Miután a Schalke 5-1-re kikapott a Stuttgarttól a Bundesliga 23. fordulójában, a vezetőség drasztikus döntésre szánta el magát: nemcsak Christian Gross vezetőedzőt menesztette az igazgatóság, hanem az egész stábban hullottak a fejek. Gross mellett
- Rainer Widmayer másodedzőnek,
- Jochen Schneider sportigazgatónak,
- Sascha Riether csapatmenedzsernek és
- Werner Leuthard erőnléti edzőnek is megköszönték a munkát.
A váltással alighanem a teljes megújulás irányába mozdult már a klub, mivel a Schalke idei szezonja finoman szólva is reménytelen. A csapat egyetlen mérkőzést tudott megnyerni, a német élvonalbeli bajnokságban összesen kilenc pontot tudott összekaparni, amivel szélsebesen száguld minden idők legpocsékabb idényének vége felé.
Emlékezetes volt az idei szezonban az is, hogy januárra már zsinórban 30 bajnokin maradt nyeretlen a Schalke, amivel egy találkozóra került az abszolút rekorder Tasmania Berlintől. A kis klub elnöke külön nyilatkozott, mennyire szeretnék megtartani a negatív csúcsot és a tény, hogy felszólalt mutatta, mennyire komoly esély mutatkozott arra, hogy ez bekövetkezzen. Szerencséjére éppen ezután jött össze a Hoffenheim elleni 4-0-s siker.
A fentiekből látszik, milyen kilátástalan állapotban hever az együttes, amelynek kispadján már az ötödik edző foglal helyet a kedden kinevezett Dimitrios Grammozis személyében. Már négy is rengeteg egy idényben, de ezt korábban a Hertha (2019-2020) is megcsinálta, sőt a 2011-es naptári évben a Hamburg is négy edzőt fogyasztott el. Ötre viszont soha nem volt még példa.
Welcome to Schalke, Dimitrios #Grammozis! 👋
The former Bundesliga player takes over as the Royal Blues' head coach on a deal until 30th June 2022 🔵⚪#S04 pic.twitter.com/aQP9GBLBFd
— FC Schalke 04 (@s04_en) March 2, 2021
Hacsak Grammozis valami csoda folytán életet nem lehel a Schalkéba a hátra lévő 11 bajnokin, 1988 után ismét búcsúzik az élvonaltól az egyesület. A nyilvánvaló kérdés azonban mégsem az, mit remélnek egy újabb edzőtől Gelsenkirchenben, sokkal inkább az, hogyan lett a 2018-ban ezüstérmes klubból a Bundesliga legrosszabb csapata.
Áldásnak tűnő ezüstérem átkozta el a csapatot
Nem csak Németországot, hanem az egész világot meglepte a hír, amikor 2017-ben a Schalke 04 vezetőedzőjének kinevezték az akkor 32 éves Domenico Tedescót. Az Olaszországban született szakembernek alig volt tapasztalata a felnőtt futballban, egyetlen munkája a másodosztályú Erzgebirge Aue csapatánál volt, amely a vezérletével kivívta a bennmaradást 11 forduló alatt. Tedesco váratlan szerződtetését Christian Heidel sportigazgató intézte, aki abban bízott, hogy az adatelemzésen alapuló, elemző szemlélettel újra kincset talál, ahogyan még a Mainznál Jürgen Klopp és Thomas Tuchel esetében is történt.
Tedesco azonnal munkához is látott, rögtön átalakította csapatát és 3-4-3-as felállással lepte meg az ellenfeleket, főleg ellentámadásokra berendezkedve. Két kulcsfontosságú döntésének azt tartják, hogy Max Meyert nem a csatárok mögött játszatta, hanem visszavonta hatos pozícióba labdát szerezni, stabilizálni a középpályát. Ezzel egyúttal az akkor még csak szárnyait bontogató Leon Goretzka több helyet kapott helyzeteket teremteni és a csatárokat segíteni a letámadásban. Rendszere működött, 2018 nyarán a Schalke a Bundesliga második helyén találta magát, valamint ezzel a Bajnokok Ligája csoportkörében is, Goretzka kivirágzását sokan Tedescóhoz kötik.
Ez a váratlanul jó eredmény azonban túl soknak bizonyult a felkészületlen klub számára. Ahogyan sok csapatnál előfordul, a BL miatti extra terhelést nem bírta jól a Schalke, a Bundesligában hátracsúszott. A keretet egyébként is át kellett szabni, mert Meyer és Goretzka mellett a szintén kulcsembernek számító Naldo, Benedikt Höwedes és Thilo Kehrer is távozott. Mindezek ellenére a Schalke túlélte a BL-csoportkört, a nyolcaddöntőben viszont hazai pályán 3-2-re, idegenben pedig 7-0-ra verte a Manchester City. Ezt a pofont egy hét mérkőzésből álló nyeretlenségi széria mellett már nem élte túl Tedesco.
Huub Stevensszel végül öt ponttal megmenekült a sérülésekkel is bajlódó Schalke az osztályozós helytől, a következő szezonban pedig David Wagner lett az új edző. BL-szereplés nélkül a klub vezetése reménykedett abban, hogy ismét erős szezon következik, Wagnerrel az ősszel ráadásul csak három meccsen kapott ki az együttes.
