Nemzetközi foci

Még a falon is átmegy a csendes vezér, aki megmentette Eriksen életét

Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / AFP
Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / AFP
Cégvezetők is megirigyelhetnék azokat az erényeket, amiket a dán válogatott csapatkapitánya, Simon Kjaer villantott meg, amikor az Eb-n páratlan lélekjelenlétével megmentette csapattársa, Christian Eriksen életét. A Milan vikingje súlyos sérüléssel zárta karrierje legemlékezetesebb évét, de már alig várja, hogy ismét a társak fején ugráljon.

Ez az ember egy hős, akinek a története túlmutat a futballon, és nagyobb mindannyiunknál. Simon Kjaer megmentette a csapattársa, Christian Eriksen életét. Nem minden szuperhős visel köpenyt

– méltatta az idei Aranylabda-gálán az este egyik házigazdája, Didier Drogba a dán válogatott csapatkapitányát, aki Drogba rövid monológja után hatalmas tapsot kapott. Nem lehet libabőr nélkül végignézni:

A futballért rajongók a mai napig vitáznak azon  – gólokat, gólpasszokat, trófeákat felsorolva –, hogy megérdemelten kapta-e meg hetedszer is az Aranylabdát Lionel Messi, vagy rablás történt, és Robert Lewandowskinak járt volna a díj. Egy valamin senki nem vitatkozik: Kjaernél nagyobb hőstettet senki nem vitt véghez a futballpályán 2021-ben.

Talán még a helyszínen lévők sem emlékeznek már arra, ki szerezte június 12-én a koppenhágai Parken Stadionban a Dánia-Finnország csoportmeccs győztes gólját (Joel Pohjanpalo a megfejtés, de ehhez igénybe kellett vennünk az Eb Wikipédia-oldalát), az viszont mindenkinek beleégett a retinájába, amikor az első félidő végén egy bedobás után Christian Eriksen, a dánok klasszisa öntudatlanul zuhant a földre.

Nem gondolkodott, az ösztönei vezették

Kjaer az esetnél a saját térfelén tartózkodott, messze volt Eriksentől, mégis ő kapcsolt elsőnek, és szabaddá tette barátja légutait, megakadályozva, hogy lenyelje a nyelvét, majd stabil pozícióba helyzete a földön fekvő játékost, és maga is elkezdte az újraélesztést, mielőtt az orvosi stáb odaérkezett volna.

Miközben az orvosok Eriksen életéért küzdöttek, Kjaer a láthatóan (és érthetően) teljesen lesokkolt társakkal összekapaszkodva egy kört alkotott, hogy ne premier plánban történjen az újraélesztés, és ő volt az, aki a kapussal, Kasper Schmeichellel együtt vigasztalta és nyugtatgatta Eriksen összetört párját, Sabrina Kvist Jensent, aki később bevallotta, azt hitte, szerelme meghalt a pályán.

WOLFGANG RATTAY / AFP / POOL

„Az ösztöneim vezettek, gondolkodás nélkül cselekedtem, és tettem, amit tennem kellett. Először történt velem ilyen, de remélem, egyben utoljára is” – mesélte utóbb a védő, akit bámulatos lélekjelenléte miatt egycsapásra megismert az egész világ. Csapattársai és edzői már korábban is szembesülhettek Kjaer vezetői képességeivel, Eriksen sajnálatos esete pedig arra is rávilágított, hogy egy másokat megbénító krízishelyzetben is maximálisan lehet rá számítani.

Tudatosság, empátia, egység, bátorság

„Milyen szerep hárul egy csapatkapitányra a futballpályán? – tette fel a kérdést a Linkedinen megjelent írásában egy indiai marketingmenedzser, Vikrant Singh, aki Kjaer hőstettét vizsgálva olyan erényekre bukkant, amelyek egy vállalati vezető számára is elengedhetetlenek.

Az első ilyen a tudatosság, ide tartozik, ahogy Kjaer a pillanat törtrésze alatt felmérte a helyzet súlyosságát, és egyből megkezdte az újraélesztést, valamint az is, ahogy a társakkal eltakarta Eriksent a tévénézők milliói elől.

