Még leírni is furcsa, de tíz fordulót követően nem a Barcelona, vagy a Real Madrid vezeti a spanyol bajnokságot, de még csak nem is az Atlético Madrid. Hanem a Granada CF – persze rögtön meg is kell jegyezni, hogy egy mérkőzéssel többet játszott a csapat a Barca-Real duónál.
Akik figyelemmel követik a spanyol focit, azoknak nem cseng ismeretlenül a név:
Amilyen mélyrepülést bemutattak, nem sokan fogadtak volna arra, hogy hamarosan majd újra az élvonalban látjuk őket. Ám a Granada nem csak azonnal visszajutott a Primera Divisiónba egy másodosztályú ezüstéremmel, hanem lendületben is maradt, mellette pedig még remek focit is produkál.
Az első tíz fordulóban
- hatszor nyert a Granada, amely már most több, mint a 2016-17-es, kieséssel járó szezonban összesen sikerült a La Ligában,
- 2-0-ra verte az FC Barcelonát,
- és története során először listavezetőként áll a bajnokságban tíz meccs után.
Kommentelők és szakértők is előszeretettel nevezik ezért az andalúz csapatot a spanyol Leicesternek, a City a 2015-16-os angol élvonalbeli bajnokságot nyerte meg meglepetésre.
Granada, are you Spanish Leicester City?😮 pic.twitter.com/2CLGD7p2EQ
— Football Geeks (@geeks_football) October 27, 2019
Amikor egy angol szól a kínai tulajdonosnak, hogy több spanyol kéne
Az idei meglepetéscsapat feltámadása furcsa módon éppen a kieséssel kezdődött. 2017 áprilisában a klub kinevezte az idényben a negyedik vezetőedzőjét, Tony Adamst. Az Arsenal legendás hátvédje nem tudott csodát tenni, sőt pontot sem szerezni: mind a hét bajnokiját elveszítette a Granadával. Kirúgását követően viszont odaállt a kínai tulajdonos, Lizsang Zsiang elé és közölte vele: több spanyolra van szüksége egy spanyol klubnak.
Zsiang megfogadta a tanácsot, mindjárt ki is nevezte a Villarreal és a Monaco korábbi sportigazgatóját, Antonio Cordont, mellé pedig érkezett Fran Sanchez technikai vezetőnek. Spanyolokat és azon belül is lehetőség szerint andalúz gyökerekkel rendelkező futballistákat szerződtettek a Granadához.
Hat külföldi játékost adott el a klub, ráadásul az így megszerzett ötmillió euróból alig költött Zisang, a százezer euróért igazolt Germán Sánchezen kívül egy futballista érkezett csak pénzért. Ez volt az alapja mindennek, a Granada vezetősége ugyanis úgy döntött, nem sztárokra fogja alapozni a jövőt, hanem keményen dolgozó labdarúgókat gyűjtött össze.
Az eredmények pedig jöttek, a remeklésnek köszönhetően a szurkolók még a mindössze 38 éves Zsiangnak is megbocsátottak. A kínai üzletember a HOPE Csoport nevű üzleti társaság tagjaként vált a Granada tulajdonosává és mivel rögtön első évében tökutolsóként esett ki az andalúz csapat a spanyol ligából, a szurkolók aggódni kezdtek. Csakhogy azóta a tulajdonos többször is arról beszélt, hogy első focicsapata igenis szívügye.
A Granada az első fociklub, amibe befektettem. Érzelmi és stratégiai szempontból is nagyon fontos nekem a Granada. Az első szezon rosszul alakult, mert semmit sem tudtam erről a sportágról. Kiestünk, de én nem adtam fel. Nagyra becsülöm, amit ez a tapasztalat tanított nekem. A továbbiakban is szép csöndben tesszük a dolgunkat
– közölte Zsiang 2019 nyarán.
Ennek a csöndes odaadással végzett munkának a kulcsa pedig az edző Diego Martínez volt.
A kaméleon
Miután négy edzőt is elfogyasztott a Granada, állandóságra volt szükség, de aligha egy pályája elején járó, 37 éves trénerre számított bárki is, hogy rendbe tegye a dolgokat. Ennek ellenére mégis a Sevilla utánpótlásában és az Osasunával középszerű eredményeket elérő Martínezre esett a vezetők választása.
Martínez neve azért merült föl eleve, mert a felesége granadai, így valamicske kötődése is volt, emellett pedig a tulajdonos úgy vélte, egy erős közösség kiépítése jó alap lehet hosszú távon. A mexikói származású spanyol edzőnek pedig pont ez az erős oldala. A tréningek közé közös sütögetéseket, kirándulásokat és rengeteg csapatépítő programot szervezett. Emellett nagyon meggyőző vezető. A klubházban a mai napig áll egy tábla, rajta hat kulcsszóval:
- összetartás,
- egység,
- intelligencia,
- érettség,
- bátorság,
- elszántság.
„Ha az élet citromot ad, limonádét csinálok belőle, ha narancsot, akkor narancslevet. A csapatom olyan, mint a kaméleon, mindig tud alkalmazkodni” – mondja az edző.
Martíneznél a csapat mindennél és mindenkinél előrébb való. Kőkemény védekezés és alázatos munka az edző filozófiájának alapja és amely a másodosztály után a La Ligában is eredményre vezetett. Pedig sokan kétkedtek Martínez csapatában, mivel a játékoskeret fele még soha nem szerepelt az élvonalban.
Diego Martíneznél az alázat a kulcsszó. Kemény munkával érte el, hogy vezetőedző legyen és ugyanezt várja a játékosaitól. Ezzel az alázattal együtt járt a bajtársiasság is, amely ráragadt a játékosokra. Nincsenek kivételek, senki sem különleges, mindannyian egy célért küzdenek. A játékosok el sem fogadják, ha egyéni dicséretet kapnak az interjúkban, mindenki a közös teljesítményről és az edző hatásáról beszél. Soha nem láttam még ilyen egységet
– idéz a BBC egy Granadában élő újságírót, Heath Chesterst.
Van abban valami egészen megkapó, hogy a végtelenül szerény Diego Martínez azt mondja, nem nézi a tabellát, sőt még mindig a kiesés elkerüléséről beszél. De a csapat hátvédje, Germán Sánchez el is árulta, miért:
„Nem nézzük a számokat. Sajnálom, ha csalódást okoz ez, de ennek köszönhetjük, ahová most jutottunk. Talán nincsenek euró millióink, de van lelkesedésünk, munkamorálunk és ambíciónk. Tudjuk honnan jöttünk. A legfontosabb, hogy minél tovább nyújtsuk a jó formát, mint egy rágót.”
Szép dolog, hogy Martínez és játékosai nem a tabellával vannak elfoglalva, de üzleti szempontból nagyon is fontos, hol végez az együttes. Már csak azért is, mert az edző szerint nyáron nem sikerült elég bőségesre az erősítés. Egy jó szereplés megkönnyíti a tárgyalásokat, egy nemzetközi szereplést érő hatodik-hetedik pozíció pedig nem csak európai túrát érne,
Hétközi forduló következik a La Ligában, a címvédő Barcelona hazai pályán fogadja a Valladolidot, amellyel visszaveheti az első helyet a Granadától. Ennek ellenére érdemes lesz nyomon követni, mire megy a végtelenül szerényen dolgozó kis klub sztárok és magas fizetésű focisták nélkül. Vagy más szavakkal, Spanyolországnak tényleg lehet egy saját Leicester Cityje?
Kiemelt kép: Maria Jose Segovia/NurPhoto via Getty Images
