Nemzetközi foci

Egy magyar csapat is vitte volna Dzsudzsák Balázst

Vörösbaranyi József menedzser szerint elsősorban a futballista a felelős a saját pályafutásáért.

Kapcsolódó cikkek

Borzasztóan nehéz külföldre eladni a magyar futballistákat, mert itthon egoisták, külföldön viszont nincs önbizalmuk. Vörösbaranyi József játékosügynök Dzsudzsák Balázs klubváltásaiért vállalja a felelősséget, de azt is jelzi, hogy a döntést minden esetben a futballista hozza meg. A Magyar Nemzet Online interjúja.

– Sikernek tartja Dzsudzsák Balázs törökországi szerződését?
– Kielégíti Balázs szakmai és anyagi igényeit. Ha innen közelítünk, akkor a Bursasporba szerződése siker – kezdte Vörösbaranyi József.

– Miért éppen a Bursaspor lett a befutó?
– Amikor meghívtak minket Bursába, úgy voltam vele, hogy tisztelettudóan viselkedünk, aztán hazamegyünk, és átbeszéljük a dolgokat. Ráadásul még két ismertebb, köztük egy a Bajnokok Ligájában szereplő klub válaszát is vártuk. Kint beszéltünk az elnökkel, megnéztük az edzőközpontot, a stadiont, a várost. Ahogy haladtunk előre, Balázsnak egyre rokonszenvesebb lett a Bursaspor. Bármilyen furcsa, neki is kell a megerősítés: tanácsot kértek tőle, hogy kit igazoljanak. Ez fontos számára, ő akar vezéregyéniség lenni.

– Csalódott volt Balázs, mert nem tudott a Herthához igazolni?
– Nagyon. Szinte az egész nyár erről szólt, Dárdai Pállal folyamatosan egyeztetett, német partnereim is többször tárgyaltak a Hertha sportigazgatójával, Michael Preetzcel. Balázs nagyon reménykedett, hogy mehet a Herthába. Sajnos nem jött össze.

Nem a magyarok pénzéhségén múlik

– Nem csak Dzsudzsák tartozik a Stars and Friends menedzserirodához, így nyilván van rálátása: mennyire nehéz eladni magyar játékosokat külföldre?
– A labdarúgásunk fejlődése a számszerűsíthető eredményeken túl leginkább a nívós európai bajnokságokban szereplő légiósaink számán keresztül mérhető. Csak akkor van esély jelentős előrelépésre, főképp válogatott szinten, ha minél több magyar labdarúgó edződik a hazainál jóval színvonalasabb bajnokságban. Sajnos hazánkra nem igaz a mondás, amely szerint kétfajta labdarúgó van, az egyik már játszott Nyugat-Európában – vagy most is ott játszik –, a másik pedig hamarosan fog. Nézzünk egy gyors statisztikát! A Premier League-ben egy magyar játékos, Bogdán Ádám szerepel, az angol másodosztályban, a Championshipben egy magyar sincs. Menjünk tovább: Spanyolországban egy kapusunk van, Megyeri Balázs, a másodosztályban nincs magyar játékos, Portugáliában nincs magyar futballista, a francia első- és másodosztályban sincs. Olaszországban, a Serie A-ban nincs magyar, a másodosztályban két fiatal küzd azért, hogy egyáltalán játsszon, Németországban két magyar szerepel az első osztályban, Stieber Zoltán és Szalai Ádám, a másodosztályban három játékos, Kalmár Zsolt és Simon Krisztián és Korcsmár Zsolt, Hollandiában kettő, Belgiumban egy.

– Miért nincsenek többen? A magyar labdarúgás általános megítélése vagy a futballisták rossz önértékelése, esetleges pénzéhsége miatt?
– Mindig előjön a pénzéhség. Az emberek nagy többségében az a kép él, hogy például Dzsudzsák Balázs milyen sokat keres.

– Nem feltétlenül Dzsudzsákra gondoltam.
– Szóval, nem a magyar játékosok pénzéhségén múlik, inkább azokon a csapatokon, amelyek vinnék őket, de nem tudnak értük annyit fizetni, amennyit a magyar klubok szeretnének kapni. Így sok esetben lejárt szerződésű, ingyen megszerezhető futballistákat igazolnak a „drága” magyarok helyett. Emellett tudomásul kell venni, hogy Magyarországon is van két-három topklub, amely európai szinten fizeti a jó játékosokat, akik így nem akarnak mindenáron külföldre menni.

Az emberi tulajdonságok is fontosak

– Dzsudzsákot le tudta volna igazolni valamelyik magyar klub?
– Nem. Az átigazolási díjat sem tudta volna kifizetni. Viszont az egyik magyar klub jó fizetést tudott volna adni.

– Melyik?
– Csak tapogatózó megbeszélések voltak, nem hatalmaztak fel rá, hogy kiadjam őket.

