Nemzetközi foci

Mi van MU-drukkerek, most már kellene Lukaku?

Kezdjük egy találós kérdéssel: mi a közös Thierry Henryban, Michael Owenben, Harry Kane-ben, Luis Suárezben, Wayne Rooney-ban, Robert Lewandowskiban és Romelu Lukakuban?

Az túl egyszerű megoldás lenne, hogy mindannyian csatárok, ráadásul ott vannak vagy voltak a legszűkebb elitben. Segítünk: a góljaik száma a fontos jelen esetben, mégpedig az, hogy 26 évesen mindegyikük 200 fölött tartott már.

No, de ki lőtte a legtöbbet közülük?

Itt már elég nagy lenne a szórás a tippek között, és valószínűleg nem tévedünk, ha azt mondjuk, Suárezt, Rooney-t vagy Henryt is előbb mondaná a nagy többség. Pedig a helyes válasz Lukaku!

A belga csatár pár évvel ezelőtt az egyik legfelkapottabb játékos volt a topligákban, de már az Everton házi gólkirályaként is rendre az orra alá dörgölték, hogy nem elég jó, mert a rangadókon messze nem olyan hatékony, mint az alsóházi csapatok ellen. Aztán amikor 2017 nyarán majdnem 85 millió euróért megvette Lukakut a Manchester United, még jobban kidomborodott ez a nem túl hízelgő statisztika. Lukaku minden sorozatot számítva 96 meccsen 42 gólt szerzett a Unitedben, ami vállalható mutató, ám mindjárt megértjük a kritikus hangokat, ha tudjuk,

összesen 1495 percet töltött a pályán az Arsenal, Liverpool, Tottenham, Manchester City, Chelsea ötös ellen, és mindössze egyetlen gólig jutott ellenük ez idő alatt.

Amikor augusztus 11-én, a Premier League első fordulójában, a Chelsea elleni rangadón a 15 millió euróért megvett walesi szélső, Daniel James első MU-s tétmeccsén egyből gólt szerzett, máris adta magát az összehasonlítás: a 21 éves új fiú 16 perc alatt képes volt ugyanazt a mutatót produkálni, mint Lukaku kilencvenháromszor ennyi idő alatt.

„Megmondom őszintén, sosem éreztem, hogy olyan középcsatár lenne, amilyen a MU-nak kell. Mindig ott lógott a kérdés a levegőben, hogy a stílusa mennyire illik a csapatéhoz. Pedig jól kezdett, aztán volt egy kis visszaesés, ami megtépázta az önbizalmát, onnan pedig nehezen küzdötte vissza magát. Lukaku olyan játékos, aki bárhova igazol, mindig gólokat szerez, ez az Interben sem lesz másképp. De az ember fejében van egy gondolat, hogy milyen játékot szeretne látni a csapattól, és ehhez megvannak a megfelelő emberek, Lukaku pedig valahogy nem illett a sorba” – nyilatkozta a korábbi manchesteri legenda, a jelenlegi walesi szövetségi kapitány, Ryan Giggs Lukakuról.

Lukaku manchesteri időszaka alatt mémek tömkelege született arról, hogy az első labdaérintése finoman szólva sem idézi a brazilos technikát, és az összjátékban sem igazán használható.

A kritikusai a hiányosságai miatt a saját nevelésű Marcus Rashfordot követelték a helyére. Ez a tábor aztán a saját mellét döngette, amikor az angol játékos a Norwich elleni meccsen egy pazar átvétellel hozta helyzetbe magát, hogy aztán góllal fejezze be az akciót, mert szerintük Lukaku már a labda levételénél elvérzett volna.

Giggs szerint a MU edzője, Ole Gunnar Solskjaer úgy érezte, az általa megálmodott stílushoz Rashford, Anthony Martial és Mason Greenwood jobban illik, Lukaku pedig nem az a típusú játékos, aki könnyen elviseli, ha hol be-, hol lecserélik, ő ahhoz van szokva, hogy folyamatosan játszatják. Solskjaer be is vallotta, hogy ő maga mondott le önként és különösebb idegeskedés nélkül belgáról, mert, bár abszolút tiszteli őt, lejárt az ideje a klubnál.

Van olyan, hogy egy játékosban nagy lehetőségek rejlenek, de Lukaku fejben nem volt itt, nem tudott együttműködni a többiekkel

– magyarázta Solskjaer.

Sokáig úgy tűnt, a Juventus dobhatja a mentőövet számára, az angol és az olasz lapok egy Lukaku, Paulo Dybala cseréről cikkeztek, aztán mégsem a Serie A egyeduralkodója, hanem az Inter lett a befutó. Pedig a MU első körben még visszadobta a milánóiak 60 millió eurós ajánlatát, de Antonio Conte, aki már a Chelsea edzőjeként is nagyon szerette volna leigazolni, nem hagyta, hogy első számú kiszemeltje másodszor is kicsússzon a kezei körül.

