Nemzetközi foci

Maradona karrierjének elfelejtett szezonja, amiről senki sem beszél

Christian Liewig / TempSport / Corbis / Getty Images
Christian Liewig / TempSport / Corbis / Getty Images
Meghódította Barcelonát és Nápolyt, elképesztő magasságokba emelte Argentínát. Volt azonban egy idény, ami nem annyira ismert, pedig Diego Maradona Sevillában is többször megvillantotta, hogy miért kapta az isteni jelzőt.

Novemberben a világ elveszített egy futball-legendát, miután nem sokkal a 60. születésnapját követően meghalt Diego Armando Maradona. Az isteninek becézett klasszis már játékoskorában legendává vált, a halála is a világon mindenhol vezető hír volt, miközben Argentínában kilométeres sorban álltak az emberek, hogy búcsút vegyenek tőle.

Kapcsolódó
„Én csak kilencven perc erejéig lehetek példakép. Én mint ideál? Ugyan már, hiszen drogokon élek” – Diego Maradona kettős élete
Diego Maradona az egyik legbalhésabb és legtehetségesebb futballisták egyike volt. Az a fajta zseni, akinek góljait az ellenfél is csak megtapsolni tudta. Úgy élte a bohém királyok életét, ahogyan futballozott: teljes szenvedéllyel.

Hazájában már életében stadiont neveztek el róla (a halála után Nápolyban is), karrierje során kétszer is világrekordot jelentő összegért váltott klubot. 1986-ban világbajnok lett az argentin válogatottal, azon a tornán lőtte meg a focitörténelem egyik legszebb gólját nem sokkal azután, hogy az egyértelműen legvitatottabb találatot megszerezte, kézzel. Játszott a többi közt a Boca Juniorsban, a Barcelonában és a Napoliban is.

Ezt mindenki tudja Diego Maradonáról. Volt azonban a pályafutása során egy szezon, ami kevésszer kerül szóba, pedig Nápoly után, de az Argentínába való hazatérése előtt volt még egy csapata Európában. Ez volt az elfeledett sevillai kitérő.

A pocakos, padlón lévő Diego is Maradona

Bár Maradona Argentínában már megalapozta legenda státuszát, hogy aztán a Barcelonában is olyan megoldásokat mutasson be, aminek az egész világon híre ment, a körülötte kialakult kultusz a Napoliban töltött éveknek köszönhető. A világ egyik legjobb játékosaként világrekordot jelentő 10,5 millió dollárért érkezett, majd a nápolyi évek alatt olyan magasságokba ért el, ahová tényleg csak nagyon keveseknek sikerült eljutniuk: két olasz bajnoki címig és UEFA Kupa-győzelemig vezette a korábban szinte semmit sem nyerő csapatot, miközben a válogatottal 1986-ban megnyerte a világbajnokságot, és 1990-ben is vb-döntőt játszhatott Argentína.

Csakhogy amíg Maradona a pályán csomót kötött a védők lábára, és olyan szólói voltak, amik során felrúgni sem lehetett, azon kívül a kokain rabjává vált. Barcelonában találkozott először a kábítószerrel, majd Olaszországban, miután szoros kapcsolatot ápolt a helyi maffiával, függő lett. Prostituáltaknak is kínálta kokaint az együttlétek alkalmával, így amikor egy bűnszervezetre lecsapott a rendőrség, és Maradona is képbe került, a legrosszabb forgatókönyvek szerint akár húsz év börtönbüntetésre is számíthatott. Végül megúszta pénzbüntetéssel, és a focit is folytatta. Egészen egy Bari elleni bajnokiig, ami után kokainnal megbukott a doppingteszten. 15 hónapra eltiltották – ezzel véget ért a nápolyi karrierje.

Amikor jöttem, 85 ezer ember fogadott. Amikor elmentem, egyedül voltam. Csendben távoztam

– mondta letört hangon az HBO róla készített dokumentumfilmjében.

Maradona lelkileg elég mélyre került, a kicsapongó életében egyetlen biztos pont volt, még ha olykor ellógta is az edzéseket, a labdarúgás. A több mint egyéves kihagyás meglátszott rajta, elhízott és akik látták, azok szerint nagyjából a tudása 30 százalékára volt képes a 1992-93-as szezon kezdetén. Azonban így is az isteni Diegóról volt szó, kérőkből pedig nem volt hiány, főleg, hogy még csak 31 éves volt. Vitte volna állítólag a Real Madrid is, ő azonban más utat választott.

A sztori, amit mindenki akart

1992-ben a megszokott módon indult a szezon Spanyolországban: előre ki lehetett jelenteni, hogy a Barcelona és a Real Madrid között dől el a bajnoki cím sorsa. A többiek legfeljebb a dobogó elérésében és a nemzetközi kupaindulás kiharcolásában bízhattak.

