Nemzetközi foci

Dárdai továbbra is segít a válogatottnak

Az édesapa szerint a Hertha erős emberei döntöttek, a fiának már nemigen volt mozgástere.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Idősebb Dárdai Pál már mintegy két hete tisztában volt azzal, hogy fia nem folytathatja munkáját a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztján. Erről a témáról is beszélt a baranyai labdarúgás emblematikus alakja a Napi Gazdaság oldalán.

– Hogyan élte meg a Hertha döntését?
– Már két héttel korábban sejtettem, ha úgy tetszik tudtam ezt, hiszen a fiam elmondta, hogy a Hertha részéről, nem is annyira Michael Preetz szakmai igazgató, hanem Werner Gegenbauer elnök a tudomására hozta, hogy nagyon komoly most a helyzet a klubnál, fel kell építeni az új csapatot, ez pedig teljes embert kíván. Ráadásul félti is Palit, hogy akár az egészsége is rámehet erre a kettősségre, úgyhogy ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel próbált úgymond hatni rá. Fel voltam tehát készülve rá, hogy ez hamarosan bekövetkezik – mesélte id. Dárdai Pál.

Emlékezhetünk, hogy eleinte az édesapa is óvta a fiát a párhuzamos munkától, de most elismerte: hamar látható volt, hogy remekül megoldja, hiszen a Herthát benntartotta az első osztályban, a magyar válogatott pedig irányításával sorra aratta a győzelmeket.

– Tétmérkőzésen veretlen maradt, éppen ezért nagyon bíztam benne, hogy a soron következő két selejtezőn, Románia és Észak-Írország ellen még megengedik, hogy kapitány is maradhasson. Nyáron még a román meccsről beszélgettünk Palival, nagyon készült erre a sorsdöntő találkozóra. Sajnos végül így alakult, de az élet megy tovább. Azt még elképzelhetőnek tartom, hogy kintről is megpróbálja majd valamennyire segíteni az új kapitány munkáját. Bernd Storck annak idején pályaedző volt a berlini csapatnál, amikor ő még játékosként szolgálta a klubot, meglehetősen jó kapcsolatban vannak. Egy szó mint száz: nagyon sajnálom a történteket, de azért bízom benne, hogy a csapat negyvennégy év után így is kijut az Európa-bajnokságra.

– A fia ki szokta kérni az ön véleményét az efféle sorsfordító döntések meghozatala előtt?
– Természetesen, napi kapcsolatban vagyok a fiammal, ha netán erre telefonon éppen nincs lehetőségünk, akkor az internet segítségével beszélünk, de az ilyen horderejű döntések előtt mindig felhív. Most is ez történt, de ezúttal nem nagyon volt már min rágódni, tépelődni, hezitálni, hiszen a Hertha erős emberei ezt már eldöntötték, mozgástere Palinak nemigen volt. Mondom, azt nem igazán értem, hogy ezt az említett két meccset miért nem engedélyezték neki. De hát ez van, ezt kell szeretni…

– Az új kapitány, Bernd Storck tudja majd folytatni az ifjabb Dárdai által elkezdett munkát?
– Az tény, hogy amikor Bernd Storck pályaedzőként a Herthánál dolgozott, a Bundesligában mindig a dobogó közelében volt. A kilencvenes évek végéről, a kétezres évek elejéről beszélünk, amikor a fiam is ott játszott, összesen hat évig dolgoztak együtt. Láttam néhány edzését, és nyugodtan mondhatom, hogy keménykezű edző, akinek komoly céljai, elképzelései vannak. Legutóbb ugye a magyar fiatalok edzője volt, és hát azért egy felnőtt válogatottat irányítani természetesen egészen más. Mindazonáltal arra számítok, hogy ha máshogyan nem is, telefonon mindenképpen konzultálnak majd Palival. A magyar válogatottban vannak már igazi sztárnak számító játékosok – gondoljunk csak Dzsudzsákra vagy éppen Gerára –, és velük meg kell majd találni a közös nevezőt. Palinak ez sikerült, erre ékes bizonyítékul szolgálnak az elért eredmények. Roppant fontos lesz egy kiváló tolmács, aki nem csak lefordítja a kapitány által németül elmondottakat, hanem „futballnyelven” teszi ezt meg. Ha a játékos nem érti meg igazából, hogy mit is akar tőle az edző, akkor baj van. Talán a szintén a válogatott mellett dolgozó, és évekig német nyelvterületen futballozó Szabics Imre sokat segíthet ebben. Én tehát továbbra is nagyon bizakodó vagyok a továbbjutást illetően, hiszen ez az ország, a szurkolók nagyon megérdemelnének már egy futballsikert, amihez régóta nem álltunk már ilyen közel.

Olvasói sztorik