A második az empátia, ahogy a csapatkapitány vigasztalta Eriksen párját, és ahogy tartotta a lelket a többiekben. A harmadik erényként Singh az egységet említi, és azt a jelenetet hozza fel példaként, amikor a magához tért és hordágyra tett Eriksent a társai együtt kísérték le a pályáról.

WOLFGANG RATTAY / AFP / POOL

És végezetül a bátorság is bekerült a felsorolásba, hiszen a meccset végül folytatták a felek, amihez óriási lelkierőre volt szükség mindkét csapat, de főleg a dánok részéről.

Kjaer rendíthetetlen vezérként összekaparta a padlóról a többieket, de a végén kiderült, micsoda vihar dúl a lelkében, és cserét kellett kérnie nem sokkal az újrakezdés után.

„Simont nagyon mélyen megérintették a történtek. Kétséges volt, hogy folytatni tudja-e, de meg akarta próbálni. Abszolút megértem, hogy végül nem tudta befejezni a meccset azok után, hogy végignézte, amint a barátja életéért küzdenek” – nyilatkozta a dánok szövetségi kapitánya, Kasper Hjulmand.

Kjaer csak pár nappal később reagált, amikor azt írta a Twitteren, néhány napig nem a futball volt a legfontosabb dolog, és a sokk, amit ő és a többiek átéltek, örökre velük marad. „Büszke vagyok arra, ahogy csapatként reagáltunk, és hogy mennyire összetartóak voltunk ebben a nehéz időszakban.”

A vándorlás évei

A most 32 éves Kjaer 2004-ben került a Midtjyllandhoz, és a klub igazgatója, Claus Steinlein viccesen azt mondta, csak azért igazolták le a játékost, mert az apja, Jörn szertárosként dolgozott a klubnál. Steinlein szerint Kjaer nem volt kimagasló tehetség, viszont hihetetlen elszántság dolgozott benne. A Midtjylland első csapatában csak 19 meccset játszott, majd 2008-ban légiósnak állt, 4 millió euróért elvitte a Palermo, amelyben akkoriban olyan társai voltak, mint a világbajnok kapus, Marco Amelia vagy a két klasszis csatár, Fabrizio Miccoli és Edinson Cavani.

Megbízható teljesítményével Kjaer a Palermo egyik legstabilabb játékosává vált, és 2009 tavaszán arról beszélt, szívesen játszana az Interben, a Juventusban vagy a Milanban. Ennek ellenére 2010 nyarán egy másik topligába szerződött, és a Palermo jól járt az eladásával, hiszen 12,5 millió eurót fizetett a védőért a Wolfsburg. Ekkor kezdődött Kjaer nagy vándorlása: egy év múlva visszatért a Serie A-ba, a Romához, aztán kipróbálta magát egy újabb topligában, amikor a Lille szerződtette, de két idény után Törökország felé vette az irányt, mert a Fenerbahce látott benne fantáziát.

Amikor 2017 nyarán a Sevilla 12,5 millió eurót utalt át érte a Fenernek, Kjaer úgy érezte, maga mögött hagyja a vándormadár énjét, és hosszabb időre letáborozik az andalúz csapatnál.

WOLFGANG RATTAY / AFP / POOL Ugyanaz az arckifejezés, csak a címer változik.

„Ez a legnagyobb lépés eddig a karrieremben. Itt az ideje, hogy huzamosabb ideig játsszak egy csapatnál, amely a legmagasabb szintet képviseli. De nem csak élvezem a munkám, szeretem azt is, hogy különböző országokban élhetek. Szeretnék Sevillában két évnél tovább maradni” – hangzott Kjaer antréja. Azt is hozzátette, ő alapvetően egy egyszerű fickó, aki a pályán, ha kell, meghal a csapata sikeréért, és a pályán kívül hasonló odaadással gondoskodik a családjáról.

Hiába tervezgette, hogy lehorgonyoz hosszabb időre a Sevillánál, végül a spanyol csapatnál is két idény jutott neki, de így is belopta magát a szurkolók szívébe, mivel mindkét bajnoki gólját a városi rivális Betis ellen szerezte. Végig a pályán volt, amikor a Sevilla az Old Traffordon aratott 2-1-es győzelmével kiejtette José Mourinho MU-ját, és ezzel hat évtized után jutott ismét negyeddöntőbe a legrangosabb európai kupában. A spanyol csapat sajtófőnöke, Jesús Gómez szerint Kjaer kivételesen profi hozzáállású játékos, de a klubnál töltött időszakát beárnyékolta a sok sérülése.