– A négymillió lakosú Horvátország miért tud Real Madrid-szintű játékosokat nevelni? Mateo Kovacsicsért most fizettek 35 millió eurót.
– Vannak szerb és horvát barátaim, például a Győr korábbi sportigazgatója, Szasa Sztevanovics, akivel rengeteget beszélgettünk erről. Sokszor kértem, hogy mondja el, miben tudnak többet a szerbek vagy a horvátok. Ha valaki, hát Szasa tudhatja a választ, de ő is csak széttárja a karját. Több a továbbértékesíthető, piacképes játékosuk, egyebek között ezért nyereséges a klubok játékospolitikája. Az elmúlt pár évben a horvát élvonalból huszonöt futballista igazolt topligás csapathoz.

– Mi kell ahhoz, hogy a játékos eladható legyen?
– Gyorsaság, intelligencia, jó mentalitás, gólerősség.

– Emberi kvalitások?
– Nagyon fontosak.

Külföldön kishitűek lesznek

– Mekkora a menedzser felelőssége egy-egy karrier alakulásában?
– Nagy. Amíg a pályán a futballistáké és az edzőké a főszerep, addig a játékosügynökök a háttérből diszkréten irányítják a show-t. Én például felelős vagyok Balázs pályafutásáért. Utólag tudom, hogy mikor kellett volna bizonyos dolgokról beszélgetnem vele, de az elmúlt tizenhárom év alatt nekem is meg kellett tanulnom a szakmát. Most már tudom, hogyan kell valakit sztárrá nevelni. Hogyan kell úgy terelgetni a játékost, hogy megértsen alapvető dolgokat, aztán az egyik futballista megérti, a másik nem. Balázsban óriási a bizonyítási vágy. A tehetségének, az egyéniségének és az akaratának köszönhetően eddigi pályafutása során minden csapatban megállta a helyét. Megvan benne az a plusz, ami a játéktudása mellett a többiek fölé helyezi őt, és Európa-szerte elismert labdarúgó vált belőle. Az ismertsége és elismertsége révén már nemcsak labdarúgóként, hanem márkanévként is tekinthetünk rá, természetesen nem CR7 dimenzióban. A Stars and Friends játékosügynökség menedzsmentje a sportkarrierje mellett gőzerővel dolgozik a személyesimázs-építésén. Például a Rexona új termékének magyarországi bevezetési kampányában a márka reklámarcaként főszerepet kapott.

– Sokat beszélget a játékosaival?
– A munkám hatvan százalékban a játékosokkal folytatott beszélgetésekből áll. A legfőbb gond a fiúk mentális állapota, az önbizalomhiány. Itthon gyakran mondják rájuk, hogy elszállnak maguktól, ám amint kikerülnek külföldre, éppen az ellenkezője bizonyosodik. Kishitűek lesznek. Kellenek az önbizalmat növelő beszélgetések. Én mindig a klienseim érdekében dolgozom. A játékosoknak köszönhetem a saját sikereimet, és ezért felelősséget érzek irántuk. Vannak ügynökök, akik a klubok érdekeit nézik, de nálam a futballista az első. A játékosaim képviselete során személyes menedzsmentpartnere is vagyok a labdarúgóknak. Kemény tárgyalópartnerként a játékossal kéz a kézben dolgozunk, mert közös az érdekünk – a játékos fejlődjön, az értéke pedig emelkedjen.

– Sokat győzködi a játékosokat klubváltás előtt?
– Sokan úgy vélik, hogy a menedzserek döntenek. Egy-egy helyzetből nyilván megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni, de hangsúlyozom, nem mi döntünk. Rengeteg példám van, a Vasasban játszó Novák Csanád például két klubhoz is mehetett volna a nyáron. Először a szerintem kevésbé előnyös megoldást választotta, de három nap után jelezte, hogy meggondolná magát, és legyen inkább az a klub, amelyiket én javasoltam. Azóta szépen ível felfelé a karrierje. Persze, mi is tévedhetünk.

– A magyarok külföldi igazolására is tud ilyen példát mondani?
– A közhiedelemmel ellentétben az esetek nagy többségében nincs választási lehetősége a futballistának. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány labdarúgóm volt nehéz döntési helyzetben. Balázs kivétel, ő többször is dönthetett a karrierje során.

Vannak közös titkaik Dzsudzsákkal

– Nem bánta meg, hogy könyvelőből játékosügynök lett?
– Dehogy! Azt csinálom, amit szeretek. Többször megköszönték a játékosaim, hogy segítettem nekik, és egyengettem a pályafutásukat. Van köztük jó néhány, akinek tizennyolc éves kora óta igazgatom a sorsát, ilyen például Kabát Péter, Priskin Tamás, Lipták Zoltán és persze Dzsudzsák Balázs.

– Melyik átigazolásra a legbüszkébb?
– Nehéz lenne egyet kiemelni. Álságosnak tűnhet, de ugyanolyan büszke vagyok arra, hogy egy játékosnak segítettem elindítani a pályáját az NB II-ben vagy az NB I-ben, mint hogy Dzsudzsák Balázsnak segítettem eljutni a PSV Eindhovenhez.

– Dzsudzsák átigazolása a PSV-be volt a legnagyobb siker?
– Igen, mert tudatosan készítettük elő, hogy Hollandiába igazoljon, mert ott tudott kiteljesedni.

– Van, amit megbánt Balázs esetében?
– Gondolom, azt várja, hogy hamut szórjak a fejemre, és kifejtsem, hogy nem az Anzsi Mahacskala felé kellett volna menni Eindhovenből. Balázs akkor így döntött. Amíg ő nem bánja meg, és azt érzi, hogy minden igazolása jól sült el, addig nincs okom arra, hogy keseregjek. Természetesen vannak titkaink arról, hogy miért éppen az Anzsit választotta, de ez örökre köztünk marad. Elég nyilvánvaló volt, hogy az akkori klubváltást a pénz határozta meg, az oroszok olyan hatalmas összeget ajánlottak, amit nem lehetett visszautasítani. Érdekességként mondom, hogy az idén nyáron is volt egy ilyen bombasztikus ajánlata, de most nem fogadta el.

– A fél ország értetlenkedik, ugyanis rengeteg klubot hallott Balázs iránt érdeklődni, ehhez képest a török Bursasporban kötött ki. Komolyan szóba került a Liverpool, a Lazio és a Fiorentina?
– Nem mi, hanem a nemzetközi sajtó pörgette ezeket a klubokat. Nagy butaság lett volna részemről, ha bedobok tíz sztárklubot, majd elviszem Balázst a Bursasporhoz. Ezekkel a klubokkal hírbe hozták őt, de zajlottak tapogatózó és mélyebb tárgyalások néhánnyal, és olyan csapatok is voltak a pakliban, amelyekről nem szerzett tudomást a sajtó. Balázs körül elképesztő hisztéria alakult ki, amit nem lehetett leállítani.

Minden döntés közös

– A sorsdöntőnek hitt románok elleni Európa-bajnoki selejtező közelsége befolyásolta a döntést?
– Balázsnak nagyon fontos a válogatott. El sem hiszik az emberek, hogy mennyire feszült volt emiatt. Engedélyt kért, hadd játsszon a Dinamo Moszkva második csapatában, hogy felkészülhessen a románok elleni meccsre. Ez a selejtező olyan fontos a számára, hogy gyorsan döntött, pedig több lehetőség közül választhatott: megvárja, amíg lejár a szerződése, esetleg előszerződést ír alá, de azt éreztem, hogy nem akar tovább várni, és egyre nagyobb benne a feszültség.

– Lesz még lehetősége igazi nagy csapatban futballozni?
– Nehéz megmondani. Balázsnak olyan érzése van most, mintha ismét Eindhovenben lenne. Az edzőközpont nagyon hasonlít az ottanira, és gyönyörű lesz az új stadion. A város persze nem olyan metropolis, mint mondjuk Moszkva, de minden azt sugallja, hogy megkapja a bizalmat, és sztárként kezelik. A török futballban feloldották a külföldieket korlátozó szabályt, óriási pénzt fizetnek a tévéközvetítésekért, döbbenetes, hogy milyen fanatikusan beszélnek a játékról a nap huszonnégy órájában. Tele van sztárokkal a Süper Lig: Samuel Eto’o, Wesley Sneijder, Robin van Persie… Ha kimagaslóan fog teljesíteni, akkor látom a váltás lehetőségét. Többen lekicsinylően tekintettek a Balázs nevéhez kötődő transzferdíjra, ezért érdemes megemlíteni, hogy az átigazolási ár és a piaci érték közötti különbséget számos tényező meghatározza. Sokszor megtörtént már, hogy klubok megszereztek sokat érő játékost ingyen is. Például Paul Pogbát a Juventus ingyen igazolta, akit azóta alig tud megtartani, az ára pedig az egekbe szökött. Vagy ott van a világbajnok Sami Khedira, akit 18 millió euróra taksáltak, de ingyen igazolt. Érdekes még a sokra értékelt védekező középpályás, Cambiasso esete is, akiért profi karrierje során sohasem fizettek.

– Ha tíz éve azt mondja Balázsnak, hogy kétezer-tizenötben a Bursasporban folytatja…
– Akkor lehet, hogy nem ír alá hozzám szerződést. Bár akkor még a PSV Eindhovent sem láttuk előre. Amikor először leültünk, nyilván nem erre gondoltunk, de megint hangsúlyozom, minden döntést közösen hoztunk azzal, hogy a végső szót ő mondta ki, és ha elégedett az eddigi pályafutásával, akkor én is elégedett lehetek.

– Ki lesz a következő Dzsudzsák?
– Sok tehetséges gyerek van Magyarországon, akikhez hasonlókat lehet látni Hollandiában, Németországban vagy Angliában is, de nálunk valahol mindenki elakad. Nehéz megmondani, hogy kiből lesz az új Dzsudzsák. Leginkább az emberi tényezőkön múlik. Az edzők felelőssége, hogy mit tanul meg a játékos, és nyilván nekem is van felelősségem egy futballistakarrier alakulásában, de azt nem én alapozom meg, csak hozzásegíthetem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.