Nemzetközi foci

Holman Dávid két gólt lőtt

Egyelőre nem a pályán volt eredményes a Lech Poznan fiatal légiósa, hanem a virtuális világban.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Újabb interjút adott a lengyel Lech Poznan fiatal játékosa, Holman Dávid, akit ezúttal a gwizdek24.se.pl szólaltatott meg. A beszélgetés során szóba került a vallásossága, a betegsége, az ideális posztja, a horgászat, a vadászat, és a magyar válogatottban Lengyelország ellen lőtt két – virtuális – gólja is…

– Miért a Lech Poznant választotta?
– Ez egy olyan klub, ahol végre megtehetem a következő lépést a karrieremben. Nem volt könnyű döntés. Ez az első külföldi klubom, nincs velem a családom és a barátnőm, de azt hiszem, jól választottam. Ilyen az élet egy profi focista számára, és kész vagyok rá – kezdte Holman Dávid.

– Mit vár a következő hónapoktól?
– A legfontosabb, hogy segíteni tudjam a csapatot. Természetesen szeretnék az első csapatban játszani, de ennek eléréséhez még sok munka vár rám. Több erőre van szükségem, és fittnek kell maradnom, de bizakodó vagyok.

– A török edzőtáborban több pozícióban is játszott, a pálya melyik részén tudja a legjobb teljesítményt nyújtani?
– Támadó középpályásként szeretek játszani, de jól megy a támadás a jobb oldalon, és gyakran a bal szélen is megfordulok. Az edző dönti el, hol leszek a leghasznosabb, és alkalmazkodom. Fontos, hogy mindig száz százalékot nyújtsak.

– Egy súlyos betegség áll ön mögött, sokáig nem focizhatott…
– Igen, majdnem fél évig küzdöttem a tüdőtágulattal. Elvesztettem négy hónapot, és ráment az erőállapotom. Szerencsére már túl vagyok rajta, és a hangsúly már csak a kemény munkán van.

– Mit csinál, ha nem futballozik?
– A legfontosabb számomra a család, és mivel hívő vagyok, templomba járok. Isten fontos helyet foglal el az életemben. Egyébként csak a foci létezik számomra. Mióta az eszemet tudom, mindig fociztam, amint lehetőség volt rá, és még mindig szeretem csinálni.

– Lovrencsics Gergő azt mondta, más hobbija is van…
– Így van. Akárcsak ő, én is szeretek horgászni, de azért nála aktívabban, mert ő csak ül, és várja, hogy megszólaljon a kapást jelző hangjelzés… Vadászni is szeretek, különösen a kora reggeli órákban. Az erdei napfelkelte, a figyelés és a várakozás sok örömet ad.

– Játszottak valaha együtt Lovrencsics Gergővel odahaza?
– Igen, Playstationnel. Amikor utoljára játszottunk, a magyar válogatottal három-nullra legyőztük Lengyelországot, és én két gólt szereztem. Most már csak meg kell ismételnem ugyanezt a Lech színeiben is!

Olvasói sztorik