Getty Images Europe

Így volt ezzel a Sevilla is, amely egy világbajnok edzőt, Carlos Bilardót nevezett ki, aki 1986-ban Argentínával nyert vb-aranyérmet. A Sevilla az azt megelőző szezonban csak 12. lett a bajnokságban, Bilardo pedig tudta, hogy a szintlépéshez valami extrát kell húznia.

Például leigazolni Diego Maradonát.

A dolog nem ment egyszerűen, a FIFA közbenjárása kellett hozzá, a nemzetközi szövetségben is csak egy ötórás tárgyalás végén sikerült eljutni addig, hogy engedélyezzék az igazolást. Nem véletlen, hogy a FIFA-nál mindent megtettek Maradona visszatéréséért: a cél az volt, hogy a sportág egyik legnagyobb csillaga formába lendüljön az 1994-es világbajnokságig. A projektbe beszállt Silvio Berlusconi is, aki anyagilag támogatta az üzletet, cserébe a Sevillának több barátságos és bemutató mérkőzést kellett játszania szerte a világon, amiket a Berlusconi-médiabirodalom közvetített.

Maradona 1992 szeptemberének végén érkezett meg Sevillába.

Csak maradjunk a háttérben

Miután megtörtént a bejelentés, a Sevilla bérleteseinek száma 26 ezerről 40 ezerre nőtt, és hirtelen a világ minden tájáról nagy figyelem övezte a szereplésüket. Pedig addig sem voltak rossz játékosok a Sevillában, elég Diego Simeonét említeni, azonban sokan úgy emlékeztek vissza arra az időszakra, hogy pályafutásuk csúcsa az volt, amikor Maradonával együtt focizhattak, még ha csak rövid ideg is.

Uraim, leigazoltuk Diego Maradonát. Önök és én is meghúzódunk a háttérben

– hangzott állítólag Bilardo bejelentése a sevillai öltözőben.

A különleges elbánásban részesülő, pocakos, a szabályok alól szinte teljesen felmentett Maradona is komolyan gondolta, hogy visszatér a régi formájához, november-decemberre már szépen belerázódott a játékba, és volt egy emlékezetes húzása: olyan hajat vágatott magának, mint amilyen 1986-ban, a világbajnoki győzelemkor volt.

Bár a karrierjére korábban jellemző csillogás elmaradt, ahogyan a trófeák is, a remény volt, amit elvitt a La Bombonerába. A bemutatómérkőzéseken tömegek fogadták a Sevillát, miközben Maradona 29 mérkőzésen nyolc gólt szerzett, és olyan bravúrokat vezényelt le, mint a Real Madrid elleni 2-0-s győzelem. A Napoli után újabb csapatot tett fel a térképre.

Hogy mennyire élvezte ez az időszakot, arra jó példa egy Zaragoza elleni bajnoki, amikor a szögletrúgáshoz készülődve figyelt fel egy összegyűrt csomagolópapírra, amivel dekázni kezdett, a közönség pedig imádta.

A maradonás lezárás

A sevillai szezonból mégsem lett sikertörténet, ráadásul éppen azért, ami miatt egyáltalán létrejött. Az egyre jobban focizó Maradonát már nem lehetett figyelmen kívül hagyni Argentínában, a szövetségi kapitány, Alfio Basile két évnyi távollét után küldött ismét meghívót a játékosnak. Míg az argentin válogatott felkészülési mérkőzéseket játszott, addig a spanyol bajnokság nem állt le, a Sevilla így nem adott engedélyt Maradonának arra, hogy a válogatotthoz menjen. Őt ez nem érdekelte, és a Logrones elleni bajnoki helyett csatlakozott a nemzeti csapathoz.

Innentől megromlott a viszony a játékos és a klubvezetés között, az utóbbi állítólag magándetektívet fogadott fel annak reményében, hogy sikerül lebuktatni a kicsapongó Maradonát, és fel lehet bontani a szerződését úgy, hogy nem kell neki fizetni.

A klubnak kapóra jött, hogy a labdarúgó a Porschéjével Sevilla belvárosában száguldozott.

Az együttműködés 1993 nyarán ért véget, Maradona még beperelte a klubot, amiért az nem fizetett neki. A Sevilla pedig bár merész tervvel készült arra a szezonra, végül csak a hetedik helyen zárt, és lemaradt a nemzetközi kupaindulásról is (a Barca volt a bajnok).

Maradona ezután visszatért Argentínába, játszott a Newell’s Old Boysban és a Bocában, valamint részt vett az 1994-es vébén, de pozitív doppingtesztje miatt két meccset követően hazaküldték a tornáról.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik