Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az SVSE-GYSEV 2-1-re győzött a Vasas otthonában az NB II 14. fordulójában. Az alacsony színvonalú első félidő után az angyalföldi szurkolók egy jogtalan és egy meg nem adott büntetőt kértek számon a játékvezetőtől, és bizony a lelátóról úgy látszott, hogy mindkét esetben igazuk volt. A meccs legszebb jelenete a soproniak második gólja volt, de ezt követően is a bíró volt a középpontban a fölösleges sárga lapok miatt, illetve azért, mert a hazai kispadról Tóth Andrást, a vendégektől pedig Supka Attilát küldte el.
A hetedik helyezett Sopron vezetőedzője a Rangadó.hu érdeklődésére elmesélte: csak annyi történt, hogy mérgében belerúgott egy palánkba…
– Ez volt a Sopron eddig legnagyobb sikere a bajnokság eddigi szakaszában?
– Volt egy-két olyan mérkőzés, amire azt mondtam, hogy nagy győzelem volt, természetesen ez egy olyan csapat ellen, amely az NB I-be szeretne feljutni, és ez van kitűzve célul, ez egy nagyon jó eredmény. Így is készültünk. Egy kicsit furcsán hangzik, de a mérkőzés előtt, meg hét közben a játékosoknak azt mondtam, hogy játszottunk, illetve játszunk három olyan csapat ellen ebben az időszakban, mint a Mezőkövesd, a Gyirmót és a Vasas, ebből volt egy vereségünk, egy döntetlenünk, most már nyerni kell, és ezt a meccset hoztuk is – mesélte Supka Attila.
– Furcsa volt ez a mérkőzés. Kívülről keménynek tűnt, de nem durvának vagy sportszerűtlennek, ehhez képest a játékvezető szórta a sárga lapokat, és feszültséget teremtett a pályán.
– Én is úgy érzem, hogy nem volt durva mérkőzés. Kemények voltak a játékosok, lehet azt mondani, hogy a durvaság határait súrolták az ütközéseknél, de erről szól a futball, ez férfias játék. Hogy a bíró ilyen döntéseket hozott, arról sajnos őt kéne megkérdezni, hogy miért tette.
– Önt miért küldte el a kispadtól a hajrában?
– Számomra érthetetlen volt egy kicsit. Az egyik játékosok hibázott, és éppen néhány perccel korábban szóltam, hogy próbáljuk megtartani a labdát. Nem sikerült, és mérgemben belerúgtam egyet a mellettem lévő palánkba, és a negyedik játékvezető leküldött, mivel a másik kispadról a másodedzőt, Tóth Andrást is leküldte.
– Mi a véleménye a Dárdai-féle válogatott remek eredményeiről, konkrétan a pénteki, Finnország elleni sikerről?
– Ez egy nagyon fontos győzelem volt. Lehetett látni, hogy a csapat mindent megtett a célért, a három pont megszerzéséért. Azt mondom, ezt már az elejétől így kellett volna nekik, mert sokat beszélgetünk kollégákkal arról, hogy nem szabad személyi kérdésnek lennie, hogy válogatottnak ki a szövetségi kapitánya, vagy ki nem. Bárki is az, annál ugyanilyen mentalitással, ugyanígy kell menni, mint Dárdai Palinál.
– A felnőttek sikerének ellenpólusa az U19-válogatott hazai bukása az Európa-bajnoki selejtezőcsoportban…
– Nagyon sokáig lehetne boncolgatni, hogy ez miért van így, és miért vagyunk ilyen szinten az utánpótlásban. Mindenki csak az akadémiákról beszél, de odáig el is kell jutniuk a játékosoknak. Ha nem megfelelően képzett játékosok kerülnek az akadémiákra, akkor ott már nagyon nehéz behozni azt a lemaradást, ami hat-nyolc évet jelent tulajdonképpen.
