A mai világban már minden eszközünk megvan arra, hogy tökéletesen felkészüljünk az ellenfelekből
– magyarázta az újságíróknak Szerhij Rebrov a CSZKA Moszkva elleni, idegenben játszott Európa Liga-meccset megelőzően. A találkozót utólag visszanézve leginkább az feltűnő: a Fradi talán túlságosan is jól ismerte az orosz sztárcsapatot, amelynek erősségeitől annyira látványosan tartott, hogy még egy félidőnyi előnyt is adott ellenfelének.
Kezdőcsapatok
A CSZKA szűk egy évvel ezelőtt még az akkori BL-címvédő Real Madrid otthonában aratott fölényes győzelmet (3-0), és bár azóta a klub feltűnően visszaesett, ez a kezdőcsapaton alig vehető észre: a Bernabéuban szereplő játékosok közül kilencen (!) a Ferencváros ellen is pályára léptek. A szűk moszkvai rotációt az is kiválóan mutatja, hogy bár a csapat két meccsből két gyufával indított az Európa-ligában – mindezt úgy, hogy a csoportban a CSZKA rendelkezik a legmagasabb értékűre taksált játékoskerettel –, a Ludogorec (1-5) és az Espanyol (0-2) elleni vesztes meccsek kezdőcsapataiból mindössze egyetlen játékos, a védő Zvonimir Sarlija nem kapott lehetőséget a Fradi ellen.
A korábbi BATE-edző Viktor Gancsarenko a megszokott 3-5-2-es hadrendben küldte pályára csapatát a VEB Arénában. A kapuban Igor Akinfejev képviselte a rutint, rajta kívül nem is akadt 30 év feletti játékos a moszkvaiak kezdőcsapatában. A védelemben a pofátlanul fiatal és megkapóan tehetséges Vadim Karpov (17) mellett a szintén nem túl idős Igor Gyivejev (20) játszott, őket pedig a két légiós egyike, az izlandi Hördur Magnússon (26) egészítette ki védelmi hármassá. A jobboldali szárnyvédő posztján a honosított brazil, Mário Fernandes játszott, míg a túloldalon annak a Konsztantin Kucsajevnek szavazott bizalmat az edző, aki sokkal inkább számít támadó középpályásnak, mint szélső védőnek.
A pálya tengelyében Nikola Vlasicra kellett leginkább figyelnie a Fradi védőinek – a horvát középpályás egy éve a VEB Arénában győztes gólt szerzett a Real Madrid ellen –, az ő feladata volt ugyanis, hogy helyzetbe hozza az előző évad orosz gólkirályát, a még mindig csak 21 esztendős Fjodor Csalovot. A moszkvaiak legnagyobb hiányzója az irányító Alan Dzagojev volt, őt az izlandi Arnór Sigurdsson pótolta a tizenhatos előterében.
A Ferencvárosból a Ludogorec elleni hazai meccshez (0-3) képest Isael, Frimpong és Heister is kimaradtak, Rebrov ráadásul formációt is váltott:
Bekerült a középpályára az Espanyol ellen már kezdő Ignatenko, a balhátvéd a bosnyák Eldar Civic lett, míg a védelem közepén Miha Blazic párjának Botka Endrét választotta Rebrov. A Fradiban így az idei kupamenetelés során második alkalommal volt legalább négy magyar (Dibusz, Botka, Sigér, Lovrencsics) is a kezdőcsapat tagja.
Szenvedett a Fradi a letámadás alatt
Rebrov már a mérkőzést megelőzően is azt hangoztatta, hogy a legkomolyabb kihívás elé vélhetően az oroszok letámadása állítja majd a Fradit. Már az első percekben nagyon egyértelműen kirajzolódott, milyen meccskép várható, a CSZKA ugyanis lényegében ráborította a pályát a nyomás alatt meglehetősen gyengén passzoló ferencvárosi védőkre és középpályásokra:
Gancsarenko csapata hat emberrel jön át a Fradi tizenhatosa elé zavarni, a labdáson nyomás, a passzsávok zárva, jól láthatóan Dibusznak is be kell lépnie a játékba, hogy segítsen a társaknak, mert különben a Ferencváros komoly bajba kerül.
Ugyanez kicsit másképp:
Ezúttal is nyomás alatt a labdás védő (Blazic), aki előtt minden rövid passz zárva, így nincs más lehetősége, mint felemelni a labdát.
A Ferencváros az első 18-20 percben lényegében nem járt a moszkvai térfélen, olyan nyomást kellett elviselnie Rebrov csapatának:
Az első 20 perc hazai erődemonstrációját jól mutatja az ellenfél védő harmadában kiosztott passzok száma és a sikeresség aránya:
- a CSZKA 34/46-os mutatóval állt,
- a Fradi 3/3-mat villantott.