A falon is átmegy, csak mondjanak egy jó indokot

2019-ben az olasz Atalanta vette kölcsön a Sevillától, de a bergamóiaknál mindössze hat tétmeccs jutott neki, így fél évvel később ismét csapatot cserélt, és a Milanhoz került. Pár nappal a leigazolása után egyből a kezdőben találta magát, az Udinese ellen Alessio Romagnoli oldalán játszott a védelem középén, és bár a Milan két gólt is kapott, Ante Rebic hosszabbításban lőtt találatával végül a piros-feketék nyertek 3-2-re

Gyorsan kiderült, hogy a fiatal Milanban milyen sokat ér Kjaer és az örökifjú Zlatan Ibrahimovic rutinja, elszántsága, valamint hozzáállása. Két és fél évvel korábban a Milan 42 millió eurót fizetett Leonardo Bonucciért a Juventusnak, aki azon nyomban megkapta a bizalom jeleként a csapatkapitányi karszalagot is, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és egy év után ment is vissza a Juvéhoz.

Kjaer leigazolása nem vert nagy hullámokat, de Bonuccival ellentétben folyamatosan érezni lehetett a jelenlétét a pályán, érett és megbízható játékot nyújtott, így pedig szép lassan kihagyhatatlan lett a védelemből.

„Az a típus vagyok, aki a falon is átmegy, ha azt kérik tőle. Megteszem, viszont akkor azt is tudnom kell, miért kérik. Ha megfelelő az indok, már indulok is, hogy szó nélkül végrehajtsam a feladatot” – adott ízelítőt a mentalitásából a dán légiós.

A 2019–2020-as idény egészen rendhagyó volt, hiszen a koronavírus-járvány első hulláma miatt tavasszal három hónapra leállt az olasz bajnokság. Ekkor történt, hogy a csak pár héttel korábban Olaszországba igazoló Eriksen az Inter edzőközpontjában volt kénytelen elszállásolni magát, mivel a szállodák a járvány miatt bezártak. Bár Kjaer is új fiúnak számított Milánóban, egyből felkarolta Eriksent, rengeteget beszéltek egymással telefonon, és mindenben segített neki ebben a mindenki számára furcsa és feszült időszakban.

Bár az újraindulást követően a Milan 12 meccses veretlenségi sorozatot produkált, a csapat csak a 6. helyen zárt, de Kjaer olyan fontos láncszemmé vált, hogy a klub 3,7 millió euróért megvette őt a Sevillától.

Ha nincs rajta a karszalag, akkor is kapitányként viselkedik

A csapatban betöltött szerepét mutatja, hogy a Milan edzője, Stefano Pioli azt mondta róla, Kjaer a karszalag nélküli csapatkapitány. Csapattársa, a jelenleg a német Frankfurtnál kölcsönben focizó Jens Petter Hauge azt mesélte, hogy a társak által Vikingnek becézett Kjaer mindenben segített neki, és a többiek is számíthattak rá – úgy a pályán, mint azon kívül.

„Nagyon komoly tisztelet övezi az öltözőben. Nem tart nagy beszédeket, de ha mond valamit, arra mindenki odafigyel” – magyarázta Hauge. A dán válogatottnál 2016-ban örökölte meg a csapatkapitányi rangot Kjaer Daniel Aggertől, és rajta kívül Schmeichel, Eriksen, valamint Thomas Delaney tartozott a hangadók közé.

Még csak pár hete volt csapatkapitány, amikor kiderült, milyen hatással tud lenni a többiekre. Egy csapatebéd alkalmával Viktor Fischer A Wall Street Farkasa című film ikonikus jelenetéről mesélt a többieknek, amelyben Matthew McConaughey kifejti Leonardo di Capriónak, hogy a rendszeres farokverés és a kokain milyen fontos kellék egy bróker életében, majd a fejtágítás végén nekiáll ököllel ütögetni a mellkasát, és mellé furcsán hümmög.

