Kevés izgalmasabb csapat van manapság a topligákban a Borussia Dortmundnál. A románok elleni Nemzetek Ligája-meccsen a norvég válogatottban első mesterhármasát szerző, 20 éves Erling Haaland és a vele egyidős, a Manchester United által körbeudvarolt Jadon Sancho szinte már rutinosnak számít, amióta feltűnt a klubnál a 17 éves Giovanni Reyna és a szintén 17 éves Jude Bellingham.
Reyna számára egyenes út vezetett a futballig, hiszen édesapja, Claudio, és édesanyja, Danielle Egan is szerepelt az amerikai válogatottban. Claudio európai karrierje során többek között két Bundesliga-klubnál, a Bayern Leverkusennél és a Wolfsburgnál is megfordult, utóbbinál első amerikai játékosként viselhette a csapatkapitányi karszalagot.
Claudio Reyna visszavonulása után az amerikai bajnokságban, az MLS-ben szereplő New York City FC sportigazgatója lett, fia pedig a klub akadémiáján nevelkedett, és 14 évesen főszerepet vállalt abban, hogy a City megnyerte a Generation Adidas Cup nevű, U17-esek számára kiírt rangos tornát, ahol őt választották a legjobb játékosnak.
Reyna válogatott szinten is megvillantotta a tehetségét, 2017-ben, az olaszországi Trofeo delle Nazioni viadalon négy góllal és négy gólpasszal járult hozzá az USA U15-ös garnitúrájának sikeréhez, és az angolok elleni finálét is ő döntötte el.
They’ve done it 🇺🇸🏆! The U-15 #USBNT are champions of the Torneo Delle Nazioni!
Here’s the game-winner from Gio Reyna to beat England, 2-1! pic.twitter.com/dVtgiX7jQH
— U.S. Soccer YNT (@USYNT) May 1, 2017
Az amerikai labdarúgás egyik legnagyobb ígérete 16 évesen került a Dortmundhoz, első németországi évében még az U19-esek között szerepelt, majd a téli szünetben már a felnőttkerettel készült. A debütálására az előző Bundesliga-idény 18. fordulójában, az Augsburg otthonában aratott 5-3-as győzelem alkalmával került sor, amikor a 76. percben szállt be,
Reyna első dortmundi gólját februárban szerezte, amikor a Werder Bremen elleni kupameccsen 24 perc is elég volt neki, hogy betaláljon, ráadásul a neki jutó, nagyjából fél félidő alatt 22 átadásából 21 sikeres lett, volt egy kulcspassza, öt cseléből négy bejött, és hat párharcából ötöt is megnyert, ami elég erős statisztika.
17 évesen 2 hónaposan és 21 naposan a Német Kupa történetének legfiatalabb gólszerzője lett, ezt a rekordot Bellingham döntötte meg idén szeptemberben, amikor betalált a Duisburg ellen.
Nem igazán gondolkodtam, csak felnéztem, és láttam, hogy a hosszú felsőbe talán el tudom lőni a labdát, úgyhogy megpróbáltam. Nem lesz könnyű ennél szebb gólt szereznem, bár remélem, azért menni fog. Van időm
– mondta a nagyon látványos első dortmundi góljáról.
Bár a tavaszi idényben szinte minden bajnokin kisebb-nagyobb szerepet kapott, Reyna ideje a mostani szezonban jött el, eddig mindhárom bajnokin a kezdőcsapat tagja volt, és nem is vesztegette az idejét: a Mönchengladbach ellen megszerezte első Bundesliga-gólját, valamint kiharcolt egy tizenegyest, Sallai Roland Freiburgja ellen pedig három gólpassznál állt meg.
Bár korábbi edzője, Patrick Vieira a franciák világ- és Európa-bajnoka korábbi válogatottbeli csapattársához, David Trezeguet-hez hasonlította Reynát, a Bundesliga honlapja inkább a Milan korábbi brazil klasszisának, Kakának a hasonmását látja benne, elsősorban azért, mert sprintelve is tökéletesen uralja a labdát; mert képes egyedül megindulva megbontani a védelmet, és mert jó döntéseket választ a kapu előtt, legyen az akár egy utolsó passz, vagy egy lövés.
„Ő sokkal gólveszélyesebb, mint amilyen én voltam. Nagyon technikás és jó esze van a játékhoz. Az anyja olyan gyors volt, mint egy sprinter, és ő is ilyen, atletikus, robbanékony, és ha elindul, nehéz megállítani ” – mondta Reynáról az apja, Claudio.
