettem, miért nem vagyok elégedett az életemmel, a lábaim hirtelen remegni kezdtek és már nem voltam olyan állapotban, hogy védeni tudjak” – emlékezett vissza a Guardiannek.
De Buffon attól Buffon, hogy nem rejtegeti ezt az esetet a világ elől, épp ellenkezőleg. Ugyanolyan őszintén beszél róla, mint amikor Michael Oliverre azt mondta, hogy a szíve helyén szemetesláda van, mert tönkrezúzta a Juventus BL-álmait egy 93. perces tizenegyessel a 2018-as negyeddöntőben.
„Tisztán megértettem, hogy ez egy vízválasztó pillanat aközött, hogy feladom, vagy megbirkózom a bizonytalansággal, amely mindannyiunkban megvan. Ha nem megyek keresztül ezen és két hónapra elvonulok pihenni, soha nem jöttem volna vissza belőle, még mindig depressziós lennék. Soha nem féltem attól, hogy megmutassam nekik, így érzek, vagy hogy sírjak előttük. Ez megtörténik velem, egyáltalán nem hoz zavarba” – mesélte az ESPN-nek erről a korszakról.
Rengeteg hibát elkövettem életemben, de ez minden normális emberre igaz, aki fejlődni akar. Nagyon sok akadályon kell átverekedned magadat és teljesen normális, hogy néha elbotlasz
– mondta összegezve.
Az érzelemkitöréseit pedig tényleg láthatta az egész világ, elég csak arra gondolni, amikor 2017-ben a Svédország elleni világbajnoki pótselejtezőn kikapott az olasz válogatott, és így hatvan év után először hagyta ki a vébét. A meccs után sírva nyilatkozott a 39 éves kapus.
I didn’t understand a word but this broke my heart 💔😕#ItalySweden #ITASWE #ITASVE #ايطاليا_السويد #Buffon pic.twitter.com/SvBFg9TyOF
— A. (@aichx_a) November 14, 2017
Két lábbal a földön legendaként is
Amitől viszont rengeteg ember számára szimpatikus maradt egész pályafutása során Buffon, hogy semmilyen sztárallűrje nem volt. Ha bárkinek segítségre volt szüksége, akkor azonnal ugrott. Az utolsó éveiben a Parmában magyar csapattársa is volt, Balogh Botond pedig elárulta, hogy rendkívül közvetlen vele a legenda.
„Ha arra kérem, írjon alá egy fotót egy szurkolójának, boldogan teljesíti, de születésnapi meglepetésvideókat is szoktak vele készíttetni a csapattársak, teher nélkül megteszi, mert tudja, ami neki semmiség, az másnak egy örök élmény.”
De nem csak attól maradt szerény, hogy megközelíthető maradt. Egy interjúban elmesélte, hogy sose értette, miért gyűjtenek autókat a csapattársai, amikor az ő régi tragacsával is eljut mindenhová. Talán legjobban mégis az adja vissza leginkább a szerénységét, amikor 2017-ben megválasztották az év legjobb kapusának.
Mindenki kiválaszthatja, kit tart a legjobbnak, egyesek szerint én vagyok, mások szerint nem. Ami engem illet, soha nem tekintek visszafelé. Tudom, mit értem el, tisztelgek előtte, de a jelenben élek.
Emlékezetes húzás volt a The Players Tribune-tól is, hogy arra kérték, írjon egy levelet 17 éves önmagának. Ebben Buffon rögtön az elején leírta, hogy még fogalma sincs semmiről, de pont ezért nem fél attól, ami rá vár. Viccesen ír arról is, hogy ne kekeckedjen a rendőrökkel, fogadjon szót az edzőinek, szüleinek, de a szöveg kulcsa ez a részlet:
„Lesz pénzed és tisztelnek majd az emberek, sőt gyakran Supermannek hívnak. De nem vagy szuperhős, csak ugyanolyan ember, mint bárki más. Egy nap felírod magadnak, hogy »halál a gyávákra«, mert azt hiszed, ez egy motivációs szöveg. Nem tudod, hogy szélsőjobboldali szlogen. Ez sok fájdalmat okoz majd a családodnak, de ezek a hibák fontosak, mert emlékeztetnek rá, hogy te is csak ember vagy. Újra és újra emlékeztetni fog, hogy szart se tudsz még, barátom. Ez pedig jó, mert a futball remek munkát végez majd, hogy különlegesnek hidd magad.
Neked viszont emlékezned kell, hogy semmiben sem különbözöl a bárpultostól, a villanyszerelőtől, akik a barátaid. Ez segít majd ki a depresszióból. Nem az, hogy különlegesnek hiszed magadat, hanem az a tudás, hogy olyan vagy, mint bárki más. Még nem fogod fel 17 évesen, de ígérem neked, az igazi bátorság, ha kimutatod a gyengeséged anélkül, hogy szégyellnéd magad.
