Nemzetközi foci
Manchester City's Argentinian striker Sergio Aguero (L) reacts to a missed chance as Tottenham Hotspur's Belgian defender Toby Alderweireld looks on during the UEFA Champions League quarter final second leg football match between Manchester City and Tottenham Hotspur at the Etihad Stadium in Manchester, north west England on April 17, 2019. (Photo by Ben STANSALL / AFP)

City-Spurs: szerencséje annak van, aki tesz érte

Pep Guardiolát ismét utolérte a negyeddöntős átok: három év alatt egyszer sem tudott BL-négybe menni a Cityvel. Pochettino és a Spurs méltó ellenfél volt a mágnestáblán, a végén viszont a szerencse és a VAR döntött. De vajon milyen volt szakmai szemmel a meccs, amiért laikus nézők tízezrei őrültek meg a TV előtt? Miért a Tottenham jutott tovább? Mutatjuk.

A második félidőben mindent megpróbáltunk, elképesztő mennyiségű helyzetet alakítottunk ki egy nagyon jó ellenféllel szemben. Meglőttük azokat a gólokat is, amikre szükségünk volt. A végén viszont nem állt mellénk a szerencse

– magyarázta a Tottenham ellen 4-3-ra megnyert, idegenben szerzett gólokkal összesítésben mégis elbukott BL-negyeddöntős párharc lefújása után nem sokkal Pep Guardiola, a Manchester City katalán edzője.

A külső, laikus szemlélők számára is lüktető, élvezetes, pulzáló, végig feszült és izgalmas visszavágó több szempontból is történelmi összecsapásra sikeredett:

  • sosem fordult még elő korábban, hogy tizenegy percnyi játékidő alatt négy(!) gól is essen egy BL-meccsen;
  • arra pláne nem volt még példa a sorozatban, hogy a huszonkettedik percben öt gól álljon az eredményjelző táblán;
  • az is először történt meg, hogy az első félidő alatt kétszer is változzon a vezető csapat kiléte egy Bajnokok Ligája-találkozón.

A meccs végén ráadásul kétszer is főszerep jutott a játékvezetők videós asszisztenciájának (VAR): előbb a Spurs – mint később kiderült, továbbjutást érő – gólját kellett utólag ellenőrizni, majd a 93. percben a már mennybe ment Sterlingtől és a Citytől vette el utólag az örömöt a technika. Vagyis a meccsben minden, de tényleg minden benne volt abból, ami miatt a futballt imádni és gyűlölni (azaz hozzá valahogyan érzelmileg viszonyulni) lehet.

Na, de miért alakult így?

Pep Guardiola a párharc első felvonásán – sokak kritikáját kivívva – szinte az egész meccsen a kispadon hagyta Kevin De Bruynét és Leroy Sanét, miközben az idei szezon egyik legjobb City-játékosa, Bernardo Silva sérülés miatt hiányzott. Az óvatos játék végül kicsit peches vereségbe (0-1) torkollott, ami viszont már előrevetítette azt, hogy a visszavágón a katalán edzőnek kockáztatnia kell.

Ennek megfelelően a Cityben Agüero, De Bruyne, Sterling, Bernardo és David Silva is kezdett, miközben a középpályán védekező feladatokkal egyedül a nagy meccseken megégni hajlamos Ilkay Gündogant bízta meg Guardiola.

A Spursnél Harry Kane és Harry Winks sérülése teremtett új helyzetet: előbbit a brazil Lucas Moura pótolta (azaz a Tottenham klasszikus csatár nélkül vágott neki a meccsnek), utóbbi helyett pedig az a Victor Wanyama került a kezdőcsapatba, aki november óta összesen egyszer játszott végig 90 percet.

A City a széleken, a Spurs középen dominált

Pochettino terve az volt, hogy egy 4-4-2-es felállással, középpályás gyémánt formációt alkalmazva szállja meg a pálya közepét, és az így megszerzett labdákkal indítja gyors, egy az egyben nagyon erős támadóit (Szon, Moura).

Ugyanez a meccskép a City szempontjából is beszédes, remekül kirajzolódik ugyanis Guardiola 4-1-4-1-es formációja:

Mivel a Spurs sikerrel szállta meg a pálya közepét, Guardiola gyorsan kapcsolt, és a vonalak mellé terelte a City támadásépítéseinek fókuszát. A manchesteri védők legtöbbször már első szándékból a felfutó szélső védőket keresték a felpasszokkal, miközben a két támadó szélső, Sterling és Bernardo is szinte a vonalak mellé ragasztva helyezkedett – így próbálta Guardiola széthúzni a Spurs védekező blokkját, helyet csinálva a vonalak között.

