Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Véget ért a hét szűk hét Vanczák Vilmos számára. A 78-szoros válogatott védő ennyi kihagyás után, múlt hétvégén ismét pályára léphetett az FC Sion csapatában a svájci élvonalban, az FC Zürich elleni vesztes bajnokin. A Dárdai-féle őszről lemaradt hátvéd a DigiSport televízió reggeli műsorában beszélt a közelmúltról és a terveiről.
– Ismét teljesen egészséges?
– Igen, szerencsére most már magam mögött tudhatom a sérülésemet, szóval ki lehet jelenteni, hogy felépültem – kezdte Vanczák Vilmos.
– A Zürich elleni mérkőzésen hogy ment a játék, mennyire érződött a kihagyás?
– Az első félidőben mindenképpen. Sajnos majdnem két hónapot kihagytam, ezért nem is vártam bombaformát, érződött a kihagyás a játékomon.
– Mostanában nem megy jól a Sionnak. Mondhatjuk, hogy kapitánya hiányát megérezte a csapat?
– Remélem, ezt így ki lehet mondani, de ez majd a jövőben fog kiderülni. Sajnos most hétvégén eltiltás miatt játszhattam, úgyhogy ebben a félévben már csak egy mérkőzés van hátra számomra. Most az a legfontosabb, hogy a kihagyás után egy nagyon jó felkészülést csináljak januárban. Tavasszal már szeretnék százszázalékos erőnléti állapotban lenni.
– Mit vár magától és mit vár a csapattól?
– Azt gondolom, reálisan kell nézni a bajnokságot ebben a szezonban. Ha a középmezőnyben végzünk, az már vállalható szerintem. Ebben a szezonban elég sok mérkőzést elrontottunk, ezért nagyra törő terveink nem lehetnek, de a kupában még versenyben vagyunk, úgyhogy az még lehet egy cél.
– Mi lehet az oka, hogy ennyire megragadt a klubnál? Láthatóan jól is érzi magát a Sionnál…
– Én sem gondoltam erre, amikor ideszerződtem, de az idei már a nyolcadik szezonom lesz a csapatnál. A közönség is elfogadott, mondhatom, hogy megszerettek. Ez kölcsönös volt, hiszen én sem kerestem a továbblépés lehetőségét, így mindig sikerült megegyeznünk a folytatásról.
– Kétezer-tizenhatig van szerződése. Biztos, hogy kitölti a hátralévő két évet?
– Igen, én így tervezem, ezt az időt mindenképpen itt szeretném még tölteni, és játszani is szeretnék. Utána, ha ez letelt, Magyarországon szeretnék focizni.
– Mostani csapata a magyar NB I-ben hányadik helyen végezne?
– Azt gondolom, az élmezőnyhöz tartoznánk. Az első háromban szerintem biztosan benne lennénk.
– Miben jobb a svájci bajnokság színvonala a magyarénál?
– Azt gondolom, sokkal kiélezettebbek a mérkőzések, és kevesebb csapat is van. Azt lehet mondani, hogy a színvonal itt emelkedik. Hasonló erősségű csapatok vannak, így majdnem minden fordulóban rangadót kell játszani. Ez azért előre viszi a színvonalat a labdarúgásnál.
– A sérülése miatt a válogatottból is kimaradt. Ha ez nincs, akkor biztosan játszott volna Dárdai Pálnál is? Beszélt vele az elmúlt egy-két hónapban?
– Beszéltem vele, igen, de azt nem tudom, hogy játszhattam volna minden mérkőzésen, vagy sem. Egy-két meccsen biztos tudtam volna játszani, de sajnos ez kimaradt. Nagyon sajnáltam, de nagyon szurkoltam a csapatnak.
– Hogy tetszett a csapat védekezése? Mitől javult? Mert az tagadhatatlan, hogy fontos pillanatokban jól teljesített hátul a társaság…
– Azt gondolom, csapatszinten kell nézni a védekezést. Szerintem csapatként oldották ezt meg, ráadásul nagyon jól.
– Nehéz lesz visszakerülni tavasszal a válogatottba?
– Szerintem igen, de nekem most lépésről lépésre kell haladnom, először a Sionba kell visszakerülnöm, és ott kell olyan teljesítményt nyújtanom, hogy utána behívót kapjak a válogatottba.
– Lát egy szemernyi esélyt arra, hogy Dárdai Pál maradjon a kapitány tavasszal is?
– Szemernyi esélyt látok, de ahogy a híreket olvasom, nekem az tűnik inkább valószínűbbnek, hogy másik kapitány lesz. De azért nagyon remélem, hogy Pali maradni fog.
– Utalt már arra, ha egyszer hazatér Svájcból, akkor a magyar első osztályban szeretne focizni. Hol? Újpest, vagy netán Diósgyőr?
– Erre egyértelmű válaszom még nincs, ez a két klub nagyon közel áll a szívemhez. Ha majd odakerülök, ez mindenképpen fajsúlyos lesz számomra.
