Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar válogatott legutóbb 1986-ban vehetett részt a világbajnokságon, de ha nem csak a felnőtt futballt, hanem az utánpótlást is figyelembe vesszük, van egy sokkal közelebbi és szebb emlékünk, mégpedig az öt évvel ezelőtti, egyiptomi U20-as vébé, amelyen a mieink bronzérmet nyertek.
A sikercsapat edzője, a magyar válogatott előző szövetségi kapitánya, Egervári Sándor a csütörtök este kezdődő brazíliai világbajnoksággal kapcsolatban a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy szerinte a legjobb nyolc között dél-amerikai túlsúly lesz, de a négy között már nem.
– Nehéz fogadni vagy találgatni, mert hat-nyolc olyan csapat is megnyerheti a tornát, amelynek a végső sikere nem lenne meglepetés – kezdte Egervári Sándor. – Nem tartom valószínűnek, hogy túl nagy meglepetés érne minket, szerintem az esélyes válogatottak kerülnek a legjobb négy közé, bár mindig van egy csapat, amely váratlanul érkezik az elődöntőbe. A legjobb nyolc között dél-amerikai túlsúly lesz, de a négy között már nem. Az elmúlt világbajnokságok arról szóltak, hogy három európai és egy dél-amerikai jutott az elődöntőbe.
A magyar válogatott előző szövetségi kapitánya is egyetért azzal az általános vélekedéssel, miszerint a latin-amerikai csapatok számára komoly előnyt, a világ más pontjairól érkező válogatottaknak pedig hátrányt jelenthet a térség különböző klímája.
– Lehet, hogy egy csapat megnyeri a mérkőzését Manausban, de a következő meccsen biztosan csekélyebb esélyjel indul. Jártam ott, és bizony embert próbálóak a körülmények, amelyek lemerítik a játékosok akkumulátorait. Komoly szerepe lesz, hogy melyik csapat mikor és hol játssza a mérkőzéseit.
A legkomolyabb hagyományokkal rendelkező európai válogatottak közül Anglia adós a legrégebben egy kiugró sikerrel. Nem véletlenül fogadkoznak, hogy idén Brazíliában megtörik az 1996 óta tartó rossz sorozatukat – a hazai rendezésű Európa-bajnokságon voltak legutóbb elődöntősök.
– Anglia a legjobb négyig nem nagyon jutott el a közelmúltban, de a nyolcig is ritkán. Ennek okait ők maguk is keresték – folytatta Egervári Sándor. – A klubcsapataikat világválogatott játékosok alkotják. Véleményem szerint – és ezzel nem állok egyedül – az a légiósáradat, amely ellepte a bajnokságukat, háttérbe szorította az angol játékosok fejlődését. A legtehetségesebbek sem tudnak olyan nagyívű pályát befutni, amit a fiatalkori versenyeztetésük lehetővé tett volna, emiatt a válogatottjuk hátrányt szenved a világversenyeken. Ezt mi magunk is tapasztaljuk a magyar bajnokságban megjelenő külföldiek kapcsán. Már az öt évvel ezelőtti U20-világbajnokság után felhívtam az illetékesek figyelmét, hogy amennyiben a bronzérmes csapatunk tagjait nem tudjuk folyamatosan versenyeztetni az NB I-ben, akkor nem fogják azt a pályát befutni, amire egyébként képesek lennének, és a legtöbbjük sajnos tényleg erre a sorsa jutott, vagy egyáltalán nem játszanak, vagy csak részfeladatokat kapnak, akár itthon akár külföldön.
A legtöbben Belgiumot jósolják a világbajnokság meglepetéscsapatának, Egervári Sándor szerint azonban csapatként még nem tartanak ott, hogy egy ilyen komoly tornán kiugró eredményt érjenek el.
– Nekem is nagyon jó a véleményem a belgákról, nagyon jó korosztály izmosodott meg és fejlődött náluk. Nagyszerű játékosok alkotják a csapatot, akik valóban meglepetést okozhatnak, de a csapatról kevésbé gondolom így. Legalább annyira esélyesnek tartom a jó eredmény elérésére a horvátokat, mint a belgákat. Kétségtelen, hogy nagyon egységes, eredményes csapatot építettek, de szerintem még nem tartanak ott, hogy a nyolcba vagy a négybe bekerüljenek. A nyugat-európai jóléti államok – a németeket, hollandokat, belgákat sorolom ide – gazdasági fölényük kapcsán, a másodgenerációs, tehát már ott született bevándorlók miatt előnyt élveznek a keleti országokkal szemben – mondta végül Egervári Sándor.
