Csütörtök este van, 9 óra előtt néhány perccel. Véget ért Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás és Holman Dávid csapata, a lengyel bajnoki címvédő Lech Poznan vendégjátéka Székesfehérváron. A magyar trió együttese1-0-ra nyert, vagyis kettős győzelemmel búcsúztatta el a Videotont, és továbbjutott az Európa Liga selejtezőjéből a csoportkörbe.
Az edzői nyilatkozatok egy ilyen papírforma-eredmény után nem tartogatnak sok érdekességet, úgyhogy irány az úgynevezett vegyes zóna, ahol az újságírók találkozhatnak a játékosokkal. Naná, hogy jó lenne egy közös kép a három magyarról, a kiszemelt interjúalany pedig Lovrencsics és Kádár, hiszen lengyelországi légiósainkat még telefonon sem könnyű elérni mostanság.
Némi várakozás után felbukkan Lovrencsics és készségesen válaszol a kérdésekre, majd félrevonul, hiszen a családtagok és a barátok is eljöttek, hogy legalább néhány perc erejéig személyesen találkozhassanak vele a feszített ritmusú szezon közepette.
Mi is várunk, de mi Kádárra, aki végigjátszotta a találkozót. Várunk, várunk… Lehetünk nagyjából öten-hatan, de a kollégák többsége hamar feladja, hiszen már fél 10 van, indulni kell haza. Hárman maradunk, és tovább várunk. Közben a Videoton-játékosok közül már majdnem mindenki hazament, Lovrencsics és Holman továbbra is beszélgetnek az ismerősökkel, közös fotók készülnek, de Kádár még sehol.
Már 10 óra is elmúlt, és a Lech több tagja, illetve a vezetőedző is csak most kerül elő az öltözőből, úgyhogy reménykedünk: talán mindjárt jön honfitársunk is. De egyre több lengyel száll fel a csapatbuszra, hiszen azonnal mennek a repülőtérre, irány haza, hiszen vasárnap már bajnoki meccset játszanak, és nagyon kellenek a pontok, mert meglehetősen gyatrán rajtoltak az új idényben.
Várunk, még mindig csak várunk. Hárman vagyunk, de kitartunk. Lovrencsics és Holman megölelik szeretteiket, elbúcsúznak tőlük, felszállnak a buszra. Az ajtók záródnak, a következő megálló: Ferihegy, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér.
A Lech Poznan busza kigördül a székesfehérvári stadion elől, de Kádár Tamás sehol… Búcsút mondhatunk a közös fotónak. De hova tűnt Kádár Tamás? Ez egyre rejtélyesebb, de közel a megoldás, hiszen rajtunk kívül már nem maradt más a környéken, csak Kádár Tamás családtagjai. És ekkor érkezik az információ: a magyar válogatott védőt jelölték ki a kötelező doppingvizsgálatra, de egyelőre nem tud elegendő mintát produkálni!
Akkor bizony tényleg nincs mit tenni, várunk… Ha már fél 11-ig várunk, akkor nem adhatjuk fel. Ki kell annak jönnie!
És kijött – az elégséges mennyiségű minta is Kádárból, majd Kádár is az öltözőből –, de ekkor már este 11 óra volt, és jött az újabb fordulat: honfitársunk közölte, hogy nem nyilatkozik.
Persze, ez viccnek nagyon jó, de ő nem viccnek szánta. Ezt abból is lehetett sejteni, hogy nem mosolygott, amikor mondta, és utána sem nevette el magát. Pedig néhány hete még szívesen adott interjút, de aztán számos negatív hangvételű, kritikus cikkjelent meg róla a lengyel sajtóban, amit több magyar oldal – köztük a Rangadó.hu is – átvett, ezt nehezményezi, ezért nem nyilatkozik a lengyel és a magyar médiának sem.
Ha a történet itt véget érne, akkor ez a cikk meg sem született volna, viszont Kádár Tamás van annyira intelligens, hogy nem hagy faképnél három újságírót, akik több mint két órán keresztül csak rá vártak. A kitartásunk tehát elnyerte méltó jutalmát, íme:
– Volt már ilyen kalandban része doppingvizsgálat során?
– Egyszer, tizenhét éves koromban. A Zalaegerszeggel az Európa Ligában játszottunk, és az orosz Rubin Kazany otthonában engem jelöltek ki doppingtesztre. Akkor nem kellett sokat várnom, most két óráig eltartott, mire tudtam pisilni – kezdte Kádár Tamás.
– Megviselte?
– Egyáltalán nem, nincs semmi probléma. A csapat már elutazott Budapestre, mi autóval megyünk utánuk. Remélem, megvárnak! Ha nem, akkor legfeljebb Pesten maradok!