Az őt a New York Citynél edző Vieira azt tette hozzá, Reyna nagyon jól olvassa a játékot, és taktikailag is képzett, ami megmagyarázza, hogy miért tette őt idén folyton a kezdőcsapatba Lucien Favre, a Dortmund edzője.
Az edzéseken látni, hogy ez a srác különleges képességekkel rendelkezik. Aki ezt nem veszi észre, az vak
– mondta Reynáról Favre.
Bár a szülők múltja miatt egyértelműnek tűnt, hogy a foci lesz Reyna sportja, ő maga azt mondja, nem miattuk kötött ki a sportág mellett, hanem a 2012-ben, 13 évesen agytumorban elhunyt bátyja, Jack inspirálta.
„Jack volt az, aki igazán meghozta a kedvemet a futballhoz, miatta lángolt fel bennem a szenvedély a sportág iránt. Jack nélkül ma nem lennék a Dortmund játékosa”.
Apja szerint Giovanni egyébként egy másik sportágban is kimagaslóan jó játékosnak számított, mert egyszer elmentek megnézni őt egy kosárlabdás kiválasztón, ahol Jack megállapította, hogy messze öccse a legügyesebb a mezőnyben.
Hogy a kosárlabdával sem bánt rosszul, azt már jeleztük; nos, az emelkedése is átlagon felüli volt, bár nem egy LeBron James-alkat (17 évesen 185 cm), de 14 évesen már tudott zsákolni.
A kosár mellett azért a foci volt a másik nagy szerelem, 5 évesen már a három-négy évvel idősebbek között száguldozott a labdával, és a többi szülő cinkosan kacsintva azt kérdezte Claudiótól: „Napi hány órán át edzed otthon a kicsit?”
„Semennyit” – hangzott az apa válasza. Giovanni ugyanis a bátyjával, és azok cimboráival focizott folyamatosan, és köztük szívta magába a cseleket, trükköket, a mozdulatokat.
„Ez hajtotta Giót. Jackkel játszott, és időnként persze harcolt is vele. Jack beállt a kapuba, és hagyta, hogy Gio lőjön neki. Nem mindig engedte nyerni, de Gio küzdött, és sosem állt le. Olyan akart lenni, mint a testvére, bálványozta és imádta Jacket. A testvére tette azzá Giót, amilyennek ma látjuk, általa lett ennyire tehetséges” – mesélt Claudio a fiai különleges kötelékéről.
Jack betegsége letaglózta a családot, de a fiú barátai, osztálytársai a tragikus helyzet ellenére igyekeztek folyamatosan vidámságot csempészni Reynáék otthonába.
„Látták rajtunk, hogy igyekszünk tartani magunkat, és ez őket is erősebbé tette. Az utolsó napján áthívtuk a hospice ápolóját, Gio pedig átment az egyik legjobb barátjához. Tudtuk, hogy nincs tovább. Aztán Jack elment. Az ember csak ott áll kábán és bután, nem akarja, hogy elveszítse azt, akit annyira szeret, de közben azt sem akarja, hogy a folyamatos fájdalom miatt tovább szenvedjen” – osztotta meg az érzéseit Danielle.
Egy nappal a testvére halála után Giovanni azt mondta az édesanyjának, úgy érzi, sosem lesz belőle híres futballista, mert elvesztette bátyját, akitől annyi mindent tanult.
Az amerikai csapat a döntőig menetelt, és az uruguayiak elleni finálé második félidejének elején a 13 éves Giovanni emlékezetes gólt szerzett; bár a becsúszó védő felrúgta, ő felpattant, majd egy újabb szerelési kísérletet leküzdve a hálóba gurított.
1:17-től látható a jelenet:
„Jack halála után sokszor mondtuk Giónak, a testvéred ott van veled. Aznap Rosarióban Jack tényleg vele volt, semmi kétség. Másnap lett volna a bátyja 17. születésnapja, Gio pedig az egész meccsen szédületesen játszott. Pedig féltettük őt, de csodálatos volt látni, mit művel a pályán” – emlékezett vissza meghatódva a meccsre Claudio Reyna.
Testvére mentalitását megőrizve Giovanni keményen dolgozott, a tehetség pedig utat tört magának, és az U15-ös válogatottal elért, feljebb már említett olaszországi tornagyőzelem után a komoly európai klubok megfigyelői is felírták a nevét. 14 évesen már saját ügynöke volt, és legnagyobb sportszergyártók viaskodtak érte, akik közül az Adidasra esett a választása.
Apja, a New York City sportigazgatójaként kapott hideget-meleget a drukkerektől, amiért átigazolási díj nélkül elengedte Giovannit Európába, édesanyja pedig azért szomorkodott, mert Jack halála után Giovanni volt a nagyfiú, akire leginkább támaszkodhatott a gyerekei közül.
Miután tavaly nyáron aláírt a Dortmundhoz, Reyna részt vett a csapat amerikai túráján, ahol megismerkedhetett a felnőttkeret tagjaival, aztán átirányították az U19-esekhez, de úgy érezte, nem az az ő igazi helye.
„Örültem, hogy jó benyomást tettem a többiekre az amerikai túrán, de azzal tisztában voltam, hogy a terv az, hogy az U19-eseknél játsszak. Az én fejemben viszont az a kérdés jelent meg folyton, hogy miképp tudnék a lehető leggyorsabban az első csapatban kikötni? Ez volt az elsődleges célom, és bár semmi bajom nem volt az U19-es srácokkal, nem köztük akartam játszani”.
A Dortmund korábbi középpályása, a jelenleg edzőként dolgozó Sebastian Kehl azt mondta, az előzetes forgatókönyv az volt, hogy Reynát ugyanolyan óvatosan, lépésről lépésre haladva építik fel, mint a Borussiánál szintén fiatalon landoló honfitársát, Christian Pulisicet, aki 11 hónap után jutott el oda, hogy bemutatkozhatott a Bundesligában.
Bár Reyna minden szaván érződik az egészséges önbizalom, és az, hogy tisztában van azzal, mire predesztinálják a képességei, azért voltak kétségei, milyen lesz 17 évesen egyedül élni egy idegen országban. Időnként átfut az agyán, hogy miképp nézne ki az élete, ha épp azon gondolkodna, melyik egyetemre menjen a középiskola után, de aztán belátja, hogy igaza van a barátoknak, akik szerint sokkal menőbb az, amit most csinál.
„15 évesen már az MLS-ben szereplő csapattal edzett a New York City FC-nél, emiatt Gio óriási előnyben volt Németországban a vele egykorúakhoz képest, mivel már volt rutinja a magasabb tempójú és intenzitású edzések terén. Biztos vagyok abban, hogy a családi környezet is sokat számított a fejlődésében. Néhány fiatal esetében hónapok kellenek, mire megteszik a következő lépést. Gióval minden meccs után beszélünk, és ha vele szóba kerül valami kijavítandó, akkor lehet, hogy egy hét múlva még ismét előfordul, de két héttel később már nem történik meg újra.
Folyamatosan látni rajta a fejlődést, és nagyon gyorsan tanul. Amit másoknak egy évbe telik megtanulni és a futballpályára átültetni, az neki megy pár hét alatt, a játékintelligencia terén a nála idősebbeket is veri
– mondta Otto Addo, a Dortmund egykori középpályása, aki ma a klub első csapat közelében lévő fiataljait mentorálja.
Addo szerint Reyna tavasszal időnként nehezen viselte, hogy többnyire csere volt, mert komolyabb szerepre vágyott, de megértette vele, hogy a többiek még előtte vannak a rangsorban, mivel idényeken át bizonyították, hogy lehet rájuk számítani.
„Jó látni rajta, hogy két lábbal áll a földön, pedig már voltak nagyon jó meccsei a Dortmundban. Azt akarom, hogy az az hajtsa őt, hogy egyre jobb és jobb legyen, és ne elégedjen meg semmivel. Akarjon kezdő lenni az amerikai válogatottban és a Dortmundban, akarjon világbajnokságon játszani, és ha motivált tud maradni, akkor nagy játékos lesz belőle” – mondta Addo.
Az amerikai szövetségi kapitánynál, Gregg Berhalternél jobban kevesen ismerik Reynát. Berhalter egy középiskolába járt Claudio Reynával, a feleségeik csapattársak volt, a fiaik pedig legjobb barátok lettek. Berhalter tisztában van vele, hogy az Addo által említett motiváció kiskora óta ott buzog Reynában.
„Claudio nagyon jól látott a pályán, és emiatt kontrollálta a játékot, Gio viszont az a típus, aki megváltoztatja a meccseket, mivel képes szétszakítani a védelmet. A Dortmundban közel játszatják a védőkhöz, gyakran hamis kilencesként, és ami leginkább szemet szúrt, milyen hatékony az átmeneteknél, védekezésből támadásba, illetve támadásból védekezésbe; milyen jól veszi fel a labdát az ellenfél védői és középpályásai közé bemozogva, és milyen jól válik le a védőkről. Amikor pedig nála van a labda, erőből húz el mellettük, és teszi mindezt nagyon fiatalon, ami edzői szemmel egészen izgalmas.
Ha így fejlődik tovább, ijesztő belegondolni, hogy milyen magasra juthat
Kiemelt kép: GUIDO KIRCHNER / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
