A futballnak megvannak a maga visszatérő poénjai, zrikái, történései, amikkel azok a szurkolók húzzák egymás agyát, akik a labdarúgással kelnek és fekszenek. Ezek közé tartozott az elmúlt néhány évben, hogy az Arsenal mindig negyedik helyen zár, vagy éppen az, hogy a Tottenham soha nem nyer semmilyen trófeát. Az elmúlt évtizedben ennek a listának lett egy különleges tagja,
Persze sokan legyintenek rá, mondván a Bajnokok Ligájában nincs ekkora sikere, de egészen különleges bármilyen nemzetközi sorozatban ilyen gyakran fináléba jutó edzőt találni. Tegyük hozzá, mindezt úgy érte el, hogy a Sevilla és az Arsenal után a Villarreal már a harmadik döntős csapata. Még lehet egyébként tovább fokozni, Emery lehet az első edző, aki négyszer is megnyeri a sorozatot, ha belevesszük az UEFA Kupa szakembereit is. Három sikerével jelenleg holtversenyben áll Giovanni Trapattonival.
4 – Unai Emery is looking to be the manager to have recorded the most UEFA Cup/Europa League titles ever: four, surpassing Giovanni Trapattoni, three (two for Juventus in 1977 & 1993, & one for Internazionale 1991). Captain. pic.twitter.com/sM05PbigCb
— OptaJose (@OptaJose) May 26, 2021
Ez a sikerszéria azonban nem a véletlen műve, sőt ennél megtervezettebb nem is lehetett volna. A spanyol edző felfogása szerint ugyanis neki kell tűpontosan megtervezni a teljes forgatókönyvet, hogy csapatai kupát nyerjenek.
Focizástól a pszichológiáig
Unai Emery igazi focista családból származik, hiszen az apja és nagyapja, Juan és Antonio Emery profi játékosok voltak, sőt már a dédapja is rúgta a bőrt. Korán eldőlt hát, hogy Unai is labdarúgónak áll és minden rendben is haladt, a Real Sociedad akadémiájáról előbb a tartalékokhoz került, ahol stabil alapembernek számított, majd a nagycsapatba is beverekedte magát. Itt azonban kiderült, hogy már nem üti meg a szintet a La Ligában, mindössze öt meccs jutott neki és 2006-ban távozott.
A másodosztályban viszont jól elhelyezkedett a bal szélső középpályás, Toledóban 126 meccsen is pályára lépett, később a Racing Ferrolban is sokat játszott és a Leganésnél is komoly szerep jutott Emerynek.
Technikás voltam, de mentálisan gyenge, nagyon megbízhatatlan. Túlságosan imádtam a focit ahhoz, hogy megőrizzem a hidegvérem, nagy nyomást helyeztem saját magamra. A lábaim jók voltak, a problémák a fejemben kezdődtek. Nehezen viseltem a nyomást. Túl jól akartam mindent csinálni, ehhez viszont nem voltam elég jó. Tudtam, hogy valamit tennem kell ahhoz, hogy jobb legyek, mert perfekcionista voltam mindig is, de ez meghaladta a képességeimet és túlságosan ideges típus is vagyok
– összegezte Emery egy So Footnak adott interjúban, mi volt saját magával a gond labdarúgóként.
Ami a topfutballhoz kevés volt, a Segunda Divisiónban viszont működött, karrierje mégis egy osztállyal lejjebb, a harmadik vonalban ért véget egy térdsérülés miatt. Klubja, a Lorca Deportiva megérezte a hiányát, szörnyű eredményeket produkált, viszont eddigre Emery anélkül, hogy tudatosan az edzői pályára készült volna, már rég megtette az első lépéseket felé.
Emery szeretett olvasni. Sokat és különböző tematikákban. Főleg a sportpszichológia érdekelte, de tájékozódott az önbizalom kérdéskörében és az üzleti menedzsmentben is. Ezt a tudást azóta is megpróbálja felhasználni a munkájában, amely történetesen éppen a Lorca Deportiva CF-nél kezdődött. A gyatra eredmények után ugyanis új edzőre volt szükség és a 32 éves Unai Emery bekopogott a vezetőség irodájába, hogy magára vállalja az edzői feladatokat, ha már a pályán nem vehették többé hasznát. Megkezdődött az új karrierje.
„Nem akarok olyan játékosokat, mint amilyen én voltam”
Pszichológia felől közelítette meg a feladatot Emery, de emellett még egy nagyon fontos összetevője van a munkájának, a perfekcionizmusa. Emery mindent kielemez. Az ellenfél bedobásaitól kezdve a passzsávokon át a taktikai felállásokig és támadásépítésekig bezáróan mindenre kitérő analízist készít. A mai digitális világban erre minden eszköze megvan. Ugyanilyen aprólékosan állította össze saját csapatának játékát, sőt az edzéseket is. Minden mozdulatot, összjátékot, labdakihozatalt elejétől a végéig megtervezett és addig gyakoroltatta, míg tökéletesen nem ment a játékosainak.