– Milyennek látta a Videoton elleni párharcot? Az első mérkőzést a kispadról, a másodikat pedig a pályán belülről…
– Úgy érzem, megérdemelten jutottunk tovább. El kell ismerni, hogy a Videotonnak nagyon jó játékoskerete van, és úgy gondolom, a visszavágón jobban is játszottak, mint az első meccsen. Voltak helyzeteik, de nem lőtték be azokat. Szerencsére mi az első találkozón szereztünk három gólt, ez megkönnyítette a továbbjutásunkat, de a visszavágó sem volt könnyű.
– Árulja el, miért kezdték ilyen gyengén a lengyel bajnokságot?
– Az edzőt kellene megkérdezni, hogy mi a véleménye erről, talán akkor többet tudnánk róla… Nem akarok belemenni azokba a dolgokba, amelyeknek köszönhető, hogy ilyen gyengén rajtoltunk. Benne van az is, hogy több fronton kell helytállnunk, és nem feltétlenül játszatott minden játékost. Az is lehet az oka, hogy fáradt volt a csapat, de ezt a kérdést tényleg az edzőnek kellene inkább feltenni.
– A szezon elején rendszeresen kezdő volt, majd jöttek azok a bizonyos kritikus újságcikkek, akkoriban kikerült, de például a mostani meccset is végigjátszotta…
– Nem mondanám, hogy kikerültem, mert a mostani szezon kezdete óta igazándiból csak két mérkőzést hagytam ki. Az egyik volt az FC Basel elleni Bajnokok Ligája-selejtező visszavágója, illetve az Európa Liga-selejtezőben a Videoton elleni első találkozó. Volt még egy bajnoki, amikor csereként álltam be a hatvanadik percben. Úgyhogy szinte állandóan ott voltam a csapatban. És igen, voltak azok a bizonyos negatív cikkek, de nem szeretnék belemenni, hogy miért volt mindez… Inkább megtartom magamnak.
– Az a baj, hogy mi idehaza nem látjuk a lengyel bajnoki meccsek többségét, csak azok a cikkek jutnak el hozzánk…
– Megnyugtatok mindenkit, hogy a fehérváriak elleni párharc első felvonásán is kezdtem volna, de közös megegyezés alapján nem játszottam. Ennek is megvannak az okai, persze, nem azért, ami a médiában történt, de ebbe tényleg nem szeretnék belemenni, mert ez személyes. Az edző szerencsére megértette, úgyhogy pihentem, ami – úgy gondolom – jót tett. Ami a médiában megjelent, az is fel van fújva. A svájciak elleni BL-selejtező első meccsén kikaptunk három-egyre, és ilyenkor az újságírók beleszállnak egy-két játékosba. Most én voltam az egyik, de ha megnézzük a gólokat, akkor nem kell feltétlenül azt mondani, hogy mindhárom az enyém volt. Én önkritikus vagyok, és úgy gondolom, hogy egy gólban talán benne voltam, de ott is ki tudtak volna segíteni a srácok. A média dolga, hogy mit ír, én elfogadom, és csinálom tovább a saját dolgomat. A magyar újságírók átvették, ami Lengyelországban megjelent, lehet, ennek is köszönhető, hogy nem nyilatkozom senkinek. Úgy érzem, nem éri meg nyilatkozni senkinek Magyarországon és Lengyelországban sem. Inkább megtartom magamnak a véleményemet, mert nem gondolom, hogy jót tenne, ha kinyitnám a számat, és elmondanám az én verziómat.
– Vidámabb téma: ott vannak az Európa Liga csoportkörében! Milyen ellenfelekre vágyik?
– Egyelőre nem gondolkodtam ezen, most örülök, hogy vége ennek a pisilős doppingmizériának, és mehetek vissza Poznanba. Nyilván szeretnénk jól teljesíteni, ha már a bajnokságban eddig nem szerepeltünk jól, és a Bajnokok Ligája sem jött össze. Szerencsére az Európa Liga főtáblájára fel tudtunk kerülni, megpróbálunk helytállni, mert megérdemelten vagyunk ott. Ha nagy csapatokat kapunk, tesztelhetjük magunkat, hogy hol tartunk. Bízom egy jó sorsolásban.
– Vasárnap még vár egy bajnoki meccs a csapatra, aztán irány újra haza…
– Igen, a mérkőzés után Krakkóban alszunk, és hétfőn reggel utazunk Magyarországra.
– Jövő pénteken, egy hét múlva pedig a románok elleni Európa-bajnoki selejtező…
– Mindenki tudja, milyen fontos a Románia elleni meccs a játékosok és a magyar nép számára egyaránt, úgyhogy természetesen mi is azt akarjuk, hogy a három pontot itthon tartsuk, és megmutassuk, hogy jobb csapat vagyunk, mint a román.
Ezt követően Kádár Tamás interjút adott a szintén türelmesen várakozó NSO TV kétfős stábjának, majd autóval útra kelt Ferihegy felé, ahogy csatlakozott a Lech Poznan együtteséhez…
