Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Immár harmadszor ült le a Kaposvári Rákóczi FC kispadjára Prukner László. A somogyiakat annak idején az élvonalba vezető szakember ezúttal szakmai igazgatóként próbál rendet tenni a másodosztályban bukdácsoló együttesnél.
Nem ritka a futball világában, hogy egy edzőt többször is felkérnek egy-egy klubnál szakvezetőnek. A hazai mezőnyben is előfordult már néhányszor, hogy egy korábbi vezetőedző többször felbukkant ugyanazon a kispadon.
A mostani mezőnyben ilyen edzőnek számít többek között Csank János. A harmadosztályú Vác FC szakvezetője a kilencvenes évek első és második felében kétszer is volt már a csapat vezetőedzője – előbbi időszakban például bajnokságot is nyert –, mielőtt 2013-ban újra elvállalta volna a posztot. Dajka László többször visszatért a Békéscsabához az elmúlt években, de a BKV Előrénél is eltöltött több időszakot. Glázer Róbert Veszprémben négyszer is a csapat élére került, Róth Antal pedig anyaegyesületét, a Pécset irányította három érán keresztül.
A korábbi években is jócskán előfordult, hogy egy-egy edző többször is visszatért karrierje egy korábbi helyszínére. Kovács Ferenc például a Videotonnal bajnoki ezüstéremig jutott az 1972 és 1977 közötti időszaka alkalmával, majd 1983-ban ismét a klub edzője lett. Két bronzérem lett a mérleg, valamint 1985-ben UEFA Kupa-döntőbe vezette a csapatot, ezzel máig ő az egyetlen magyar, aki játékosként (KEK – 1964) és edzőként is szerepelt európai kupadöntőben. Harmadik alkalommal 1987-ben lett vezetőedző Székesfehérváron, de az az idény már nem ért a korábbi sikerévek nyomába.
Mészöly Kálmán 1980-ban edzőként ünnepelhetett bronzérmet játékoskorának sikercsapatával, a Vasassal. Trénerként ez volt az első időszaka a klub élén, majd később többször is visszatért még a klubhoz. A Vasasnál viszonylag sűrűn előfordult, hogy egy-egy korábbi szakvezető több alkalommal is bizalmat kapott, többek között a klublegenda Illovszky Rudolf is, aki hét időszakot töltött el a csapat élén, ezalatt négyszer bajnokságot egyszer pedig kupát nyert.
Szintén sikeres éveket töltött el edzőként a Tatabánya kispadjára többször is visszatérő Lakat Károly. 1957-től vezette az együttest első alkalommal, majd 1970-től 1974-ig ismét ő lett a csapat vezetőedzője – ekkor már kétszeres magyar bajnoknak mondhatta magát a Fradival, illetve az olimpiai válogatottal 1964-ben, majd 1968-ban is aranyérmes lett. A 70-től 74-ig tartó időszaka alatt MNK-döntőbe vezette a Bányászt, illetve kétszer megnyerte (1973, 1974) a Közép-európai Kupát. A nyolcvanas években is visszatért a csapathoz, majd 65 évesen ott fejezte be edzői pályafutását.
Külföldön sem felejtik a magyarokat
Külföldi példát is találunk bőven, ott van például a Hajduk Split élére immár negyedszer kinevezett Stanko Poklepovic. Ám olyan példából is van bőven, amikor a korábbi magyar szakvezetőt csábították vissza a csapat élére. A második világháború előtt az Újpestet erősítő, majd később Olaszországban légióskodó Fekete Árpád például edzőként Mexikóban ért el komoly sikereket. A CD Guadalajara edzőjeként kétszer nyert bajnokságot, a Deportivo Oróval pedig egyszer. Előbbi együttest két alkalommal irányította, míg egy másik klub, az Atlas de Guadalajara élére háromszor is kinevezték.
A magyar-román Jenei Imrére klublegendaként tekintenek a bukaresti Steauánál. Játékosévei után több időszakot is eltöltött a csapatnál vezetőedzőként is, amellyel háromszor nyert bajnokságot, kétszer Román Kupát, egyszer pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK) is elhódította.
Az elmúlt század első felében két kontinensen is komoly sikereket jegyzett Plattkó Ferenc. Kapusként a többi között spanyol bajnoki címet és magyar bajnoki elsőséget is ünnepelhetett, míg edzőként 1937-ben román bajnokságot nyert a Venus Bucurestivel. Legnagyobb sikereit a chilei Colo Colo élén érte el: 1939-ben, 1941-ben, 1947-ben és 1953-ban is bajnok lett a csapattal. Összesen háromszor tért vissza a klub élére, minden alkalommal bezsebelve egy-egy újabb bajnoki címet; de közben sem maradtak el a sikerek: 1945-ben például Chile élén Copa América bronzérmet ünnepelhetett.
