Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Egy héttel ezelőtt jelentette be a tavalyi szezonban kieső, de mégis a másodosztályban induló BFC Siófok, hogy a csapat irányítását Goran Kopunovics veszi át. A játékosként a Ferencvárosban és Újpesten is futballozó 48 éves szakember 2006 óta edzősködik, de eddig csak külföldön, Vietnamban, Ruandában és Tanzániában dolgozott. A szerb trénerrel a siófokiak szerdai, Haladás elleni edzőmeccse után készített interjút a Rangadó.hu.
– A játékosoknak meg kell érteniük, hogy a foci már nem sport, hanem kőkemény munka, legalábbis ez az én filozófiám. Az első perctől oda kell figyelniük, és oda kell tenniük magukat. Nincs idő a süket dumára, mert olyan gyors lett ez a játék, hogy egyik pillanatról a másikra már történik valami – mesélt a filozófiájáról Goran Kopunovics.
– Másfél hét múlva kezdődik a bajnokság. Hol tart a csapat jelenleg a felkészülésben?
– Nagyon nagy késésben, két hét mínuszban vagyunk a többi csapathoz képest. Még mindig keresünk játékosokat, tehát még nincs kész a keret, valamint én is új ember vagyok mindenki számára. Nem akarom bonyolítani a játékot, nem akarok okoskodni, hanem profi módon megpróbálok javítani a siófoki klub helyzetén. A tulajdonost és a szurkolókat csak az eredmény érdekli, minket pedig az eredmény minősít. A látott és tapasztalt dolgokból mindig a pozitív részeket próbálom kihozni. Mindegy, hogy nyertünk, vagy kikaptunk, mindig a pozitívumokat nézem.
– Milyen Siófokot láthat idén a közönség?
– A filozófiám része még, hogy elsősorban mindig fizikálisan kell rendben lennünk, mert csak akkor tudja az ember élvezni a játékot, és akkor tudja magas szinten tartani a koncentrációt. Lehet, hogy ettől nem lesz senki Messi vagy Ronaldo, de magasabb színvonalon tudja magát tartani az ember játékban és futásban is, ezért a legfontosabb számomra, hogy fizikálisan rendben legyünk. Abban hiszek, hogy dolgozni kell és türelmesnek kell lenni. Nekem a rend és a fegyelem az első. Sok focikultúrába kóstoltam bele, és nagyon fontosnak tartom, hogy a belső hangulat jó legyen. Bárhol dolgoztam, erre mindig ügyeltem. Ha tiszteljük egymást és jó a hangulat, akkor jóval előrébb visz egy csapatot, mintha veszekednénk és utálnánk egymást.
– Milyen változások várhatóak még a keretben és a csapat körül?
– Szépen alakul a keretünk, Kovács Zoltán sportigazgatóval és a tulajdonossal beszéltük, hogy itt most az idő fog bizonyítani, dönteni, ezért türelmesnek kell lennünk. Egy hónappal ezelőtt például senki sem tudta, hogy egyáltalán mi lesz a siófoki focicsapattal. Most viszont ez történt, ami szinte egy újjászületés, és ilyenkor türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy építsünk valamit magas szintre, hiszen ahhoz időre van szükség. Nem tudom meggyorsítani a dolgokat, nem vagyok Harry Potter, és nem is leszek az.
– Hogyan jött a lehetőség, és miért jött vissza Magyarországra?
– Kínában kezdtem, voltam Vietnámban, Ruandában kétszer, most utoljára pedig Tanzániában edzősködtem. Tanzániában parádésan produkáltam, kupát nyertünk, valamint harmadikok lettünk a bajnokságban, és imádták, ahogy végeztem a dolgomat. Afrika már nem olyan mint húsz-harminc évvel ezelőtt, nagyon gyorsan fejlődik, főleg a fociban. Ennek ellenére abban gondolkodtam, hogy ha lesz valamilyen lehetőség Magyarországon, akkor valahogy be szeretnék kerülni az itteni körforgásba, valamint itt a családommal is együtt lehetek. A siófoki sztori totálisan véletlenül jött. Minden edzőnek megvannak a saját elképzelései. Én másik országokból jöttem, ezért lehet, hogy olyan dolgokat képviselek, amit egy magyar edző nem. Tisztelni és becsülni fogok minden ellenfelet és szakembert. Csak a saját házunk tájával fogok foglalkozni, és ha lesz eredmény, akkor örülni fog mindenki. Ha nem lesz eredmény, akkor tudjuk, mi fog történni, de eddig mindenhol sikeres voltam. A Siófokot nem úgy kezelem, mint egy másodosztályú csapatot, mert játékosként mindig élvonalbeli Siófok ellen játszottam. Ez egy patinás klub, ami nagyon fontos a környéken és a megyében. Ennek szellemében fogunk viselkedni, játszani, és én mindig így fogok nyilatkozni. Hihetetlenül tisztelem a siófoki futballklubot, hiszen számomra ez egy NB I-es csapat.
– Milyen céllal vágnak neki az NB II-nek?
– A cél az, hogy építsünk egy új csapatot és legyünk a középmezőnyben. Ez a cél, de engem mindig vonz az, hogy legyünk ott a csúcson. Legyen egy cél, de arra én mindig teszek valami pluszt, ami húz előre engem és a csapatomat is.
– Játékosként a Ferencvárosban és az Újpestben is szerepelt. Melyik klub áll közelebb a szívéhez?
– Amikor Ciprusról Újpestre kerültem, akkor pontosan ugyanez volt az első kérdés. Azt feleltem, hogy én profi vagyok, ebből élek. Ahova kerülök, azért a csapatért szívből küzdök, és abban a pillanatban, ahogy aláírom a szerződést, az a klub az enyém lesz, és számomra az az első. A legszebb időszakomat a Fradiban éltem meg, soha nem fogom elfelejteni. Az Újpesttől olyan lehetőséget kaptam a sérülésem után, hogy azt sem fogom soha elfelejteni. Szerintem nem sok külföldi mondhatja el magáról, hogy a Ferencvárossal és az Újpesttel, a két legnagyobb magyar klubbal is bajnok lett. Nem tudok különbséget tenni, mindkét klubnál szép éveket töltöttem. Mindkét klubot nagyon tisztelem, és ugyanúgy tisztelem most a Siófokot is, hiszen most itt írtam alá a szerződést, itt keresem a pénzt, és nekem itt kell bizonyítanom.
– Készen állna arra is, hogy akár a Siófokon, akár máshol, de NB I-es csapatot irányítson?
– Persze, én nem félek senkitől és semmitől. A focit nem akarom bonyolítani: játszani, dolgozni és futni kell. Kínában részt vettem egy előadáson és találkoztam egy világhírű edzővel, akitől megkérdeztem, mit gondol, mi a futball titka? Azt a választ kaptam, hogy a fociban nincs titok, itt csak futni kell és pontosan passzolni. Úgy gondolom, hogy az emberek néha túlbonyolítják az egészet, és nem arra fektetnek elég energiát, amire kellene. Beszélnek, rajzolnak a táblán vonalakat ide-oda, de amikor jön a meccs, akkor már teljesen más a történet. Visszatérünk az említett dolgokra, ha nincs meg az alap, akkor hiába húztuk a vonalat a jobbszélső felé, lehet, hogy neki nincs ereje kilencven percet végigjátszani. Szerintem egyszerű az egész, és természetesen bármikor készen állok a feladatra. Külföldön mindig az első osztályban edzősködtem, csak a legnagyobb kluboknál vállaltam munkát. Most azonban százszázalékosan a Siófokra koncentrálok. Soha nem akarok sztáredző lenni, hanem olyan edző szeretnék lenni, akiről lehet beszélni.
– Milyen szezont vár, mit ígérne a siófoki szurkolóknak?
– Amit magamnak is meg tudok ígérni, hogy minden edzést, minden meccset ugyanúgy végig fogom csinálni a saját habitusom és fanatizmusom szerint. Mindig segíteni fogok a játékosoknak, nem vagyok az a típus, aki egyből üti-vágja a labdarúgókat, hanem inkább ülök a nyakában, de pozitívan motiválom és buzdítom. Tudom, hogy nehéz nekik, ráadásul az is lehet, hogy nem ők a hibásak, hanem például az előző csapatnál, vagy ifistaként rosszul neveltek beléjük valamit, vagy nem kaptak meg olyan valamit, amit én most viszont kérek. Rugalmas ember vagyok, az egyensúlyt keresem és megpróbálok mindig segíteni a játékosoknak olyan szinten, hogy kihozzam belőlük a maximumot. Olyan intenzitásban szeretek dolgozni, hogy az edzés legyen nehéz, a meccs pedig könnyű. Az a filozófiám, hogy legyen nehéz az edzés, és tudom, hogy a játékosoknak ez furcsa. Azonban az összes eddigi állomáshelyemen bizonyítottam, hogy a jó munka után a meccs könnyebb lesz, és élvezetesebb. Mindig elmagyarázom a játékosoknak, hogy mit és miért csinálunk. Sok focikultúrában dolgoztam már, és ez a módszer mindenhol bejött. Számomra mindig a munka az első, és ebben nem fogom fékezni magam, bárhol is dolgozzak. Ez a filozófiám, de az edzőt semmi más nem minősíti, csakis az eredmény.