Ezt a tervet támogatta a nagyszerű formában játszó Kevin De Bruyne mozgása is: a belga középpályás többnyire szintén a pálya széle felé húzódott, hogy ezzel kimozgassa a Spurs szerkezetéből az ő oldalán játszó Dele Allit (akinek nem feltétlenül erőssége a védekezés, ráadásul törött karral vállalta a játékot a meccsen). Ezt bizonyítja De Bruyne passztérképe is, amely megmutatja, a pálya mely részén kapott labdákat a meccsen:

A City olyan erősen használta a széleket a meccsen, hogy az a csapat leggyakoribb passzkapcsolataiban is erősen megjelent (keretezve jelöltük a szerepük szerint a vonal mellett játszó játékosokat):

Guardiola terve olyannyira bejött, hogy a City néhány perc alatt döntő fölényre tett szert a pálya szélén. Mendy és Sterling, illetve Walker és Bernardo (De Bruynével kiegészülve) tétre-helyre-befutóra ment be a Spurs védelme mögé a vonalak mellett, annál is inkább, mivel Pochettino két szélső bekkje, Rose és Trippier sem éppen a védekező erényeiről híres – pláne érdemi támogatás nélkül.

A fenti képen jól látszik: azzal, hogy a City gyorsan a szélek felé terelte a játékot, a Spurs védekező formációja szétesett, eltolódott, a csapatrészek között pedig megnőtt a távolság. A középpálya és a védelem közötti résbe Silva, De Bruyne és Agüero is könnyedén mozgott vissza, miközben a pálya egyik oldalának túltöltésével akkora üres területek nyíltak meg a másikon, hogy az ellenoldali szélsőnek piknikezni is lett volna ideje, mielőtt átveszi a labdát és gólt lő:

Ezzel együtt nagyon látványos volt, hogy a City a szélek teljes ledózerolásával kinyitja magát a Spurs kontrái előtt a pálya közepén. A fenti képen is látszik: egy esetleges labdavesztés után a Spurs négy a négy ellen vihetné az ellentámadást (amit meg is tett, két gólt lőve hasonló szituációkból).

Guardiola ráadásul azt a luxust is megengedte magának, hogy a labdaszerzésre, szerelésre, alapvetően a védekezésre kevésbé alkalmas, inkább a szabad labdák felszedésében jeleskedő Gündogant játszatta a védelem előtt, az ütközni is képes Fernandinho helyett. A német ezt konkrétan nulla darab szabálytalansággal hálálta meg a meccsen (miközben egyetlen sikeres szerelése volt):

2-2 után a City még feljebb tekerte a tempót: kifejezetten magasan letámadták a Tottenham védőit, amit Pochettino azzal próbált ellensúlyozni, hogy átállt 4-2-3-1-re védekezésben, és kihúzta a balszélre Szont, ezzel elejét véve De Bruyne kimozgásainak.

„Az kockáztat igazán, aki nem kockáztat”

Guardiola kedvelt mondása volt a barcelonai időkben, hogy igazán az a csapat kockáztat, amelyik nem kockáztat, és ezzel kiismerhetővé válik. A meccs legnagyobb értékét az adta, hogy ezzel most egyik edzőt sem lehetett megvádolni:

mind Guardiola, mind Pochettino folyamatos kiigazításokkal reagált az ellenfél húzásaira,

igazi élmény volt a konstans rohangálás közben jegyzetelni az edzői döntéseket is.

Az első igazi stratégiai döntést Pochettinónak kellett meghoznia, amikor a 38. percben megsérült első számú védekező középpályása, Moussa Sissoko. Az argentin edző előtt több lehetőség is állt: válthatott volna három védőre (Davinson Sanchez beküldésével), felküldhette volna labdaszerzőnek az ezen a poszton párszor már bevetett Rose-t (ehhez Ben Daviest kellett volna becserélni), ám ő mégis egyetlen bevethető csatárát (Fernando Llorrente) küldte a pályára.

Kockáztatott, mert tudta, hogy két gól ezen a meccsen nem lesz neki elég a továbbjutáshoz.

Ezzel a Spurs felállása 4-4-2-re változott labda nélkül. A szélekre könnyebb volt kiérniük innentől, ám kényszerűségből Dele Alli ment vissza középre Wanyama mellé, ez pedig továbbra is szabad utat biztosított De Bruynének a vonalak között:

Guardiola a szünetben azt találta a ki Spurs 4-4-2-es felállása ellen, hogy átvált a labdakihozataloknál három védőre, hogy Moura, illetve Llorrente két oldalán Walker/Laporte hozhassa fel a labdát a középpályán.