Ennek a minden részletre kitérő alaposságnak lett az a jutalma, hogy a Lorcával azonnal feljutott a másodosztályba. Ilyen egyrészt soha nem történt még a klubbal, másrészt úgy érte el mindezt Emery, hogy egyetlen új játékost sem igazolt, nem is lett volna rá pénz. Egyszerűen olyan alaposan megtervezett mindent, hogy a játékosainak csak be kellett tartania az útmutatást.
Mindig is foglalkoztatott a pszichológia, ahogy mondtam, játékosként voltak hiányosságaim, ezért nem akarok olyan játékosokat, mint amilyen én voltam.
Nekem forgatókönyveket kell gyártanom és kitalálnom szituációkat, hogy a játékosok megjegyezzék ezeket. Azt akarom, hogy a pályán már ne érhesse őket meglepetés és ne illetődjenek meg. Ha mégis, akkor rosszul végeztem a dolgom. A lényeg, hogy elbukhatunk egy-egy meccset valamilyen részleten, de a hozzáálláson soha” – idézi a So Foot Emeryt.
A rendszer annyira működött, hogy az élvonalbeli Malagát is kiejtette a Lorca a Király Kupából. A Segunda Divisiónban ötödik helyig menetelt Emery együttese, ezután viszont váratlanul zuhantak az eredmények és a Lorca visszaesett a harmadosztályba, 2012-re pedig meg is szűnt az egyesület.
Emerynél viszont sorra jöttek a sikerek. Először az Almeríával jutott föl az élvonalba 2007-ben, amely szintén klubtörténeti eredménynek számított, majd a La Ligában is nyolcadik helyen zárt. Ebben az időszakban állítólag
Az újabb lépcsőfokot a Valencia jelentette, amely fontos mérföldkőnek bizonyult. A szokásos probléma, miszerint nincs pénz új futballisták szerződtetésére itt is adott volt, viszont klubon belül futószalagon jöttek a tehetségek. Olyan futballistáknak adott alapokat egy nagy karrierhez, mint David Silva, David Villa, vagy Juan Mata.
A stábommal az ellenfelek utolsó négy meccsét szoktuk tanulmányozni. Ha ők játszanak otthon, akkor csak hazait, ha ők utaznak, akkor csak idegenbelieket. Ezután előkészítjük a bejátszásokat, amiket a csapattal együtt fogunk feldolgozni. A meccs előtti napon egy órát, másnap húsz percet töltünk ezzel. Főként koncepciókat, mozgásokat és kollektív sémákat próbálok bemutatni
– árulta el már a Sevilla edzőjeként 2016-ban Emery, de alighanem már korábban is hasonló rendszerben zajlott a felkészülés.
Az elemzésekkel pedig az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is szerepelt a Valencia, amely folyamatosan nyomás alatt volt. Pénzügyi gondok hátráltatták a munkát, amit a tehetséges labdarúgók eladásával lehetett és kellett orvosolni. Az utánuk keletkezett űrt mindig be kellett tölteni, de nem mindig volt rá megfelelő játékos, így a taktikán kellett alakítani. Erre azonban Emery pompás választás volt, mivel mindig elkészítette a minden részletre kiterjedő forgatókönyvet, majd azt kérte csapatától, hogy élvezzék a játékot és tegyék ki a szívüket a pályára.
Külföldön nem mindig jön össze
Ugyanez a módszere azóta is, ami furcsa módon úgy fest, inkább a spanyol csapatokkal működik igazán. A Valenciánál töltött négy év után a Szpartak Moszkvánál vállalt munkát, de félév után kirúgták, mert 26 tétmeccséből csak tizenkettőt nyert meg, míg tizenegyszer kikapott az oroszokkal. Ennek ellenére a Sevilla 2013-ban bizalmat szavazott neki és ez fényesen bevált, élete első nemzetközi trófeáját rögtön első évében megnyerte, az Európa Liga fináléjában büntetőkkel győzte le a Benficát. Az ezt követő két szezonban egyaránt a Sevilla hódította el a trófeát, ekkor fonódott össze a szurkolók fejében Emery és EL.
„Jó kis sorozat ez, persze a Bajnokkok Ligája árnyékában él egy kicsit. Olyan csapatok is megfordultak már benne az elmúlt években, akik a BL-hez vannak szokva, ezért nem sokra becsülik az Európa Ligát. Pedig ez is egy döntő, hasonló a színvonala, mint akár a BL-finálénak. Megtiszteltetés itt lenni” – modnta az ESPN-nek Emery az EL-ről.
A sevillai sikerek után a Paris Saint-Germainnél próbált szerencsét, de ott már a kinevezésekor látszott, hogy túl nagy lehet rá a kabát – az is lett végül, még úgy is, hogy hét trófeát, közte egy bajnoki címet nyert. Merthogy a klubnál az azóta is áhított BL-győzelem közelébe sem ért, cserébe viszont sikerült a sorozat történetének egyik legnagyobb összeomlását összehozni: a 4-0-ra megnyert első mérkőzés után a PSG 6-1-re kikapott Barcelonában a nyolcaddöntő visszavágóján (a meccset azóta csak úgy emlegetik, hogy La Remontada, azaz A visszatérés).
