Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csak csapattársa, Remili Mohamed előzi meg a másodosztály góllövőlistáján Ferenczi Istvánt. Akárki nyeri a házi versenyt, az biztos, a 38 éves csatár sokat tett a Vasas feljutásáért. Ahogy annak idején a Ferencváros osztályváltásáért is. Az Angliát is megjárt Ferenczi a Rangadó.hu érdeklődésére a korábbi tapasztalatokról, és a saját, még nem teljesen eldöntött jövőjéről is nyilatkozott.
– A Ferencvárossal annak idején már nyert magabiztosan az NB II-t, és gólkirályként jutott fel az első osztályba. Az akkori tapasztalatokat tudja most is hasznosítani, ha ismét jön a szintlépés?
– Az akkori NB II még kétcsoportos volt, ráadásul a Fradival a gyengébb csoportban szerepeltünk – emlékezett Ferenczi István. – De az hasonló volt, mert mindig mindenki minket akart megverni, az első gólig rendszerint nehezek voltak a meccsek. Ez a mostani feljutás szerintem kicsit nehezebb volt, több jó csapat van, amelyek a feljutásért harcolnak, mint akkor.
– Önnek is többet kellett dolgoznia a gólokért?
– Igen. A Fradi a játékosállományt tekintve abból a mezőnyből kiemelkedett, ami az eredményekben is megmutatkozott. Viszont az is bizonyosodott egy évvel később, hogy az NB I-re már kevés ugyanaz a keret. A Vasas szerintem nem fog ebbe a hibába esni, a vezetőség – gondolom – már dolgozik az erősítéseken, ahogy például télen is érkeztek olyan játékosok, akik tavasszal sokat hozzá tudtak tenni a csapat teljesítményéhez.
– Önben mennyi ambíció van még az első osztállyal kapcsolatban, túl számos élvonalbeli csapaton, külföldi szereplésen?
– Ha nem lett volna bennem ambíció, nem jöttem volna el Szlovákiából a Vasasba. Kifejezetten akartam ezt a lehetőséget, hogy részt vehessek a feljutásban. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy sikerült segítenem a csapatot. A jövőt illetően is van még bennem ambíció, két gól hiányzik például az NB I-ben a százhoz. Persze, ha máshogy alakul, akkor sem dőlök a kardomba.
– Egyeztettek már a folytatásról a klubbal?
– Vancsa Miklóssal néhány hete beszéltem, azt mondta, mindenképpen szeretné, ha hosszú távon is a klub kötelékébe tartoznék. Nyitott vagyok mindenre. A szerződésem júniusban lejár, ha számítanak rám, természetesen segítek. De megértem, hogy jelen pillanatban még nem ezzel foglalkoznak, vannak fontosabb dolgok, hiszen elsősorban az lebegett mindenki szeme előtt, hogy legyen meg a feljutás.
– A Vasas sorsa mennyire foglalkoztatja tapasztalata szerint az embereket? Nem érezték úgy a másodosztályban, hogy kicsit elfelejtett csapat lett az angyalföldi?
– Pont ellenkezőleg. Akkor is itt voltam, amikor a klub elindult a lejtőn és sokan elfordultak tőle. Most az NB II-ben viszont sokan jöttek, nagy szeretet vette körül ezt a kis csapatot, amiben nyilván a tulajdonosnak és Szanyó Karcsinak is nagy szerepe volt. Támadófocit játszottunk, elértük a célunkat, szerettek a szurkolók a meccseinkre járni.
– Szanyó Károly sorsa sem dőlt el még, szeretné, ha ő maradna az edző?
– Persze. Furcsa helyzet lenne, ha feljutó csapat, sőt bajnokcsapat edzőjeként – mert a célunk, hogy bajnokként jussunk fel – nem folytathatná a munkát. Persze, arról nem tudok semmit, hogy az élvonalhoz szükséges edzői licenccel mi a helyzet, de a vezetőség meg fogja találni a legjobb megoldást.
– Akkor már csak egy kérdésünk van: megfordult már a fejében, hogy az új Fradi-stadionban pályára léphet bajnoki meccsen?
– Hogyne. És nagyon várom.
