Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Magyarország tranzitországnak számít az ideérkező külföldi futballisták számára, akiknek nem csupán a kulturális különbségekkel kell megküzdeniük, hanem a sokszor ellenséges, de legalábbis fagyos fogadtatással is.
Egyebek mellett ez derül ki Dóczi Tamás sportszociológus MTI-nek adott elemzéséből, amelyben a külföldön játszó magyar játékosok beilleszkedési nehézségeinek lehetséges okait is boncolgatta.
– A magyar szurkolói csoportok, a B-közép tagjai alapvetően nem igazán elfogadóak a légiósokkal szemben, persze kiemelkedő teljesítménnyel meggyőzhetőek – mondta az MTI-nek a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának adjunktusa. Szerinte a magyar drukkerek számára nagyon fontos, hogy azonosulni tudjanak csapatukkal, amit különösen nehézzé tesz, hogy egyes kluboknál rendszeresen nagy a jövés-menés, sokat változik a játékoskeret, túl sok a külföldi. Márpedig ezekbe a folyamatokba a szurkolóknak semmilyen beleszólása nincs.
– A szurkolónak szüksége van arra, hogy úgy érezze, a klub az övé is, van beleszólása szeretett csapata életébe, ám ezt Magyarországon sok csapatnál már nem érzik így. A sűrűn változó keret, melyben szinte egyetlen, a csapathoz köthető játékos sem futballozik, sokakat távol tart a mérkőzésektől – mondta az oktató, aki szerint még ilyen színvonal mellett is magasabb lehetne a találkozók látogatottsága, ha ez a helyzet megváltozna.
A visszafogottabb színvonal, valamint a drukkerek véleménye és reakciói ugyanakkor nem tartják vissza a külföldi labdarúgókat a magyarországi kalandtól. Dóczi Tamás szerint az afrikai játékosok számára például egyértelműen előrelépés a magyarországi lehetőség. Az otthoninál ugyanis számukra itt lényegesen magasabb az életszínvonal, s mégiscsak Európában játszhatnak, ahonnan könnyebben szerződhetnek egy jobb bajnokságba később. De a délszláv játékosok is sok esetben szívesebben játszanak itt, mint hazájukban.
– Afrikában az akadémiák működése már-már az emberkereskedelem határait súrolja. Óriási a merítési lehetőségük, mivel a gyerekek számára nincs más kitörési irány, s nagyon olcsón lehet őket szerződtetni – mondta a TF adjunktusa azt boncolgatva, hogy miért játszik sok afrikai játékos az NB I-ben.
A légiósok beilleszkedése csapatonként változhat. Szerinte olyan együttesnél, ahol stabilabb a keret, kevesebb a változás, ott egy kialakult közegben kell érvényesülni, ami elsőre nem lehet egyszerű, mégis egyértelmű, hogy melyek az elvárások, mihez kell alkalmazkodni, s ez végső soron segíti a külföldi futballisták helyzetét.
A bajnokságban szereplő nagy számú, átlagos képességű külföldi éppúgy jellemző a magyar futballra, mint az, hogy a külföldön próbálkozó magyar játékosok rendszerint kudarcot vallanak. Az okok itt is szerteágazóak Dóczi Tamás szerint.
– A magyar labdarúgóközeg egy kifejezetten zárt világ, ahol a fiatalok nem készülnek fel a nehézségek, kudarcok kezelésére. A külföldi csapatoknál először a kultúrsokkal szembesülnek a játékosok, a beilleszkedés nehézségeivel – taglalta a magyar futballisták külföldi megpróbáltatásait Dóczi Tamás.
Úgy véli, a példák azt mutatják, hogy lényegesen könnyebben boldogul az, aki tudatosan készül a légiós életre, nyelvet tanul, mert ugyan a kinti klubok is segítik a beilleszkedést, de egyértelmű előny, ha a futball nemzetközi nyelve mellett a játékos másként is tud kommunikálni új közegében.
– Szintén probléma a magyar labdarúgók hiányossága a megküzdési képességek terén. Általában rosszul érinti őket egy-egy sérülés, vagy ha kimaradnak a csapatból, s ekkor gyorsan felmerülhet bennük, hogy inkább visszatérnek Magyarországra, mert itt könnyebben érvényesülnek – mondta a 36 éves sportszociológus, hozzátéve, hogy például a délszláv játékosok nagyon komoly nemzeti öntudattal rendelkeznek, mégsem opció számukra a hazatérés.
Egyértelmű jelenség, hogy a régió más országaiból lényegesen több futballista játszik meghatározó szerepet külföldön, mint Magyarországról. Ennek a többi között az egyik oka, hogy a délszláv válság óriási taszító tényező volt a kilencvenes években, rengeteg sportoló – nem csupán labdarúgó – hagyta el hazáját, és próbált külföldön szerencsét. Az évek során pedig sikerült bizonyítaniuk, így azóta pozitív sztereotípiák élnek velük kapcsolatban, s mind a mai napig kelendőbbek, mint a magyar játékosok. Miután lényegesen többen játszanak külföldön a magyaroknál, így az ő esetükben nem ritka, hogy csapattársaik között honfitársaik is vannak, míg a magyaroknál alig fordul elő ilyen helyzet. Márpedig a honfitárs rengeteget tud segíteni a beilleszkedésben, az új körülmények megismerésében és elfogadásában.
Dóczi Tamás kitért arra is: a worchesteri egyetemen oktató Molnár Győző tanulmánya mutatott rá, hogy a külföldön szereplő sportolóban az idegen közegben felerősödik a nemzeti identitás érzése, de külföldi publikációk arra is rámutatnak, hogy a nagy nemzetközi ligákban játszókkal kapcsolatban az otthoni emberek is úgy érzik, hogy ezek a játékosok az országot képviselik. Éppen ezért fogadták sokan éles kritikával, amikor például Dzsudzsák Balázs a PSV Eindhoventől Mahacskalába szerződött, mert egy nyugati, szem előtt lévő bajnokságból egy eldugottabb helyre tette át a székhelyét, amit sokan visszalépésnek éltek meg.