Két párizsi év után továbbállt az Arsenalhoz, ahol besült a módszere. Ma már persze világos, hogy ez nem feltétlenül csak az edzőn múlott, hiszen a 2018-2019-es kiírásban ötödik helyen zárt, míg Mikel Arteta idén nyolcadik helyre vezette a londoniakat. Számtalan dolog ment mellé Londonban, de az az egy biztos, hogy nem működött jól Emery és az Arsenal együttműködése. Sem a szurkolókkal, sem a vezetőséggel nem sikerült egy hullámhosszra kerülnie a szakembernek.
A Villarreal játékosai viszont szemlátomást jobban idomulnak az edzőhöz. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy csak a spanyolokkal működik igazán a stílusa, a párizsi eredmények mellett pedig csak bejutott az Arsenallal is az EL-döntőbe, még ha ki is kapott ott a Chelsea-vel szemben. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy külföldön kevés sikernek örülhetett. Most viszont esélye van a Villarreal történetének első nemzetközi trófeáját elhódítani.
Védekezz, hogy támadj. És ezt mégis hogyan?
Emery filozófiáját nehéz összefoglalni, ezt ő maga is elismerte a So Footnak adott interjúban. Az ő elve, hogy azért kell védekezni, hogy aztán a labdaszerzésből támadni lehessen. Mindennek alapját a szervezettség adja. Ehhez több felállást is használt már, de az Arsenalnál nem túl rózsásan működő három belső védős rendszert elengedte, így főleg négy védőből álló hátvédsorra épít.
A Tifo készített egy mindenre kiterjedő taktikai elemzést is a döntő elé, amely nagyon pontosan körüljárja a Villarreal játékát. Védekezéskor Emery csapata semmit sem bíz a véletlenre. A szélső hátvédek szorosan a belső védők közelében maradnak, a szélső középpályások dolga, hogy a pálya oldalaihoz közel védekezzenek és megakadályozzák a beíveléseket. Ha az ellenfél középen bontaná meg a védelmet, akkor is ott van még a négy védő és a két középpályás is. Ugyanakkor nincs mindig ilyen sündisznóként behúzódva a Villarreal, sőt ha lehet, letámadásokkal zavarja meg ellenfelét.
Labdakihozatalkor többször a középhátvédek indulnak meg az ellenfél térfelének irányába. Ettől a védelem vonala is rendre feljebb kúszik, ezért sok játékos kerül át az ellenfél térfelére. Ilyenkor az esetleges labdavesztésre rögtön nagy letámadás a válasz. Maga az építkezés egyébként főleg Daniel Parejo feladata lesz, aki közelre és távolra is remekül passzol, az FBref statisztikái szerint 87 százalékban pontosak is a labdái. Ugyanakkor Asenjo kapus és Pau Torres is kulcs lehet a pontos felívelésekhez, amit Gerard Moreno készíthet le a társaknak, ha úgy tartják megfelelőnek a pillanatban – erre jellemzően klasszikus kontrák esetén szokott sor kerülni.
A bajnokságban a Villarrealnak egészen jól bevált az Emery-féle taktika. A La Ligában pontosan annyi gólt kapott a csapat, amennyit az xG mutatói jósolnak (44), támadásban pedig 60 gólt rúgott 58 xG-re, ami szintén nem rossz adat – a kidolgozott helyzetek minősége egyébként is a negyedik legjobb a bajnokságban, többek közt a Barcelonát és a Sevillát is megelőzve.
Talán a legérdekesebb aspektusa az egésznek, hogy Emery szerint teljesen mindegy, melyik taktikai felállást választja, mert bármelyikhez hozzáilleszthető a rendszere. Csak az idei EL-szezonban használt már
- 4-4-2-es,
- 4-1-4-1-es,
- 4-2-3-1-es és
- 4-3-3-as felállást is.
A lényeg az ellenfélhez történő alkalmazkodás és az odaadás.
Fő a versengő mentalitás, hogy a megszerzett tudásod mellett alkalmazkodj, hogy versenyképes maradj. Nem lesz ugyanolyan a pálya, mindenhol másmilyenek a szurkolók, a játékosok, a klubmodellek. Ezekhez kell alkalmaszkodni és hozzáigazítani a filozófiát. Az akarom, hogy lellkes és élettel teli játékosaim legyenek, akik minél előbb labdát akarnak szerezni, akik jól helyezkednek labdával is, hiszen akkor vagyunk elsősorban biztonságban
– vallja a Villarreal edzője.
Ez a filozófia jutatta el öt Európa Liga-döntőbe, és ez lehet a kulcsa a szerda esti Manchester United elleni finálénak is (21 óra, Sport 1). Nem kérdés, hogy videón kielemezte már azt is, milyen forgatókönyv kell a történelmi trófeaszerzéshez, a kérdés az, Ole Gunnar Solskjaer meg tudja-e lepni.