A csatár 65 millió euróért cuccolt át Manchesterből Milánóba, de nem volt egyértelmű, hogy a temperamentumáról és rigolyáiról híres Contéval könnyen összecsiszolódnak majd.

„Készülj fel a szenvedésre” – írta egy cikkében a holland Kristof Terreur, aki felsorolta, miért lesz nehéz megszoknia Lukakunak Contét:

  • az edző folyamatosan bombázza a játékosait a taktikai instrukciókkal, a fizikai állapotukkal és a helyes étkezéssel
  • kőkeményen meghajtja a csapatot az edzéseken
  • nem ismeri a rövid megbeszélés fogalmát, hosszú, elhúzódó taktikai értekezleteket tart,
  • és sosem elégedett.

Ha már fizikai állapot: amíg itthon mindenki elájult Böde Dániel „száz kiló vagyok, bazd meg” mondatától, addig Lukaku rendesen kapta az ívet a súlya miatt. A korábbi angol válogatott védő, jelenleg szakkommentátorként dolgozó Gary Neville ki is osztotta, mondván, nem méltó egy profi sportolóhoz, ha hagyja, hogy elszaladjon a súlya.

Lukaku válasz gyanánt egy félmeztelen képet tett ki magáról az Instagram-oldalára azzal a szöveggel, hogy nem rossz egy kövér sráctól.

A hírek szerint 104 kilósan kezdte meg a felkészülést az Internél, és az ukáz úgy szólt, hogy be kell mennie száz alá, különben nem léphet pályára.

A feladat teljesült, Lukaku lefogyott, és első négy olasz bajnokiján háromszor volt eredményes, a Lecce, a Cagliari és a Milan ellen is betalált, utóbbi azért is volt fontos, hogy megmutassa, tud ő a nagy meccseken is alkotni, mert a derbi az derbi, még ha az idei Milan nem is tűnik félelmetes ellenfélnek.

Október elején rengeteg internetes portál felkapta Conte nyilatkozatát, amelyben azt ecsetelte, hogy játékosának többet kell edzenie, pedig ezt egyáltalán nem kritikaként fogalmazta meg, sokkal inkább jó tanácsként, mivel Lukaku alkata másfajta edzésmunkát igényel, hogy elkerülhesse a kisebb-nagyobb sérüléseket.

Edző és játékos egyébként teljes mértékben egymásra talált, Lukaku azt mondta, 26 évesen pont egy ilyen főnökre van szüksége, aki minden nap motiválja és segíti őt. Conte érkezésekor még Mauro Icardi is a keret tagja volt, de az új edző hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nem számít az argentin játékosra, aki tavaly feleségével, egyben menedzserével együtt addig csinálta a fesztivált, amíg megfosztották a csapatkapitányi karszalagtól, és aki azóta már a PSG-hez került kölcsönbe.

„Lukaku és Icardi is 26 éves, most vannak pályafutásuk csúcsán és ott is maradhatnak még akár hat-hét évig is. Hogy akkor Conte miért tette le a voksot egyikük mellett, ahelyett, hogy két világklasszis középcsatárt tudhatna a keretében? Conte azt szereti, ha a középcsatára fizikailag erős, és Lukaku ilyen téren tökéletes választás, főleg, hogy Icardi hiába szerez több gólt, jóval önzőbb játékos. Ha az Inter támadást indít, első szándékból Lukakut keresik a többiek, ő pedig azt csinálja, amit Conte szeret, a pálya középéről indul, és a 16-oson belül köt ki” – mondta Mario Sconcerti olasz újságíró, hogy miért hasznosabb az Internek Lukaku Icardinál.

Bár a Juventus ellen Lukaku sem menthette meg az Intert, eddigi olaszországi teljesítményét nehéz lenne kritizálni: 11 meccs alatt 9 gólt jegyzett (ezzel második a góllövőlistán a laziós Ciro Immobile mögött), az Inter mezében ilyet utoljára Ronaldo produkált az 1997-1998-as idényben.

Ami szintén beszédes adat, szeptember óta nyolc bajnoki gólja van, miközben a Premier League-ben csetlő-botló MU-nak csak hat. Ha a nagyok ellen nem is megy neki, a Bournemouth (0-1), a Newcastle (0-1), a West Ham (0-2) vagy a Crystal Palace (1-2) ellen azért biztosan jól jöttek volna a góljai.

Lukaku, bocsáss meg mindenért, amit rólad mondtunk. Gyere vissza, írj alá egy 7 éves szerződést és legyél csapatkapitány

– hangzott egy kétségbeesettnek tűnő United-drukker kívánsága.

Ha nem is minden MU-szurkoló gondolja így, az biztos, hogy Conte eddig a legjobbat hozta ki a csatárból, és azt sosem könnyű megélni, mikor a saját csapatod ennyire nem találja az utat az ellenfél kapujáig.

Kiemelt kép: Giuseppe Cottini/NurPhoto via Getty Images

Olvasói sztorik