Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A lengyel élvonal 23. fordulójában a Lech Poznan hazai pályán 2-0-ra győzött a Jagiellonia ellen, pénteken. A házigazdák három magyar játékosa közül csak Lovrencsics Gergő volt kezdő, de 18. percben összefejelt az ellenfél egyik játékosával, átmenetileg elvesztette az eszméletét, és hordágyon kellett levinni a pályáról. Ekkor már magánál volt, a hordágyról kiintett az őt éltető szurkolóknak, de a játékot nem folytathatta. A lengyel sportlapok szombaton már arról cikkeztek, hogy a válogatott játékosnak szerencséje volt, mert kiderült, hogy komoly következmények nélkül megúszta az esetet.
A Rangadó.hu érdeklődésére Lovrencsics hétfőn megerősítette, hogy nem volt agyrázkódása, de az még kérdéses, hogy pályára léphet-e a következő fordulóban.
– Délelőtt kerestem telefonon, de a menyasszonya mondta, hogy edzésen van. Ezek szerint tényleg nem komoly a fejsérülése?
– Igen, úgy tűnik, de hétfő este találkozom a neurológusunkkal, tehát ma lesz végleges döntés arról, hogy kedden el tudom-e kezdeni a rendes edzést a csapattal, vagy még várnom kell a varratszedésig – adott helyzetjelentést az állapotáról Lovrencsics Gergő.
– Mire emlékszik a történtekből?
– Mindenre emlékszem, mert a vizsgálatok, a tomográfia kimutatta, hogy nem történt agyrázkódás, illetve nincs törés a koponyán. Emlékszem a szituációra: egy mögé kerülés után a balhátvédünk beadta a labdát, úgy éreztem, hogy meg tudom előzni a védőmet és be tudom fejelni, de sajnos nem sikerült. Összefejeltünk, utána ő tudta folytatni a játékot, neki nem lett baja, nekem viszont keletkezett egy háromcentis felszakadás a fejemen, amit össze kellett varrni, ezáltal nem is tudtam folytatni. Pedig szerettem volna folytatni, de amikor megpróbáltam felülni, akkor nem volt erő a lábaimban és a kezeimben, ezért egyszerűen nem tudtam volna felkelni. Amikor az orvosok mondták, hogy nem folytathatom, már nem tudtam mit tenni, hiába szerettem volna visszamenni. Rohammentővel bevittek a kórházba, ahol megcsinálták a tomográfiát és a röntgent, utána pedig mondták, hogy össze kell varrni. A neurológus még vár rám, de nem találtak semmi komoly dolgot. Azt mondták, ha szépen gyógyul a seb, akkor elvileg szerda-csütörtök magasságában ki tudják venni a varratokat.
– Nem is voltak agyrázkódásra utaló tünetek, hányás, szédülés?
– Ma a bemelegítést a csapattal csináltam, de utána egyéni edzést végeztem, a többiektől külön. Amint a pulzusom és a vérnyomásom feljebb ment egy kicsit, lüktetni kezdett a seb, akkor éreztem fájdalmat, ezt jeleztem is az orvosnak. Jobb is, hogy még nem csináltam teljes edzést, teljes intenzitással. Hányás nem volt, tehát ilyen tüneteket nem produkáltam, ami mindenkit megnyugtatott. Ezért is nyugodtunk meg egy kicsit, hogy nem akkora a baj, mint amekkorára gondoltunk, meg amekkorának látszott, mert én azt hittem, hogy nagyobb.
– Kádár Tamás és Holman Dávid érkezése felpezsdítette az életüket?
– Igen, hiszen két honfitársat kaptam a csapatba, és próbálok nekik segíteni, amiben tudok, hiszen én már két és fél éve itt vagyok, és tapasztaltam, hogy milyen a lengyel bajnokság, milyenek a körülmények és milyen az élet a klubon belül. Két nagyon jó futballistát kaptam magam mellé, akik nagyon jól dolgoznak. Annyit még nem játszottak, amennyit szerettek volna, de biztosan meg fogják kapni a lehetőséget, és élni is fognak vele, de később csatlakoztak a felkészülésbe.