Ebből a helyzetből például Tokmac ziccerig robogott:
Mivel Gancsarenko mindkét szárnyvédőjét nagyon magasra feltolta, a Fradi pedig elképesztően mélyen visszahúzódott, labdaszerzések után gyors indításokkal lehetett támadni a széleken megnyíló területeket. Ezt elvileg képes lehetett volna ellensúlyozni a CSZKA háromvédős szisztémája, de mivel a támadásszövéseknél rendre az egyik középső védő is belépett az akcióba, többször is kettő a kettő ellen maradtak hátul a hazaiak.
Ezzel együtt az első félidő nagy része nyomasztó moszkvai fölényt hozott, amit az is mutat, hogy az oroszok középpályása, Nikola Vlasic több jó passzt tudott felmutatni az ellenfél kapuja előtt, mint ahányszor a Fradi egyáltalán eljutott a CSZKA tizenhatosának előterébe:
Az is nagyon feltűnő volt, hogy a Fradi szélső védői nem mertek belépni a támadásépítésekbe: Lovrencsics például az első félidőben egyszer sem ért labdába a moszkvai térfélen. A Ferencváros játéka így féloldalassá és kiszámíthatóvá vált, ami remekül látszik az alábbi passztérképen is:
A moszkvaiak letámadásának intenzitását remekül visszaadja az ún. PPDA-mutató, amely azt mutatja meg, két védekező közbelépés (szerelési kísérlet, labdaszerzés, párharc) között átlagosan hány passzt engedélyeztek a Fradi játékosainak:
A 30. percben mért 5,6-os adat kirívóan magasnak számít: az öt topliga egyikében sem tud ilyen mutatót átlagolni egyetlen csapat sem (tegyük hozzá, a moszkvaiaknak sem sikerült fenntartaniuk az intenzitást az egész meccsen). A moszkvaiak ligaátlaga egyébként 7,03, ami természetesen a Premjer Liga legjobb mutatója.
Mi történt a félidőben?
A második félidő ehhez képest jelentős változást hozott – a Ferencváros elkezdett aktívabban futballozni. Ennek két jele volt:
- egyrészt a szélső hátvédek magasabbra tolódtak, több labdát kaptak;
- másrészt ívelgetés helyett a ferencvárosi játékosok egyre többször tartották meg hosszabb ideig a labdát.
Két adat, ami bizonyítja mindezt:
A Ferencváros passzpontossága a második félidőre ugrásszerűen javult. Közvetlenül a szünet utáni első tizenöt percben egészen kimagasló, 93 százalékos értéket mutatott, olyat, amelyet a CSZKA egyszer sem volt képes megugrani a meccsen. Átlagban is hatalmas volt az eltérés: az első 45 perc 75 százalékos hatékonyságára sikerült rádobni egy 89 százalékos mutatót a fordulás után.
A másik a hosszú labdák százalékos aránya. Az első félidőben a Fradi még nagyjából 10-15 százalékban vagdosta előre a megszerzett labdákat, ez a második félidőben fokozatosan csökkent, és lettek egyre kulturáltabbak a csapat a labdakihozatali sémái.
Kár lenne tagadni, hogy ebben játszott némi szerepet a CSZKA letámadásának kifulladása is, de az oroszok PPDA-mutatója közel sem esett be annyira, mint amilyen mértékben feljavultak a Fradi statisztikái. Jó közelítéssel sokkal inkább az történt, hogy a szakmai stáb a félidőben kivideózta és megmutatta a játékosoknak a letámadás hibapontjait, és bátrabb passzjátékra, több kockázatvállalásra kérte a játékosokat. Tökéletesen bejött.
Az első félidőben a lövések aránya 14-2 volt a hazaiak javára, az ezek minőségét mérő xG-csatát pedig – Tokmac ziccere dacára – 1,39-0,39-re nyerték. A végeredmény ebben a két mutatóban aztán 20-12, illetve 1,92-1,86 lett, azaz a Fradi a leglényegesebb tekintetben, a helyzetek minőségét nézve ikszre mentette a meccset.
Varga gólja ebből a szempontból szerencsés körülmény – a Fradi összességében jobb azért biztosan nem volt ellenfelénél –, de semmiképp sem érdemtelen. Rebrov csapata tudatos meccstervvel, menet közben jó érzékkel változtatva, Isael becserélést követően a kezdeményezést is átvéve fordította a maga javára a meccs folyását.
Ráadásul mivel eközben az Espanyol is nyerni tudott Bulgáriában, a továbbjutás kérdése egyelőre teljesen nyitott: a csoportot vezető spanyolok mögött három ponton belül ott a Ferencváros, amelynek ráadásul két hazai meccse van még hátra a sorozatban.
(A statisztikai adatok forrása a StatsZone és a WyScout.)
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