Fischer bedobta, hogy a Liechtenstein elleni barátságos meccs előtt ők is előadhatnák a hümmögős, mellkasütőgetős performanszot, de aztán, úgy nézett ki, elhal az ötlet. Kjaer azonban emlékezett rá, és az öltözőben belekezdett a mellkasütögetős előadásba, mire a többiek leutánozták, és szép lassan az egész csapat csinálta vele együtt, amit a vezértől láttak.

Minden csapatba kell egy ilyen karakter

Kasper Steenbach dán válogatottról szóló könyvében az előző szövetségi kapitány, Age Hareide megindokolta, miért Kjaer karjára került a szalag. „Szükség van némi őrültségre a játékosoknál, arra a fajtára, amivel meccseket tudsz nyerni. Néhány játékos, Schmeichel, Delaney vagy Kjaer pontosan ilyen típus. Játszanak, és közben az utolsó leheletükig küzdenek, ami elengedhetetlen a mérkőzéseken. Simon vezér a pályán, de a magánéletben nem túl beszédes, nyugodt fazon. A pályán viszont erős és megbízható”.

Kjaer szereti erősíteni az összetartozást a csapatban, rendszeresen szervez vacsorákat a többiek számára, főleg akkor, ha rossz periódust él át a csapat. A csapattársakkal folyamatosan érezteti, hogy törődik velük, a 2018-as vébén idején például elintézte, hogy Jonas Knudsen haza tudjon utazni egy magángéppel Oroszországból, amikor megszületett a gyereke a torna idején.

„Ahogy a jó bor nemesedik az évek múltán, úgy lett ő is egyre jobb az elmúlt években. Nagyon erős a pozíciós játékban, lenyűgöző személyiség, és olyan magával ragadó karakter, amire minden futballcsapatnak szüksége van” – jellemezte Hjulmand a kapitányát.

Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / AFP Kapitányok egymás között: Hjulmand és Kjaer.

Szeretne túllépni az Eriksen-eseten

Amikor kijött az Aranylabda-jelöltek harmincas listája, voltak, akik szerint Kjaer csak az Eb-n látott hőstette miatt került be a jelöltek közé, de ő úgy érezte, alanyi jogon is ott volt a helye. Tekintve, hogy a dán válogatottal Eb-bronzérmes lett, majd nagyon simán kijutott a katari világbajnokságra – úgy, hogy az első nyolc vb-selejtezőn gólt sem kapott a csapat –, a Milan pedig a 2013–2014-es idény óta először kvalifikálta magát a BL-csoportkörbe, nem lehet elvitatni, hogy igazán jó éve volt.

Kapcsolódó
Nemcsak kijutott a vébére, de egy egész társadalmat inspirál a közönségkedvenc focicsapat
Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a magyar és a dán szurkolók is kristálytisztán emlékeznek, csak éppen más-más szájízzel. Mi akkor voltunk kint vébén utoljára, ők először, de azóta további ötször jártak sikerrel a kvalifikációban. Az Eb-n is emlékezeteset produkáló csapat 8/8-as mérleggel, 27-0-s gólkülönbséggel menetelt a vb-selejtezőkön, és közben pont azokat az értékeket képviseli, amelyeket a dán társadalom is fontosnak tart.

„Ez a karrierem legjobb pillanata, hatalmas megtiszteltetés, hogy az Aranylabda-jelöltek közé kerültem, és a 18. lettem. Mindig is azért dolgoztam, hogy fejlődni tudjak, és sosem kételkedtem magamban, úgyhogy nem lepett meg, hogy végül eljutottam idáig” – nyilatkozta Kjaer a párizsi Aranylabda-gálán. Ahol természetesen szóba került Eriksen esete is, amiről azt mondta, mindig vele marad, de szeretne szépen lassan továbblépni.

Sokan sokféleképpen méltatták Kjaert, de a leginkább szívhez szóló dicséret a Milan első BL-meccse előtt a Liverpool edzőjétől, Jürgen Klopptól érkezett.