A koronavírus-járvány miatti szünet után látványos szenvedés következett, kilenc meccsen két pont volt a mérleg, a bajnokság utolsó 16 találkozójából egyet sem tudott megnyerni a Schalke, mégis kitartott Wagner mellett még két újabb vereség erejéig. Azóta már tudjuk, majdnem pontosan egy évig maradt nyeretlen a Schalke, de nem csak a focipályán akadtak gondjai.
Koronavírus, rasszizmus és belső viszályok
Amikor egy csapathoz hirtelen befolyik a Bajnokok Ligájából származó extra bevétel, mindig kritikus kérdés, hogyan használja azt fel. A német sajtó szerint a BL-szereplés miatti prémiumok és fizetések is megugrottak a klubnál, de az új játékosok szerződésébe is bőkezűen pakolták a nullákat a vezetők. Mivel nem költött jelentősen többet a klub igazolásokra a bevételeihez képest, egy igen komoly döntést is meghozhatott a vezetőség:
Világszínvonalú tehetséggondozásáról egyébként is híres egyesületként ebben volt akkor logika, a teljesség igénye nélkül Goretzka, Leroy Sané, Mesut Özil, Manuel Neuer és Julian Draxler is a gelsenkircheni akadémián nevelkedett. Nem tűnik tehát túlzásnak, ha Európa legjobb utánpótláscsapatainak felállítását tervezte a vezetőség. A gond csak az, hogy idő közben kitört a koronavírus-járvány, így az építkezés nem kezdődhetett el.
Eközben a klub elnöke, Clemens Tönnies is botrányba keveredett. Az egyesület élén 2001 óta álló üzletember 2019-ben az éghajlatváltozás elleni küzdelemről tartott előadásában összekapcsolta az energiaellátás, az éghajlatváltozás és az afrikai túlnépesedés problémakörét. Javaslata szerint erőműveket kellene építeni, mert
akkor az afrikaiak leállítják a fakivágásokat és befejezik a gyerekcsinálást, amint sötét lesz.
Egész Németország egy emberként hördült föl, Tönnies pedig lemondott a tisztségéről. Ekkor még úgy tűnt, csak ideiglenesen száll ki a klubból, de a botránya mellett a koronavírussal is meggyűlt a baj, a húsüzemeiben ugyanis kitört a járvány és több mint 1500 alkalmazottja bizonyult fertőzöttnek. Ez olyan gazdasági terhekett rótt az ország egyik leggazdagabb üzletemberére is, hogy inkább végleg kiszállt a klubból.
A legfontosabb pozíciók betöltői között is egyre több lett a feszültség. Christian Heidel 2019-ben önként távozott a sportigazgatói posztról a gyenge eredmények miatt, de Jochen Schneider finoman szólva sem tudott javítani a helyzeten. Ehelyett először összeveszett Michael Reschke technikai igazgatóval, akit eredetileg a játékosmegfigyelői hálózat és a döntéshozói bizottság segítésére neveztek ki a posztra. A jövő megtervezése viszont egyre nehezebb volt Schneiderrel, ráadásul sokan nehezményezték, hogy Reschke a Herthával tárgyalt a csapatkapitány, Omar Mascarell eladásáról. Végül a technikai igazgató lemondott a tisztségéről.
Az Athletic összegzése kiemeli, hogy Schneider rendre pánikmegoldásokkal operált és mind balul sült el. A tehetséges játékosokat az adósság miatt muszáj volt értékesíteni, miközben az utánpótlásból idő előtt, még Bundesligára alkalmatlan futballisták kerültek az első csapathoz. A rendszeresen távozó focisták miatt nehéz is igazi vezéregyéniséget találni, a télen klubszimpátiából visszatérő Klaas-Jan Huntelaar, Skodran Mustafi és Sead Kolasinac vette át ezt a szerepet, de nem úgy, ahogyan a vezetőség számított rá. A trió ugyanis bekopogtatott Schneiderhez, hogy váltsák le Christian Grosst, akinek elavult edzésmódszerei, taktikai elgondolásai hátráltatják a csapatot. Szintén az Athletic írta meg azt is, hogy Gross sok játékosnak a nevét sem tudta, vagy akarta megjegyezni. Ennyire nem találta el Schneider, hogy milyen edzőre van szükség. Negyedjére sem.
Ezek után talán nem meglepő, hogy teljes átalakítás mellett döntött a klub vezetősége, egy ennyire feszült és mérgező környezetben lehetetlen lett volna, hogy kilábaljon a bajból a Schalke. Talán a legjobban az írta le a klub helyzetét, amikor a november 21-én a csapat csatára, Mark Uth a Wolfsburg elleni 2-0-s vereséget követően a Sky-nak nyilatkozott.
Levert és dühös vagyok. Legszívesebben bemennék az öltözőbe és zokognék. Lehangoló újra és újra pályára lépni és ilyen pocsék, erőtlen futballt játszani. Minden alkalommal elkésünk. Nem vállaljuk a párharcokat, még egy sárga lapot sem kaptunk! Fogalmam sincs, hogyan kellene nyernünk ilyen játékkal.
Az igazság kedvéért azért érdemes azt is megjegyezni, a gelsenkircheniek őrült sérüléshullámmal küzdenek az idei szezonban. Csak a cikkünk születésekor tíz futballista dőlt ki a sorból, 2020-ban szinte végig hasonló gondok hátráltatták a csapatot. Kész csoda lenne, ha a Schalke megúszná a kiesést – tizenegy bajnokija van rá, hogy ezt valahogy elérje, de az osztályozós helytől is kilenc pontra van a csapat.