A City innentől dominálta a meccset, és nagyon sokáig úgy tűnt, hogy Pochettinónak már nem lesz válasza az újabb csavarra. A negyedik hazai gól ráadásul ismét abból született, hogy Dele Alli rosszul olvasta a játékot, nyitva hagyta maga mögött a területet, amibe mintaszerűen mozgott be a teljes meccsen lubickoló De Bruyne (de három City-játékos is a vonalak között helyezkedett):

A taktikai meccset orrhosszal Pep nyerte, de a VAR ellen már nem volt válasza

Ami ezt követően történt a meccsen, az már inkább a játékvezetői tanfolyamok szempontjából érdekes, de ezzel együtt hasznos lehet, ha a nagyközönség is érti, melyik ítélet miért születik meg a pályán (vagy a videószobában). Nézzük a két meccsdöntő esetet:

  1. Llorrente gólja

Én támogatom a VAR-t, de talán van olyan szög, ahonnan Llorrente gólja kezezésnek látszik

– kesergett a lefújás után Guardiola. Pedig nincs igaza: teljesen mindegy, hogy a baszk támadó könyökéhez hozzáért-e a labda (tíz lassítás után is félve mondom ki, hogy szerintem hozzáért, bár a hálóba már Laporte kézfejéről jutott a labda), hiszen a futball jelenleg hatályos szabályai szerint

lehet kézzel szabályos gólt szerezni.A kulcsszó ugyanis a szándékosság, márpedig Llorrente aligha vádolható azzal, hogy a helyzetben szándékosan használta volna a karjait.

Egyrészt nagyon közelről érkezik a labda (Kompany csúsztat bele előtte), másrészt nem mozog a kéz a labda felé, harmadrészt mindkét kar teljesen le van szorítva. Tankönyvi eset, szabályos gól, ilyen esetekben szinte öröm a VAR használata. Ami végképp csavar egyet az eseten az az, hogy csak idén július 1-ig szabályos, adható meg Llorrente gólja, mert az akkortól érvénybelépő új szabály szerint kézzel szerzett gól már lehet majd érvényes semmilyen körülmények között – ha mozgott a labda irányába, ha nem.

  1. Sterling meg nem adott gólja

Ennél egy fokkal bonyolultabb a City – végül visszavont – gólja, ami a továbbjutást jelentette volna Guardioláéknak a hajrában. A döntő felvétel ez itt:

Eriksen csapattársának szánt visszapassza ugyan borzalmas, de jó eséllyel csak azért köt ki éppen Agüero előtt, mert beleér Bernardo Silva. Innentől két körülmény fontos: egyrészt Agüero egyértelműen lesen van, másrészt a les aktiválódik is, mert Bernardo tesz egy mozdulatot a labda felé, azaz kísérletet tesz a megjátszására. Nyilvánvalóan nem Agüerónak akar passzolni, de a labdába érése nem vétlen, hanem szándékos, ezzel pedig a lesen lévő játékos már nem ellenféltől kapja az indítást. Papíron jó döntés, bár az azért némileg vitatható, hogy Cakir még csak vissza sem nézte az esetet, megelégedett a fülére kapott instrukciókkal.

Ezt a párharcot egy hete vesztette el Guardiola

Guardiola és a City összességében mindent megtett a meccsen: az edző remekül meccselt, a játékosok támadásban remekeltek, Sterling, Agüero és De Bruyne világklasszis-üzemmódban pörgött, de Laporte egyéni hibáit egyszerűen nem bírta el a rendszer. Bár adja magát a következtetés, hogy Guardiolára húzzuk a vizes lepedőt az újabb kiesés után – a katalán edző három év alatt egyszer sem volt képes bejutni az elődöntőbe a City-vel, miközben minden egyes korábbi csapatával minden egyes szezonban teljesítette ezt a célkitűzést –, mégis gonosz dolog lenne kizárólag a végeredményből elemezni a mögöttünk hagyott meccset. Ha el is ment valahol ez a párharc a kispadon, az inkább a londoni odavágó, amelyen Guardiola magához képest szokatlanul sótlan és pragmatikus csapatot küldött ki a pályára.

A Spurs ezzel szemben csak dicséretet érdemel: Pochettino legjobb játékosa nélkül, meccs közbeni variációk egész sorával teremtette meg magának az esélyt arra, hogy ki tudja ütni a nyeregből a City-t, és bár igaz, hogy végül a szerencse is mellé állt, a Tottenham továbbjutása semmiképp nem érdemtelen.

Bajnokok Ligája, negyeddöntő, 2. mérkőzés

Manchester City – Tottenham Hotspur 4-3 (3-2)
Gólszerző:
Sterling (4., 21.,), B. Silva (11.), Agüero (59.) illetve Szon (7., 10.), Llorrente (73.)
Összesítésben 4-4 után idegenben lőtt több góllal továbbjutott a Tottenham Hotspur

FC Porto – Liverpool 1-4 (0-1)
Gólszerző:
Militao (69.) illetve Mané (26.), Szalah (65.), Firmino (77.), Van Dijk (84.)
Továbbjutott 6-1-s összesítéssel a Liverpool

(Nyitókép: Ben STANSALL / AFP)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.