„Eriksen eseténél több hős közreműködésére volt szükség, az orvosokra a pályán és a kórházban, de ahogy Simon előlépett, és higgadtan mindent az irányítása alatt tartott, az egészen példaértékű volt.

Ahogy a dán játékosok védőpajzsként állták körbe a csapattársukat, az örökre a sporttörténelem egyik ikonikus pillanata marad. Emberségből jelesre vizsgázott a csapat, amely egyszerre sugározta a törődést, az aggódást és a szeretetet a barátjuk iránt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan tudta megőrizni a hidegvérét és a lélekjelenlétét azokban a pillanatokban, de a viselkedése példaképpé tette.

Hallottam, hogy Simon édesapja Liverpool-drukker, ha tényleg így van, akkor most hatalmas büszkeség töltheti el, mert a fia megtestesíti mindazt, amit a Liverpool himnusza, a You’ll Never Walk Alone (Sosem leszel egyedül) kifejez”  – mondta Klopp.

Bár a Milan 3-2-re kikapott az Anfielden, a bajnokságot fantasztikusan kezdte, az első tizenkét meccséből tízet megnyert, és mivel Kjaer remek formája kitartott, nem volt nagy meglepetés, hogy a klub októberben szerződéshosszabbítással honorálta a teljesítményét.

A hosszabbítás sokat elárul a csapatban betöltött státuszomról. A klubnál az a szokás, hogy a 30 feletti játékosokkal csak egy évre írnak alá, velem azonban további két évig számol a Milan, és ennél jobb visszajelzést nem is kaphattam volna.

A csapat és én is sokat fejlődtünk, és a klubnál tudják, hogy a szerződéshosszabbítás után nem fogok kényelmesen hátradőlni. Ismerik a mentalitásom. Boldog vagyok, álmaim klubjában játszhatom, és a családom is szereti Milánót, nem is lehetnék ennél jobb helyen” – hangzott Kjaer érzelmes vallomása, miután aláírta az új szerződést.

Súlyos sérüléssel zárta az évet

Persze, az élet már csak olyan, ha az ember próbálja kiélvezni, hogy a napos oldalon sütkérezik, pillanatok alatt képesek megjelenni a viharfelhők, és ezt Kjaer is megtapasztalhatta. Alig pár nappal azután, hogy az Aranylabda-gálán mindenki őt ünnepelte, a Genoa elleni bajnoki legelején súlyos térdsérülést szenvedett, elszakadt az elülső keresztszalagja, így műteni kellett – félév kihagyás vár rá.

A társak a következő meccsen, a Salernitana ellen a bemelegítés alatt viselt pólójukon Kjaernek üzentek, a második gólt szerző Alexis Saelemaekers pedig a dán védő mezét emelte magasba a gólöröme közben.

Pályafutása legemlékezetesebb évének a végén Kjaer karrierje első súlyos sérülését szenvedte el, most saját bevallása szerint napi 6–8 órát edz, hogy erősödjön, és ahogy nézzük az arcát, amint magyaráz, szinte látjuk, hogy minden gyakorlatból kétszer annyit csinál meg, mint amennyit előírtak neki.

„Minél többet teszek bele a rehabilitációs munkába, annál nagyobb az esélye, hogy erősebben térjek vissza. Sok ember üzent a sérülésem után, köztük olyanok is, akiket nem ismerek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a nagy rivális Inter is elküldte a jókívánságait, köszönöm nekik ezt a gesztust. Én a társaknak üzentem, jeleztem nekik, hogy ha visszatérek, ismét a fejükön fogok ugrálni. Motivál, hogy mindent megtegyek a csapatért a pályán és azon kívül is”.

Kjaer még egyik csapatával sem volt bajnok, és a mentalitását ismerve bizonyára nehezen éli meg, hogy csak kívülről nézheti, amint a társak megpróbálják befogni a féltávnál négy ponttal jobban álló Intert. A katari vébével viszont szerencséje van, hiszen egyedülálló módon a 2022-es tornát nem nyáron, hanem novemberben és decemberben rendezik, így minden esélye megvan, hogy addigra ismét formába lendüljön.

Azok után, amit a dán válogatottért tett, igazán megérdemli, hogy az első csoportmeccsén ismét ő vezesse ki a csapatot a pályára.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik