Jürgen Klopp 2015-ben érkezett Liverpoolba, hogy újra a csúcsra tolja az akkorra már a BL-helyekért is elkeseredetten küzdő csapatot. A német edző azzal biztatta az angolokat, hogy higgyenek egy kicsit jobban a játékosokban és a csapatban.
Kétkedőkből olyanokká kell válnunk, akik hisznek
– mondta bemutatkozásként.
Hogy az akkori garnitúrában mekkora bizalma volt valójában, azt csak Klopp tudja, de egy biztos: a 2015-ben átvett csapatból mára csak hét játékos tartozik az első csapat keretéhez. Közülük az egyik az a Jordan Henderson, akit 2011-ben úgy vittek Liverpoolba, hogy ő lesz a legendás Steven Gerrard utódja. Ezen már 2011-ben is csak röhögtek az angolok, de a sors úgy hozta, hogy Henderson lett a tökéletes csapatkapitány Klopp számára.
Gerrard árnyéka nagyon hűvös hely
Senkinek sem lett volna könnyű egy olyan ikonikus játékostól megörökölni a csapatkapitányi karszalagot, mint amilyen Gerrard volt. Különösen kegyetlen egy mindössze húszéves srácra ekkora terhet rakni, ráadásul Henderson egész pályafutása arról szólt, hogy bebizonyítsa, van keresnivalója a focipályán.
Henderson Sunderlandben született és a helyi csapatban kezdett futballozni nyolcévesen. Az hamar kiderült, hogy remek csapatjátékos, de tinédzser korában rettentően szenvedtek az edzői, hogy mi lehet az ő igazi posztja. Úgy tűnt, mindenhol használható, de sehol sem lehet igazán jól kiaknázni a tehetségét.
12 évesen az akadémia legjobb játékosa volt, ezután négy évig szenvedett, mert nem tudott húzóember lenni a meccseken. Technikailag rendben volt, de sokkal erősebbek voltak az ellenfelei fizikálisan. Mindent kipróbáltunk, de semmi sem jött be igazán. A szélen nem tudta áthámozni magát a védőjén megbízható rendszerességgel, a középpályán mindenki erősebb volt nála, elnyomták. Hátravont csatárként is kipróbáltuk, de súlytalan volt. Rengeteget agyaltunk, mi legyen vele, végül ő volt az utolsó srác, aki abból a generációból profi szerződést kapott
– mondta róla Ged McNamee, a sunderlandi akadémia edzője az Athleticnek.
A 16 éves Henderson semmilyen garanciát nem kapott arra nézve, hogy valamikor a felnőttek között játszhat. Egy szokványos, két évre szóló megállapodást kapott minimális fizetéssel. Egyetlen módon harcolhatta ki, hogy ne csak papíron legyen profi: munkával. De ha valami fekszik neki, akkor az pont a meló.
Nagyot küzdött Henderson, mert hamar kölcsönadták a Coventry Citynek, ám egy sérülés miatt nem sok meccs jutott neki. Az ezt követő évben viszont valósággal berobbant a Sunderland első csapatába, és két idényen át ő volt a klubnál az év legjobb fiatalja. Így nézte ki magának a Liverpool 2011-ben, ahol szükség volt új középpályásokra, viszont ahol elég mérgező tud lenni a közeg, mert a hatalmas elvárásokhoz gyengébb játékosállomány társult már ekkor.
Úgy tűnt, mintha mindenki azt akarná, hogy elbukjon. A pályán sem találták igazán a helyét, ugyanúgy fogyni kezdett körülötte a levegő, ahogy 16 éves korában a Sunderland ifijátékosaként.
A Liverpool már arra készült, hogy elcserélje Hendersont a Fulhamben játszó Clint Dempsey-re, ám a középpályás közölte: maradni akar, hogy kiharcolja a helyét a csapatban. Kisvártatva pedig színre lépett Jürgen Klopp és egy csapásra minden megváltozott.
A gegenpressing motorja
Klopp letámadásos taktikája, a gegenpressing ma már jól ismert fogalom, de néhány eleméről megfeledkeznek azok, akik Hendersont élesen bírálják. A Liverpool idei szisztémájához, amivel Európa egyik legjobb csapatává vált, ugyanis elengedhetetlen egy olyan fáradhatatlan melós, mint James Milner vagy Jordan Henderson.
Az angol bajnok stratégiájában főszereplővé vált a két szélső hátvéd. A futballban hagyományosan legtöbbször a középpályáról osztogatják a kulcspasszokat és asszisztokat a játékosok, nem hiába kapja a legtöbb figyelmet egy olyan irányító, amilyen Gerrard volt hosszú évekig, vagy amilyen Kevin De Bruyne a Manchester Cityben.
Sokszor szó esik arról, hogy a középcsatárként visszalépő Roberto Firmino megnyitja a területeket, amibe Szalah és Sadio Mané belép, a helyükre pedig felfuthat a két szélső hátvéd. Ez a liverpooli támadások alapja. Amiről azonban nem esik szó, az a mérhetetlen mennyiségű munka, amit a 4-3-3-as rendszerben a középpályásoknak kell produkálniuk.
Gondoljunk csak bele, támadásépítéskor a második hullámban érkezni kell, de vissza is kell zárni egy esetleges labdavesztésnél. A presszing során le kell fedni a passzsávokat, mert Klopp rendszerében egy gyenge láncszem borítja az egész csapatjátékot. Összefoglalva: a három középső középpályás labdával és labda nélkül is meggebed, hogy kompakt maradjon a Liverpool játéka. Ehhez a rendszerhez keresve sem lehet találni Hendersonnál jobb játékost.
Mindig az lebeg a szeme előtt, hogy visszaszerezze a labdát. Ez minden képességét felülmúló tulajdonsága. Soha nem állt meg egy helyen, állandóan mozgásban maradt. Szépen ment előre, amikor támadtunk, de kétszer nagyobb energiát tett bele, amikor visszafelé kellett rohanni labdavesztéskor
– foglalta össze Elliot Dickman, milyen volt Sunderlandben a fiatal Hendersonnal dolgozni.
Ez pedig tökéletesen illeszkedik Klopp stratégiájához, ahogyan az sem véletlen, hogy Milner, Alexander-Oxlade Chamberlain és Fabinho is hasonlóan nagy munkabírású futballisták. A statsports.com kimutatása szerint évek óta stabilan 11 kilométer fölötti átlagot hoz Henderson, így az angol liga tíz legtöbbet futó játékosa közé tartozik. Házon belül is nagy a verseny Milnerrel, Szalah-val és Robertsonnal a futómennyiséget illetően, mindegyikük 11–12 kilométer körül fut átlagosan. Egy 2020 januárjában készült tanulmány szerint egyébként a topligák átlaga 9,8 kilométer a középpályások között, a 11 kilométer fölöttiek már kimagaslóan jónak számítanak – csak hogy el tudjuk helyezni a Henderson által produkált futásmennyiséget.
Ehhez jön még, hogy Georginio Wijnaldum, Henderson és Fabinho – az egyik leggyakrabban pályára dobott liverpooli hármas – a PL 20 legpontosabb passzolói között vannak, a csapatkapitány 84–85 százalékos átlagban hozza játékba a társait pontosan. Ezek közül ugyan nem mindegyik kulcspassz, sőt sokszor nem is előre megy a labda, bár a PL átlagához képest sok indítása pontos az ellenfél térfelén.
Jordan Henderson’s passing stats vs other players in his position in the Premier League this season. What other statistics interest you? pic.twitter.com/erfd6PzEBt
— DaveOCKOP (@DaveOCKOP) May 13, 2020
Ez a stabilitás és teherbírás kellett ahhoz, hogy a többiek támadójátéka kiteljesedjen.
Az sem vitás, hogy a posztból adódóan nem is lehet nagyon tündökölni, bár Henderson is kioszt gólpasszokat, az ő feladata nem olyan látványos, mint egy klasszikus irányítóé. Ezért becsülik alá annyian, és ezért hőbörögnek az angolok, amikor Hendersont jelölik az Év focistájának.
A Liverpool csapatkapitánya nem a félpályás álomindítások embere, nem a legjobb cselező, még csak nem is látványos, amit csinál, de mégis ő Klopp csapatának egyik legfontosabb alkotóeleme. Az más kérdés, hogy ezen a poszton csak akkor kelt feltűnést az ember, ha elszúr valamit. Ha létezik dicséret, amit Henderson kaphat a munkájáért, hogy ilyen hibák elvétve akadnak a játékában.
Jól mutatja Henderson fontosságát az is, hogy egy legutóbbi sérülése után úgy döntött Jürgen Klopp, a szezon hátralévő részében inkább nem küldi már pályára, hogy a következő idényben mindenképp számíthasson rá.
Henderson nem egy klasszikus értelemben vett világklasszis, inkább a sportemberi magatartása, hozzáállása és munkabírása teszi azzá. Év játékosa-díjat ugyan ezért nem szoktak osztani, de mindenképpen megérdemli az elismerést.
Kiemelt kép: Paul Ellis /AFP
